Jó írás.

"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Tetszett az írás, ébredéshez kellemes volt.

Mostanában kezdtem el pozitívan állni a dolgokhoz, ami sok változást hozott az életemben.

Egy dal az optimizmusról. Ez egy ismerősöm saját száma. (ez itt reklám helye volt)

Én csak elmondom a véleményem, nem értek hozzá, bár úgy látom az itt nem követelmény!

Csak Pozitívan! +

Az agykontroll tanfolyam jutott róla eszembe. DE tökre jó!

iPhone felvásárlás előfizetéses is!

Nagyon tetszik a kis gondolatmenet. Kell az optimizmus, de nehéz úgy bízni, ha nincs "kapaszkodó"...

7o/638-9O93 ► Telón érsz el leghamarabb \_(ツ)_/

Szia!

Itt szerintem pesszimizmust akartál írni: Ez pedig az optimizmus, azaz a pozitív életszemlélet hiánya vagy korlátozott volta.

Jó cikk, egyetértek veled. Minden, ami velünk történik, azért van, mert valamit meg kell tanulnunk általa. Ha nem tanulunk az adott esetből, később, valamilyen más formában ismét visszaköszön, egészen addig, míg rá nem jövünk a miértre.

**********

Jó cikk, köszi! Nekem nagyon tetszenek ezek az egyszerű, lényegre törő leírások. Mindig az jut eszembe, hogy ez leegyszerűsített, de pont ez a lényeg - nem csinálsz se többet, se kevesebbet, csak azt, amit kitűztél: hogy tömören, érthetően összefoglald az álláspontod, a többit meg mindenki megtapasztalja magának.
+1!

nincsisbéla: a Coca-Cola marketingjének a fő eleme a boldogság és az öröm - legalábbis, hogy te végül fejben a kólát ezzel azonosítsd. Tehát ők nem kólát árulnak, hanem boldogságot. Ma a márkák nagy része valamilyen érzést ad el neked.

Még egy könyvet tudok ajánlani:
http://www.csulb.edu/~tstevens/

Ez egy ingyen letölthető e-könyv a boldogságról. Azért jó, mert gyakorlatias, életszerű szemlélete van, nélkülözi a manapság divatos "pozitív pszichológia" elemeit.

Utóbbi szerintem elég káros ("képzeld el, hogy boldog vagy és az leszel, gondolj rá, és megkapod, gondolkodj pozitívan...", lásd még a különféle new-age cuccokat, a már említett agykontrollt, Az Erő stb.), mert az élet célja bár a boldogság, az ehhez vezető útnak nem sok köze van a pozitív gondolkodáshoz, ám annál több van az odafigyeléshez, tudatossághoz, a kemény munkához és a szerencséhez / kegyelemhez (spirituális szemlélettől függően ).

Nem annyira az számít, mit gondolsz, hanem inkább a hogyan. Tényleg érdemes megnézni a könyvet!

Az idézet pedig („Minden egyes ember lehet az én tanítóm.”) remek.

[ Szerkesztve ]

Köszi, javítva.

Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

Jó ez a pozitív hozzáállás, ha csak a kudarcok érnek akkor miből merítsen az ember lánya/fia ?

Lehet, hogy cinikusan fog hangzani, de a kudarcból kell meríteni.

Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

A siker sem változik attól, hogy örülsz-e neki vagy sem. A kudarc sem lesz nagyobb/rosszabb, ha teljesen neki keseredsz vagy ha tanulsz belőle és továbblépsz.
Ha mindig a körülmények határozzák meg a hangulatod és gondolataid mindig ki leszel szolgáltatva más(ok)nak.

"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Vegyes érzelmeim vannak a pesszimista emberekkel kapcsolatban.
Egyrészt próbatétel, hogy valóban képes vagyok-e pozitívan szemlélni a világot és az engem érő problémákat/megoldásra váró feladatokat. Néha eleresztem a fülem mellett a mondandójukat, néha derülök magamban egyet, ahogy hozza a helyzet.
Lehet ez önzőség, de túljutottam már azon, hogy bárkit a saját butasága miatt sajnáljak vagy próbáljak rajta változtatni. Fontosabb számomra, hogy ne idegesítsem magam olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom. Ez afféle mediterrán országok lakóira jellemző életszemlélet.
A másik dolog kellemetlenebb. Az ilyen pesszimista, sokszor rosszindulatú emberek, olyanok, mint az energiavámpírok. Az állandó kesergésükkel, a negatív gondolataikkal,
azzal a hozzáállásukkal, hogy mindig mindenkiben csak a hibáikat láthatják meg gyakorlatilag megmérgezik az embert. Én hiszem, hogy a mindenkori lelkiállapotunk vagy a gondolataink, a kimondott szavak felelősek lehetnek hosszútávon az egészségünkért.
Ráadásul ha már ide születtünk, erre a bolygóra, akkor ezt az időt, amit úgy is itt töltünk
próbáljuk meg kellemessé tenni. A minket ért hatásokra nincs közvetlen ráhatásunk, de a hozzáállás és annak megváltoztatása a sajátunk. Éljünk vele.

[ Szerkesztve ]

Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző: pénzbehajtó :)

Örülök neki, hogy vannak még hozzám hasonló gondolkodású emberek. Mikor egy társaságban ezt a fajta életszemléletet, amit itt most leírtál, előadom, legtöbbször értetlenkednek, hülyének néznek, stb. Tudatlanok.

**********

,,Végezetül annyit mondanék, hogy a negatív élmény is egy élmény amiből tanulni lehet. A tanulás pedig egy pozitív folyamat mert ennek köszönhetően jobb emberré válhatunk."

Érdekes írás. Pont ezekről a dolgokról gondolkoztam egy álmatlan éjszakámon.

IT-s vagyok. Optimista IT-s rossz IT-s.
Amellett, ha pesszimistán állsz a világhoz maximum pozitívan csalódhatsz így maximum kellemes meglepetések érnek. Az optimista állandóan csalódik.

Az én utam jobb: "join to the dark side!".

Things that try to look like things often do look more like things than things

Az optimizmus nem egyenlő a naivitással. Attól, hogy optimista vagy, nem feltétlenül óvatlan. De nem kell minden helyzetben csak a rossz dolgokat észrevenni, ha a pozitívumokat keresed, akkor sokkal könnyebb elviselni a nehézségeket is. Tudom, saját bőrömön tapasztalom.

**********

Nekem sem mindig jön össze, de az élet nap, mint nap lehetőséget ad a próbálkozásra
Nálam sosem volt nagy fordulat, apránként próbáltam változtatni, bár igazán sose voltam pesszimista, mindig is tudtam örülni a kis dolgoknak vagy éppen a barátaim sikereinek.
Ami nálam gond, hogy még mindig sokat idegeskedek feleslegesen. Az egyik nyaralás alkalmával, ami történetesen Görögországban volt, ragadt rám egy másféle szemlélet is, és megdöbbentem, hogy hazaérkezve mennyire mások az emberek. Illetve, hogy heteken keresztül senki semmivel nem tudott felhúzni. Azóta próbálom magam ehhez tartani.

Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző: pénzbehajtó :)

Na igen, az idegeskedés. Ezt a legnehezebb elhagyni, de úgy látom, te nagyon jó úton jársz. Én is jelenleg ezen dolgozom. A munkahelyi gondokon már simán túl tudok lépni, de a magánéletben egy-egy nehezebb helyzetben még van, hogy elvesztem a türelmem. De amni késik, nem múlik, rajta vagyok a témán.

**********

Ha pesszimista vagy akkor sem szürke az élet. Ugyanúgy észre lehet venni a jó dolgokat. Szerintem ez természetből fakad mindenkinél, hogy hogy áll az élethez. Felnőttkorban nagyon nehéz lehet változtatni (elképzelni sem tudom, hogy ilyet változzon a személyiségem)
Maradok tisztelettel Murphy hívő: Ami elromolhat az el is romlik

[ Szerkesztve ]

Things that try to look like things often do look more like things than things

Pedig igenis változhat az ember.
De ez nagyrészt a véletlennek köszönhető. Érhet az életed során olyan pozitív vagy negatív hatás, ami gyökeresen átformálhatja a szemléletmódodat még felnőtt fejjel is.
Sokszor kisebb hatások is elegendőek,
egy munkahely váltás, költözés, új barátok, új hobby, stb.
Mind, mind hozhat magával apró változásokat, ami elindíthat benned olyan dolgokat, mai segít, hogy úgymond harmonikusabban élj. Még hogy ha úgy is gondolod, hogy jó a jelenlegi életed/szemléleted.

Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző: pénzbehajtó :)

Ha észreveszed a jó dolgokat, akkor már nem is vagy annyira pesszimista. Aki pesszimista, az nem sűrűn veszi észre a jó dolgokat. Van ilyen ismerősöm, nem is egy. A velük való beszélgetés teljesen kimerít. Mindig csak a panaszkodás, meg hogy ilyen rossz meg olyan rossz. Ezért szoktam kerülni őket, ha egy mód van rá. Vagy a másik nódszer, hogy csak megvárom, míg végez a mondanivalójával. Meg se hallom, csak bólogatok. Na, ilyenkor nem fárasztanak le.

**********

Ha pesszimista vagy, akkor bizony szürke az élet... Te bármennyire is szeretnéd elhinni magadról, inkább optimista vagy. Olvasd el újra a két fogalom leírását.

"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Mindig: Félig üres! Ezért nem is kell mert kevés a jóhoz.

Hümm, ezzel még sosem vádoltak meg.

Things that try to look like things often do look more like things than things

Én is inkább pesszimista vagyok. Vagy inkábbb tapasztalt. Pedig nem is.
Egyszerűen, ha az ember a jó, vagy átlagos lehetőségeket veszi számításba, arra tervez, akkor nagy eséllyel megszívja, mert közel sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy gondolja. Sokkal célravezetőbb a legrosszabb eshetőségre készülni, ha mégsem az jön be, max. könnyebb a dolog megoldása, és máris pozitívan csalósik az ember
És persze olyat sem mondunk, hogy valami biztos. A biztos az, ami elmúlt... Vagy még az sem

Mutogatni való hater díszpinty

Ez egy dolog.
Én optimistaként sem úgy vágok a dolgokba, hogy ne tisztáznám magamban a lehetséges kudarcokat és azok következményeit. Ellenben nem is fogok a legrosszabbra készülni mindig.
Sokkal jobb érzés várni a pozitív kimenetelt, mint végig idegeskedni az időt és emészteni magunkat, vagy előre beletörődni a (még meg sem történt) kudarcba. Főleg, hogy a végkimenetel ezektől az érzésektől teljesen független. Csak nem mindegy, hogy agyban hogyan jutsz el odáig.
Véleményem szerint az igazi pesszimizmus már egyfajta lelki betegség. Hisz van egy olyan pont a sok negatívan megélt és rosszul feldolgozott esemény hatására, hogy az illető teljesen passzív lesz és semmibe sem fog belevágni, hisz az illető már előre determinálja a a kudarcot, így értelmetlennek látja annak elkezdését, (mert xy úgyis átb@sz, nem szabad hinni senkinek, nem szabad belefogni, mert csak rossz vége lesz, stb, stb).
Lehet, hogy így kockázatmentes az élet, de hogy én nem szeretnék ilyen nyomorult életet élni, az a halálnál is biztosabb. Inkább csalódok néha, ha hibázok, tanulok a saját hibáimból, de szeretnék sok mindent kipróbálni és élvezni az életet, amíg lehet. Nem gondolnám, hogy ez felelőtlenség lenne.

Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző: pénzbehajtó :)

"Ha körülményeken nem tudunk változtatni, akkor nekünk kell megváltoznunk a körülményekhez" -A legnagyobb igazság a cikkben. Véleményem szerint a pesszimista emberek nagy része bemagyarázza magának, hogy ő a körülmények áldozata, és ezért nem is akar (képes) alkalmazkodni...

BANZAII

Nem erről beszéltem.
A bekövetkező események becsléséről.
Egyébként ez nem azt jelenti, hogy ne vágna bele az ember semmibe, csak hogy tisztában van a dolgokkal, és vállalja a felelősséget. Ez nagyon más. Sőt, én kifejezetten állandóan csinálok valamit, amiben azért van szívási lehetőség rendesen.

Amúgy majd akkor kockáztatok nagyobbakat, ha nem a megélhetésem/egzisztenciám határán fogok egyensúlyozni. Illetve azokban a dolgokban, amikben szeretnék, nem a létezésemet fogom feltenni helyből

Jelen pillanatban sztem a magyar társadalom nagy része nem engedhet meg magának kockázatokat, van anélkül is elég baja. Pl. nekem is.

[ Szerkesztve ]

Mutogatni való hater díszpinty

Egy picit materialistán nézed ezt az optimizmus/pesszimizmus kérdését, de természetesen nincs ezzel gond. Ha minimális kockázatot vállalsz, akkor már optimista vagy, hiszen azért teszed, mert bízol a sikerben.

"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Elméleti síkon nézni sajnos nincs jelnleg sok értelme mostanában, azaz nem vagyok annyira eleresztve se szabadidővel, se semmivel

"Ha minimális kockázatot vállalsz, akkor már optimista vagy, hiszen azért teszed, mert bízol a sikerben."
Nem, azért, mert nem akarok nagyot cumizni, mert az súlyos következményekkel járhat.

Mutogatni való hater díszpinty

De akkor csak bízol a kisebb cumiban, nem? Tehát nem látod teljesen pesszimistán az adott dolgot, ugye? Akkor ez már bizony az optimizmus egyik lépcsőfoka.

**********

Nem, nyilván olyan dolgokba kezdek bele, aminek jó esélye van, hogy sikerül, de nyilván sosem 100%. Elkezdek építeni valamit, de nem atomrakétát (pedig célpontnak való akadna), mert az sok lenne.

Sosem érdemes végletekben gondolkodni, mert azok csak elméletben léteznek Árnyalatok vannak. Én inkább pesszimista vagyok, mint optimista, de nem végletesen.

Mutogatni való hater díszpinty

Elolvastam az írást, tetszett, annak ellenére, hogy nem értek vele egyet. Ugyanakkor örülök, hogy az itt jelenlévők nem kis létszámmal képviselik a pesszimista vonalat.

Véleményem szerint alapvetően gügye hozzáállás az optimizmus. Kicsit képesítve: egy vigyorgó hülyegyerek ugrik be meztelenül a jégesőben
A gond az, hogy a hozzáállásod nagyban kell, hogy függjön a lehetséges végkifejlettől, amolyan ellenállásmentes, sodródj az árral típusú elképzelésekben kell, hogy megvalósuljon.
Nem mellesleg ez a gondolatmenet is keletről származik, lásd Aikido vagy Tai-Chi, és a hozzá kapcsolódó elméleti tananyag.

Most ha belegondoltok egy picit, a világ történéseit feldobálva egy mérleg két serpenyőjére, nagy valószínűséggel a negatív irányba billenne ki. Ez a fajta optimizmus egyáltalán nem készít fel kudarcra, és súlyosak lehetnek a következmények.
Igenis, a gondolataidban légy pesszimista, mindig a legrosszabbra készülj, és a problémát - persze elméletben - próbáld is mindjárt kezelni. Ettől még nem leszel savanyú ember, de nem érnek felkészületlenül a dolgok.

Egyszóval, légy REALISTA, és a történések eldöntik helyetted, hogy ez optimista, vagy inkább pesszimista vonal. Pillanatnyilag azt gondolom, hogy nagy általánosságban pesszimista, de vannak az életben apró örömök, amiknek lehet örülni, függetlenül a két mázsa szartól, ami épp az imént borult a nyakadba

Szerintem itt többen keveritek a naivitást az optimizmussal.

"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Optimista : bízik a pozitív végkifejletben, adott esetben függetlenül a történések mibenlététől.

Naív : Elhisz bármit, amit mondanak, anélkül, hogy meggyőződne a mondottak valóságtartalmáról. Mondhatjuk még hiszékenynek is.

Abban hasonlít viszont az optimistára, hogy a körülötte zajló események nem feltétlen befolyásolják a döntését.
Ám míg az optimista alapvetően, világnézetéből adódóan "happy" tipusú ember (hülyegyerek a jégesőben) addig a naív akár lehet egy idegbeteg állat is.

szvsz nem keverjük

A realista nem egyenlő a pesszimistával. Amúgy meg jogod van azt gondolni, amit akarsz.

**********

Nem vagyok sem kimondottan pesszimista, sem kimondottan optimista. Egy dolog elvégzése előtt mindig felmérem, van-e esély véghezvinni vagy egyáltalán bármit profitálni belőle, és ha megítélésem szerint nincs, akkor kár rászánni az időt és energiát, mert másra fordítva nagyobb hasznot érhetek el. (Pl. a büdös életben nem fogok 100 K-t jogsira költeni, vagy egyetlen órát is a gépkocsis kresz tanulására szánni, mert egynéhány ember elcsapása, amire az én esetemben kb. 98% az esély, kimondottan negatív hatással volna az életemre.) A legrosszabbal is számolok, de a legjobban bízom.

[ Szerkesztve ]

És én ezt hol állítottam? A realista, az realista, ezt írtam, tartom is:

"Egyszóval, légy REALISTA, és a történések eldöntik helyetted, hogy ez optimista, vagy inkább pesszimista vonal."

A jogaimról meg köszi a tájékoztatást, most már bátrabban alkotok véleményt ezek után

...egynéhány ember elcsapása, amire az én esetemben kb. 98% az esély...

Ez tetszik.

(#41) pitepeti71: Kicsit összemostad a fogalmakat, számomra így félrevezető volt. Viszont azt nem állítanám, hogy az optimista embert úgy lehetne jellemezni, hogy idézlek: "hülyegyerek az esőben". Ezzel az erővel a pesszimista meg egy rakás jó dologról lemarad, mert nem mer belevágni, tartva a kudarctól. Mondhatnánk úgy is, hogy nem elég bátor ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megtegyen, mert fél a kudarctól.

[ Szerkesztve ]

**********

Hali, elolvastam az írásod, kicsit rövid, de lényegre törő, tetszik a hozzáállásod.
Nagyjából én is egyetértek vele.
Szerintem aki pesszimista, az nem mer kockáztatni, aki pedig nem kockáztat, az nem is él igazán. Csak megmarad a saját komfortzónájában, pedig ha meg akarod duplázni a sikereid számát, akkor először a duplázd meg a kudarcaid számát..
Egyébként, ha valakit érdekel az ilyesmi, szerintem Brian Tracy: Phoenix szeminárium c. hanganyaga, az egyik legjobb, elég sok minden van benne, gondolkodásmód, személyiségfejlesztés, sikerrel kapcsolatos dolgok, én mindenkinek tudom ajánlani, véleményem szerint nagyon hasznos.

"hülyegyerek az esőben" - az optimista ember nem hülye, hanem bizakodó.

Az az ember pedig, aki nem veszi figyelembe a körülötte zajló eseményeket, már szélsőséges mértékben optimista, ami ugyan úgy nem egészséges, mint a végletes pesszimizmus...

Egyébként az általánosítás miatt szerintem kevésbé vagy racionális.

"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Na a lényeg, hogy érthetőbbé tegyem: az optimális középút a realizmus, ettől eltérő irányok, az optimista és pesszimista látásmód.
Nyilván ebben vannak fokozatok, nem csak végletek léteznek, mondhatni, ez egy sinus görbe, nem pedig négyszögjel.
Minél nagyobb ez az eltérés, a görbe amplitudója, annál valószínűtlenebb a lehetőség a bekövetkezésre!

Az általam használt hasonlat, a vigyorgó hülyegyerek a jégesőben (közben arra gondol : mindjárt úgyis eláll) nyilván az egyik véglet (optimizmus) kissé szürreális ábrázolása.
A két csúcspontot nevezném HIT-nek és FATALIZMUS-nak.

Talán ebbe is bele lehet kötni, ezért pontosítok, a HIT ebben az esetben nem azonos a vallással, inkább a fundamentalista egyházak vak és eszement "bizakodását" nevezném itt így.
A fatalizmust meg talán nem kell magyarázni.

Amire szerettem volna kilyukadni, az az, hogy sem az optimizmus, sem a pesszimizmus nem jó irány, bár nyilván az "amplitudótól" függően, kis eltérések nem befolyásolják jelentősen az életpályádat.

Az pedig például nem optimizmus, mikor Henry Ford évek hosszú munkájával lefekteti az első sorozatgyártású T Modell alapjait, hanem realizmus, ugyanis a dolog mindenképpen bekövetkezik, csak idő kérdése az egész. Na valahogy így gondolom, remélem érthető voltam.

Nem hinném, hogy biztosan tudta Ford, hogy sikerül neki. A kutatók sosem tudják biztosan, hogy sikerül a célt elérni. Sokszor, sőt, nagyon sokszor vallanak kudarcot, mire sikerül előre lépni egy adott fejlesztés folyamán. De a siker sosem biztos.

**********

Persze, hogy nem biztos. A kutatók, művészek céltudatos emberek, ha reálisan gondolkodnak, az esélyben biztosak, nem a pozitív végeredményben.

No igen, de Ford nem az autót találta fel, hanem a sorozatgyártást, ami akkor már létezett (manufaktúrák) tehát az ötletet csak át kellett vinnie egy már meglévő termékre.
Persze itt a "csak" meglehetősen viszonylagos, szóval dolog volt vele bőven, ám úgy gondolom, a siker igenis biztos volt.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy ebben a témában egyetértünk, hiszen alapvetően lehet pozitívan gondolkodni, talán ad némi psziho löketet, de ez a kard igencsak kétélű.

Ugyanakkor ezt figyelembe véve a pesszimizmus semmivel nem rosszabb az optimizmusnál, amennyiben a realista gondolkodást tartjuk helyénvalónak.

Pedig nincs igazad! Mondok egy példát.
Ha James Cameron filmet forgat, az tuti kasszasiker, legyen szó akármiről, tehát ebben az esetben egy jó befektetésként gondolni a közös üzletre nem puszta optimizmus, sokkal inkább realizmus. Vegyünk egy példát.

Avatar. A story line tulajdonképpen egy Pocahontas történet, szinte szóról szóra, megspékelve egy kis futurista beütéssel és némi csúcstechnikával.
Most ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy a sztori igencsak idejemúlt, szerintem nincs gyermek, aki ne tudná miről van szó, mert legrosszabb esetben is látta már rajzfilmen. Persze ügyesen rejtve van a lényeg, no de akkor is. Az egész nem több két óra vizuális orgazmusnál, amit JC neve fémjelez, szvsz bármilyen szart el tud adni, mert jól be van csomagolva!!!

Nos felteszem a kérdést a következő JC movieval kapcsolatban vajon optimizmus, e vagy inkább realizmus a kasszasiker????

Szerintem ezen hülyeség gondolkodni, ez az egész csak marketing. Vannak brandek, amik eladják a terméket, akármilyen is, mint pl. James Cameron vagy Blizzard, ez csak természetes.