Engem valahogy sosem vonzott a két általad említett franchise (sem a horror, sem pedig a túlélős-kaszabolós stílus nem jön be), nem is játszottam velük ennek okán.

Az én kedvencem egyébként a Sötét Herceg, szerintem zseniális húzás volt a játékos karakterét szembeállítani saját magával, különösképp úgy, hogy egy testről, és egy lélekről beszélünk. Amit nagyon sajnálok, hogy nem az eredeti tervekben szereplő Kindred Bladesben ismerhettük meg, hanem az attól sokkal hígabb The Two Thrones-ban. Így is ez lett a kedvenc PoP játékom, de miután elolvastam, hogy mik voltak tervben eredetileg, és mitől fosztott meg minket a Ubisoft azzal, hogy siettette a kiadást... Bezzeg a remake-et most képesek voltak évekkel későbbre csúsztatni.

A másik akit felírnék erre a listára, az Darth Revan. Nagyon eltalálták a történetét (legalábbis a KotOR II-ig bezárólag, utána kezdődött a karakter túlhasználása), ezért nem tudok kiemelni különösebb indoklást ennek okára. Ami külön plusz az ő esetében, az az első KotOR játék alatt kiderülő információ. Mikor először néztem végig a bejátszást és a párbeszédet, elég nagyot ütött amit láttam. Aki esetleg nem tudja, hogy mire célzok, az ne keressen rá, inkább csak üljön le, és játssza végig a játékot. Megéri.