Elolvastam egy embertársam történetét, nagyon sajnáltam a szereplőjét (kisgyermekes apukaként a szüleit is), az író intelmei ellenére is. Csak az iromány elolvasása után néztem meg a szerzőjét. Megdöbbentem, nem egy ismeretlen valaki, hanem egyike azon keveseknek a prohardverről, akivel volt szerencsém személyesen megismerkedni. Remélem nem kell ismét ''megküzdened'', átélned a leirtakhoz hasonlókat és végleg elkerül a kór!
A további hozzászólásokat elolvasva, részvétem azoknak akik elveszítették hozzátartozóikat e szörnyű betegség miatt! Családomat (mármint felmenőimet) szerencsére ''elkerülte'' ez a betegség, igazából csak ebből a topik-ból tudtam meg, micsoda fizikai fájdalommal jár mind a betegség, mind a bizonytalan terápia. Ugyanakkor feleségem anyukája pár éve kemoterápiás kezelésen vett részt (neki is eleinte azt mondta az orvos, hogy csak borogassa...grrr), félévente kontrollra jár, mindig feszülten és szorongva várjuk az eredményeket...

Unus pro omnibus, omnes pro uno