Elolvastam az írást, tetszett, annak ellenére, hogy nem értek vele egyet. Ugyanakkor örülök, hogy az itt jelenlévők nem kis létszámmal képviselik a pesszimista vonalat.

Véleményem szerint alapvetően gügye hozzáállás az optimizmus. Kicsit képesítve: egy vigyorgó hülyegyerek ugrik be meztelenül a jégesőben
A gond az, hogy a hozzáállásod nagyban kell, hogy függjön a lehetséges végkifejlettől, amolyan ellenállásmentes, sodródj az árral típusú elképzelésekben kell, hogy megvalósuljon.
Nem mellesleg ez a gondolatmenet is keletről származik, lásd Aikido vagy Tai-Chi, és a hozzá kapcsolódó elméleti tananyag.

Most ha belegondoltok egy picit, a világ történéseit feldobálva egy mérleg két serpenyőjére, nagy valószínűséggel a negatív irányba billenne ki. Ez a fajta optimizmus egyáltalán nem készít fel kudarcra, és súlyosak lehetnek a következmények.
Igenis, a gondolataidban légy pesszimista, mindig a legrosszabbra készülj, és a problémát - persze elméletben - próbáld is mindjárt kezelni. Ettől még nem leszel savanyú ember, de nem érnek felkészületlenül a dolgok.

Egyszóval, légy REALISTA, és a történések eldöntik helyetted, hogy ez optimista, vagy inkább pesszimista vonal. Pillanatnyilag azt gondolom, hogy nagy általánosságban pesszimista, de vannak az életben apró örömök, amiknek lehet örülni, függetlenül a két mázsa szartól, ami épp az imént borult a nyakadba