Új hozzászólás Aktív témák

• #112 old rocker veterán GeryFlash #111

  Új Válasz 2012-06-29 09:47:09 #112

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  old rocker

  veterán

  válasz GeryFlash #111 üzenetére

  Tényleg nem érted a felvetést, de nem vagy egyedül, ne búsulj. Sokan értékelték a - nem titkolom, vattacukorba ágyazott maró gúnyomat - holmi jámbor, szent együgyűségnek. Holott teljesen elvonatkoztatva csak a katkó egyház durva ellentmondásaira óhajtottam vele rámutatni a fejlettebb asszociációs készségű olvasónak.
  A katkó egyház tézisei kezdettől fogva arra alapoztak, ha valami durva és ordító ellentétben állt a logikai és materialista következtetésekkel: Istennek minden lehetséges és punktum. A dogmákat isteni sugallatra(?) mindig néhány elvakult találta ki isten nevében, oszt úgy van, és kész. Ha a két évezredes mázt feledni tudnánk, ezeket a prófétákat a pszichiáterek skyzofrénnak minősítenék. Egy skizofrén például egyszer azt állította, ő egy űrhajóval jött, ami a klinika kertjében várakozik reá és neki minden lépését a Padaros irányítja. Ha ez az atyafi Krisztus korában él, lehet, hogy most a keresztények istenét Padarosnak hívnák.
  Az emberek a számukra transzcendens jelenségekre, saját szenvedéseikre, a halál kétségbe ejtően paradox - vagy inkább nehezen elfogadható tényére mindig próbáltak valami megmagyarázható izmust kitalálni még akkor is, ha az emberi felfogó képességet meghaladó jelenségek vonatkozásában húztak egy határt: ami felette volt, az hívták istennek.
  Gondolkozz csak el a kereszténység kialakulásának társadalmi-szociális körülményein és rájössz, abban az időszakban törvényszerű volt valamiféle vigaszágnak kialakulnia. Nem baj, ha szarul élünk e földi fertőben, minden sz@rt isten rak a nyakunkba, hogy próbára tegyen minket, de eljő az a pillanat, - a halál pillanata, amikor istenke meglátva üres lelkünket, hogyan örvendeztünk minden nap egy újabb rothadó gyümölcsnek istenke mérgező ege alatt, megkönyörül rajtunk és beenged azoknak paradicsomába, akik a saját elméjük rabszolgái.
  Az emberi elme ostobasága és hiszékenysége kiszámíthatatlan: annak idején eklatáns példa volt nálunk a győri órásmester, aki nem kevesebbet állított magáról, mint hogy ő istenke kiszemelt földi helytartója. Komplett skizofrén pszichopata volt, de érdekes módon telefonon küldött energia nyalábjait, mellyel a vakokat megtanította látni, a bénákat elengedett kormánnyal biciklizni a Balatonon, nem kevés pénzért mérte. Azt állította -többek között - , egy alkalommal a felhőkben (egyik hívője vette észre) az ő képmása rajzolódott kis, le is fényképezték...(Rorschart-teszt: ki mit lát a tintapacnikban... ehh.) Azt is elmesélem neked, hogy Jézus eme győri reinkarnációja országszerte nagy sikerű "koncerteket" adott, zsúfolásig tömött előadótermekkel. Egy alkalommal városunkba is eltévedt, s megkereste televíziónkat, mennyiért vagyunk hajlandóak egy riport erejéig píár interjút készíteni vele. A cégvezetőnő megkérdezte: Miki, foglalkozol ezzel az idiótával? Mivel akkoriban minden pénz kellett, rászántam magam de kikötöttem az újjézuskának: én csak akkor vagyok hajlandó vele még a szokásos PR interjú tarifa ellenében is riportot készíteni, ha részemről szkeptikus lehetek és kérdéseimben ennek hangot is adhatok. (Azt mondta, jó, de azért ne legyél nagyon szkeptikus, jó?)
  Így aztán, amikor pl. azt állította, egyszer akkora energiát adott ki, hogy a MIR űrállomás felmelegedett, már az Úr figyelmeztette, hogy vigyázzon, mert melegszik az űrketyere...Rögtön félbe is szakítottam, és hogyan szólt le a főnök, mobilon? Szóval a jó ember időnként elvesztette a fonalat,de azért csak fújta a magáét. Én azzal a stand-uppal fejeztem be, hogy "kedves nézők, az ügy másik érintettjét, Istent nem állt módunkban megkérdezni; így önöknek kell eldönteniük, Oláh János (?) (vagy a francba hívták) valóban természetfeletti képességekkel rendelkezik-e ...
  (Bethlen kolléga kicsit nyersebb dolgot vetett az általa készített interjújába közbe: uram, ne haragudjon, de maga egy komplett őrült...)
  Mégis, sokan voltak, akik hittek neki, mert hinni akartak ilyen-olyan okokból.
  Visszakanyarodva az elejéhez: én annyira nem ismerem már a szent írásokat, hogy azok alapján tudjak pro és kontra argumentálni, ezért csak általánosságokat szoktam kiemelni (régen voltam első áldozó):
  Ha az ember a sok atrocitással érvel, ami az ókortól napjainkig bekövetkezett, ezeket miért tűrte el isten, arra azt válaszolják, az embernek saját akarata van... Ugyanakkor ezt az argumentációt rögtön sarokba dobják, amikor istenhez könyörögnek segítségért ... csodáért ... könyörületért... Ha bekövetkezik a "csoda", akkor az egy újabb bizonyíték isten létére. Ha nem ... hát isten nem hallgatta meg a könyörgésüket. Mi a franc van istennél: protekcionizmus? Jaóska bácsit meggyógyítja a rákból, Mari nénit ellenben magához rendeli...
  Apropó, éppen tegnap rötyögtem Merle könyvén, a pléh bános kifejtette, hogy Isten azután megkönyörülend az asszonyokon sok keservükért és rendszerint a 4-5 gyerek után magához hívatja őket... (azaz belehalnak a szülésbe...)
  Ha csak Szűz Máriától/ból indulok ki: isten (akárcsak egyéb mitológiákban x. asszonyt) mesterségesen megtermékenyítette, amit József, aki ezek szerint a nászéjszaka adta lehetőségeket sem használta ki Mária deflorálására, jámborul tudomásul vette, az ég magjával áldotta meg ő szűz asszonyának méhét, kinek talán még a szülés után is sértetlen maradt hymenje... De hadd ne soroljam a képtelenségeket s hadd ne soroljam az attrocitásokat, amiket évszázadok során napjainkig ködös istenek és izmusok nevében elkövettek és elkövetnek még most is.
  Inkább sietve leszögezem: én ezekért nem istent okolom, hanem az embert.
  Mert, ha elfogadnám, van isten, akkor azt kellene leszögeznem: isten, ha van is, gonosz; s ezzel máris elfogadnám isten létezését.
  Én ezekért az embereket okolom. Ahogy Thomas Hobbes a 17. században kimondotta:homo homini lupus. Ember embernek farkasa.
  A cselekedeteimet nem az szabja meg, mit tartok a kereszténység dogmái szerint jónak vagy rossznak, hanem az, hogy mivel nem lépem túl az emberség határait s nem állok be együtt üvölteni a farkasokkal.
  Az emberség, emberi mivoltunk lenne, amice, az a legfőbb isteni parancs, aminek engedelmeskedve a világ talán nem olyan lenne, mint amilyen. Nem istennek akarok én sosem megfelelni, hanem a saját elveimnek. Amelyekről úgy vélem, homo sapienssé tesz. A saját empátiámnak és humánumomnak. De sokaknak ahhoz, hogy valamiféle humánumot tanúsítsanak, vallási mankóra van szükség, ami aztán felettébb fura vadhajtásokat szül, lásd Szent-Bertalan éjszakáját vagy napjainkban Srebrenicát, esetleg a Korán-égető amerikai lelkipásztort, aki nem törődött vele, vallásos hevülete, melyet minden bizonnyal az Úr vezérelt, hány ember életét veszélyeztetheti azoknak vallási ellenreakciói folytán, kik Allhahot tartják istenüknek.
  (Az ember szabad akarata .... eh-eh. Így esett, hogy isten, mikor a srebrenicai mészárlásnál felpillantott keresztrejtvényéből, megállapította, hogy az ég felé szálló jajgatás és könyörgés nem az ő kompetenciája, hanem Allahé, egyébként is, mi köze hozzá, ha az ortodoxok saját akaratukból kiirtjá0k a minden bizonnyal saját akaratukból meghalni igyekvő muzulmánokat és más felé tekintett, hol esetleg méhis jóságosan beavatkozhat...)
  Én azt vallom, amice, az ember sorsát a saját akaratának és az őt körülvevő, akaratától független történések kiszámíthatatlan korrelációja határozza meg, bár úgy tűnik, bizonyos esetekben, talán az akarat gerjesztette agyi hullámok mégis képesek valamennyire hatni a külső történésekre; ez azonban esetlegesen valamiféle olyan energia-átadás-átalakulás törvényeinek tudható be, melyet még nem fejtettünk meg.

Új hozzászólás Aktív témák