nyafogó kis kezeiteket csókolom. Japánban közvetlen háború után, szétütve, megalázva, háborús jóvátételek közepette hamarabb felhúzták magukat a semmiből, mint amennyi időnk nekünk 89-óta volt. Csak ott nem arról álmodoztak az emberek, hogy nyugati körülmények között éljenek már aznap lehetőleg, és minimális erőbefektetéssel, hanem fanatikus baromként dolgoztak, akár kutatók vagy munkások, vagy utcaseprők voltak. Idehaza a Suzukiban azért is voltak konfliktusok, mert a kinti melós úgy szégyellte magát, ha elszúrt valamit, hogy a főnöki leüvöltés jóformán feloldozta. Utána boldogan bennmaradt, és ingyen túlórában behozta a napi tervet...

Vagy ott van Kína, a világ iparának 70-80-90%-ával mára? Fillérekért dolgoznak, így mindenki hozzájuk megy. Évi 8-10%-ot nőnek. Igaz néha pármillióan éhenhalnak, és aki nem kussol azt tarkón lövik. Azaz haladni fegyelemmel lehet. Önfegyelemmel, vagy brutális diktatúrával. Amíg csak kifogásokat keresünk, meg másokra várunk, addig irány a fejlődő országok ölelő karja...

És lehet keresni a hibásokat népcsoport, hajhagymaszám, vagy egyéni szimpátia alapján, de igazából az a felelős, aki elhitette velünk 89-90-ben, hogy a rendszerváltástól hirtelen nyugat lettünk, és úgy élhetünk mint a (nyugat-)német, vagy amerikai alsó-középosztály. Na meg az, aki elhitte.

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%