A védelmemben...
Konkrét, nagyjából. A specifikációt innen direkt vettem ki, mert ugye logouton nem hirdetünk. Fényképek vannak, tűrhető minőségben. A specifikációt direkt a legelejére tettem, hogy akit nem érdekel, az ne töltse el az időt a gép előtt.
Azt pedig, hogy miért lett dedikált videokártyás gép egy neten szörföző átlagusernek, nem első sorban tőlem, hanem apától kell megkérdezni. Benne még élt a tévhit, hogy majd kell ez a videószerkesztéshez, de odáig már nem jutottunk - ő nem gondolt rá, engem meg nem érdekelt - hogy melyik szoftvert fogja valószínűleg megtanulni, és az támogat-e egyáltalán HW-s gyorsítást.
Az írás nem csupán hirdetés. Reflektálni kívánok vele arra is, hogy mennyire divat és pusztító dolog a laptop-jelnség. Olyan háztartásokba is kerül, ahonnan a legkevésbé sem hiányzik. És olcsó, tejfölös doboz, növelve az eco-lábnyomunkat. Ez a laptop is egy ilyen szerzet. Mindenre volt használva, csak "laptop-dolgokra" soha. Egy asztaliból ugyanez a teljesítmény meg sokkal olcsóbban előmászott volna.
Arról nem is beszélve, ha elmegyünk valahová, mi a helyzet. Nekem van laptop az egyetemi ingázás miatt. Kishúgom is ingázik, de még egyszer sem cipelte az övét. Anya tanárnéni, neki jó, ha van amit adott esetben bevisz órára - egyébként az iskolától kapott valami brutális új thinkpadet. Apának van egy céges, a saját (ezt cseréltük egy 0 km-es kifutott thinkpadre) és egy másik céges, amit nekiajándékoztak amikor egyik állományból pakolták a másikba. Ez négy főre hat laptop. Egyedül én cipelem ténylegesen, meg apa a cégesét. Tehát a gépek 66%-a feleslegesen legyártott akkumulátort, semmi mással nem kompatibilis, sérülékeny alkatrészeket tartalmaz
"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István