Majd 20 éve vidéken éltünk és én akkor az egészségügyben dolgoztam. Már megjöttek a téli hidegek és volt valamennyi fa előre is felhasogatva, de azért volt még hely a tűzelőnek. A falú mellett volt egy nagy erdő. Híre ment, hogy egy kis erdőritkitás van kinézőben. Bisztróban is beszéltek már róla, de nekünk már időben előtte is szóltak. Nevelő apámmal és néhány favágóval mentünk ki lovaskocsival. Ment a Stihl láncfűrész, majd gallyaztunk és rakodtunk. Nálunk lerakodtunk és valamennyi pénzt is adtunk még érte. És még két napon át mentünk az erdőre, mert másokhoz is vittünk néhány lovaskocsi fát. Jól éreztem magam, mert volt forralt bor és mozogtunk, hogy ne fázzunk annyira. Akkor egész télen jó meleg volt nálunk és másoknak is tettünk egy kis szivességet. Jó, hogy gondoltak ránk és másoknak is elkélhet egy kis tűzifa... mégha a nyugdijból tudna is rendelni. Ha adnak fogadd el, ha kérnek... ha tudsz akkor segithetsz másoknak és legközelebb nem felejtenek ki ha adodik valami. Ez városban kicsit más... Jó pénzért mindent, de azt is csak módjával és nincs elég időm rá... bla-bla-bla...