Szia!

Nagy erőt és kitartást kívánok Neked! Szerintem remekül kezeled ezt a ''helyzetet'' le a kalappal előtted! Remélem nem veszed zokon, ha nagymamámnak kinyomtatom és megmutatom irományodat, ugyanis őt is kezelték bőrrákkal, kivágták.most egyelőre úgytűnik minden rendben. Azért szeretném neki megmutatni, mert ő nagyon de nagyon el volt keseredve, próbáltam benne a lelket tartani de hiába. Szeretnék mutatni neki egy példát, hogy igenis érdemes küzdeni. és nem szabad elveszíteni hitünket, mindig hinni kell abban, hogy van felgyógyulás! Minden elismerésem a tied, hogy így tudsz hozzáállni ehhez a betegséghez!

[Szerkesztve]

Batman: Minden tiszteletem a tiéd, bárcsak az összes daganatos beteg ilyen mentalitással állna hozzá a betegségéhez! Te nagyon nagy adagban tolod magadnak a legfontosabb gyógyszert: az élni akarást, a pozitív életszemléletet.


[Szerkesztve]

Gyógyult, nem hiszem. Tünetmentes

Plug and Pray... :)

Végleg megváltunk tőled.
És tudod mit, egyáltalán nem sajnálom!!

Com'è diverso il mondo visto da qui

Más tészta hogy én már most gyogyult vagyok csak az orvos még nem hiszi el

Plug and Pray... :)

sry, kicsúsztam az időből

Iginotus: Ez rád is vonatkozik. Respect.

az én édesanyám is méhnyakrákban halt meg. őt sem lehetett már müteni.. amikor minden vizsgálat megvolt, kiderül: már teljesen áttétes volt..már chemot sem kapott. '94-ben történt, 10 éves voltam, mindenki azt hitte h nem tudok semmit az egészről, azt hitték jól titkolják... pedig mindent tudtam.. emlékszem amikor anyukám BP-n volt kórházban, apám éjszaka telefonon beszélt a háziorvossal (aki végigkövette az egészet és próbálta rendezni a dolgokat), én meg a másik telefonon hallgattam végig, hogy nem lehet műteni, maximum 1 hónap, de lehet h csak 2hét.. 10évesen nem fogtam fel teljesen, aztán később kijött rajtam nagyon durván.. elveszítettem a barátaim nagy részét.. kiakadtam.. a legrosszabb az utolsó 2 hét volt. anyukámat már hazaengedték, h azt a pár napot velünk tölthesse. ő persze megkövetelte, h minden családtag végezze a dolgát (részben miattam is h ne jöjjek rá, de persze én tudtam mindent...) csont és börre fogyott, már féltem is tőle kicsit.. akkor még lehetett, nem tudom most lehet-e, de napi 3-5x volt nálunk aa háziorvos meg még egy orvos, akik jöttek felügyelni a morfiumot.. aztán egyik vasárnap mikor hazajöttem bátyámmal a templomból, mentő állt a ház előtt.. szaladtunk be a házba, rengetegen voltak a házban, sokan segítették fel a hordágyra, mert akkora fájdalmai voltak már előző nap is (morfium ide vagy oda), hogy hallottam a nyöszörgését.. emlékszem apám minden pillanatát mellett töltötte... aztán azon a vasárnap, amikor vinni akarták, fél órába tellett hogy felrakják a hordágyra, mert akár hol hozzáértek fájt. ''apa fáj, hagyjatok'' ezeket hallottam... engem el is vitt otthonról a szomszéd.. aztán apám megnyugodott.. bevitték a közeli kórházba.. aztán amikor a kórházba mentem látogatni, akkor nem engedték h bemenjek.. kedden vagy szerdán titokban beengetek hozzá.. emlkészem apám azt mondta, h ''ne ijedj meg, anyu nagyon beteg...'' bementem és nem találtam.. nem ismertem fel.. a legszörnyűbb az volt, amikor megszólalt: ''apa, kik ezek a gyerekek...'' soha nem fogom ezt elfelejteni.. majd nagy nehezen felismert minket.. kicsordult a könny a szeméből, adtunk neki egy puszit, azt mondta h szeret és hogy legyünk jók! aztán azt mondta apámnak, h ''vigyázz rájuk apa''.. ezekben a napokban (mivel apám mindig mellette volt), én mindig máshol voltam, aludtam.. csütörtök délután apám hamar hazaért.. hazahozott.. aztán átengedett a szomszédba, illetve átküldött h neki el kell intéznie még pár dolgot.. megbeszéltük h este kilencre menjek haza.. nem mentem mert elfeledtette velem valamelyest az emberek közelsége...apám jött értem.. még ő is leült a barátom szüleivel beszélgetni, nyilván anyukámról.. majd fél 11körül mentünk együtt haza..
péntek reggel készültem suliba, apám a kórházba, bátyám dolgozni.. reggel negyed 8kor csörgött a telefon.. én akartam felvenni, de apám megtiltotta.. aztán kitört belőle a sírás... kiadbált fel az emeletre a bátyámnak: ''tamás gyere hamar'' emlékszem... mintha ma lett volna.. aztán magához ölelt minket... : ''gyerekek, nagyon erősnek kell lennetek, anyuci meghalt....'' több mint egy órán keresztül zokogtunk együtt összebujva.. három fiu.. sirtunk.. ordítottam.
aztán emléxem meg is könnyebbültem. mindenki megkönnyebbült.. mert tudtuk, h már soha többé nem fáj neki... 13éve, mintha ma lett volna.

''...trend a lelke mindennek...''

minden tiszteletem a tied!

a kiállásodért is és azért, mert ezt le is írod...

sajnos családomban is felütötte a fejét a rák (méhnyakrák, mellrák, gégerák) így van némi tudásom a dologról... a gyógyuláshoz ELENGEDHETETLEN a kitartás és a magad alá nem esés... és persze a család támogatása...

bízva a gyógyulásodban kívánok neked minden jót!

Elismerésem és tiszteletem, én nem tudtam volna ennyire küzdeni, sőőt, negyedennyire sem

Köszönöm, ugy is mindent amit neki mondanak magamraveszek, amit neki kivántok az ugy is jöhet nekem is csak nem vagytok irigyek

Plug and Pray... :)

Nem jutok szóhoz... Részvétem

"In the mist | dark figures move and twist | was all this for real | or just some kind of hell | 6-6-6 the Number of the Beast | Hell and fire was spawned to be released" - Iron Maiden: The Number of the Beast

Most kicsit elbőgtem magam.

Plug and Pray... :)

Látom sokan értenek itten a sugárkezelésekhez, akkor valaki ha tudja magyarázza már el nekem szemléletesen , hogy ami sugárzást ott kap az ember az minek is felelmeg tulajdonképpen, valahogy el szeretném képzelni , mivel nem sok fogalamam van róla.
A kis könyvecském alapján, 38Grad besugárzást kaptam összesen, de nekem ez nem sokat mond.....

A Rák ellen az Emberért a Holnapért! - "..ez csak azt bizonyítja, hogy a Firefoxtól maximum a pöcsöd érzed nagyobbnak, de ugyanolyan hüje maradsz a számítógéphez..." by moonman

A cimborám nemrég motorozás közben akkorát pusztult, hogy leszakadt a lépe. Bekerült a kórházba, megműtötték, stb... Tényleg nagyon szar látvány volt a ''fémvázas'' barátomat úgy látni, hogy csövek lógnak ki belőle... A szívem szakadt meg...
Anyámnál egyszer régen egy mammográfiai vizsgálaton állapítottak meg mellrákot. Ő nem viselte olyan hihetetlenül mint te. Teljesen kész volt. Egész nap csak sírt, heteken át. Aztán felhívták a kórházból, hogy bocsi, tévedtünk, önnek nincs is rákja...
Eközben rendeltem neki, és szedte hónapokig ezt: [link]
Állítólag sokan teljesen felépültek tőle. Mivel muter abbahagyta a szedését mikor kiderült hogy mégsem rákos, ezért én nem láttam hogy milyen végeredményt produkál a cucc. Nem reklám, csak gondoltam hátha... Még annyit, hogy aranyárban mérik...

Nem öregszem. Szintet lépek!

Baszki... Sírok... De tényleg. Folynak a könnyeim. A nagymamám végbélrákban halt meg. A mindig 130 kilós mamim 40 kiló volt, mikor meghalt. Nem ismert meg.

Nem öregszem. Szintet lépek!

Korszerű PET/CT berendezés Debrecenben
Debrecen – Holnap adják át ünnepélyesen a világ legkorszerűbb technológiájú PET/CT berendezését a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrumában (DEOEC). A gép március 29-e óta már a betegellátást szolgálja.

Ezzel a hazánkban egyedülálló csúcstechnológiájú készülékkel, amellyel a világon is csak hat intézmény büszkélkedhet, minden eddiginél pontosabb diagnózis állítható fel.

A készülék nemcsak daganatos betegségek, hanem több ideggyógyászati és kardiológiai kórkép fájdalommentes és egyes, jelenleg rutinszerűen alkalmazott vizsgálati eljárásnál veszélytelenebb módon való kimutatására is képes. Az új berendezéssel a vizsgálati idő is rövidebb, ami egyben azt is jelenti, hogy több beteg számára lesz elérhető a korszerű diagnosztikai megoldás

[link]

Köszönet ezért az írásért!

A rák nekem engem is jól megcsapott, nagyanyámat májrák, édesapámat melanoma vitte el. Két hónap volt az egész, brutális gyorsasággal döntötte le a kór.

Hogy valami jót is mondjak: anyósom kétoldali petefészekrákkal küzdött meg, úgy tűnik, sikeresen.

Tehát kitartás!

Nindzsák?? Hol?

egy nagyon fontos momentumot elfelejtettem... a story ugy kezdődőtt, h anyukámnak a lába fájt.. a bal lába.. az akkori háziorvos: ''pihenni kell, meg felírok fájdalomcsillapítót...'' ez ment kb 2hónapig.. aztán csak elmentek anyuék másik orvost keresni.. ez az orvos rá pár évre tüdőrákban halt meg.. nem akarok gonosz lenni, de....
na mindegy!
amit viszont minden nőnek kötelessége tenni: MINDEN SZŰRŐVIZSGÁLATON OTT LENNI, KÖTELEZŐ JELLEGGEL! én negyed évente kötelezővé tenném! megbüntetném aki nem megy! igazából ez mindenkinek a saját kötelessége, magátóél is elmenni..
ezt csak azért mondom, mert anyukám a munka miatt nem ment el.. pedig még élhetne.. szemtelenül sok pénzt keresett, nekünk, a családjának (édesapámmal együtt), de inkább laknék egy viskóban! haragudtam is rá ezért! elhanyagolta magát..

[Szerkesztve]

''...trend a lelke mindennek...''

Ha jól tudom, a sugárkezelés alatt több, kisebb energiájú nyalábot irányoznak a besugározni kívánt terület felé. A sugarak a szöveten, csontokon áthatolva a megfelelő helyen egyesülnek, így energiájuk összeadódik, ez a daganatnak nem tesz jót. Tudtommal a célzott sugárzás ennyiben merül ki. (Olyasmi mint mikor több lézersugarat egy pontra irányítanak, így csak az adott pontban történik változás).

Nem Grad, hanem Gray. Ez az elnyelt sugárdózis mértékegyséje. 1 Gray = 1 J/kg
Van még az effektív sugárdózis, aminek a mértékegysége Sievert (Sv).
1 Sv = 1 Gray = 1 J/kg

Sajna nincs nálam a sugárterápia könyvem, de emlékezetből annyit tudok mondani, h daganatterápiában ez az érték átlagosnak mondható, masszív tumoroknál ez az érték akár 70-75 Gray is lehet.

Összevetésként:
Kozmikus háttérsugárzás: 0,3 - 2 mSv / év (tengerszinttől függően, Hollandia - Tibet)
Mellkasröntgen: 0,04 mSv (milliSievert)
Mellkas CT: 7,8 mSv
Éves megengedett sugárterhelés (foglalkozási): 20-50 mSv / év
Hirosimai atomtámadás:
(teljes testet ért egyszeri dózis, nem célzott terápiás sok részletben megkapott dózis)
Enyhe sugárbetegség: 1-2 Gray
Halálos dózis: 6-10 Gray.
Hangsúlyozom, h itt nem egy pár cm-es képlet kapott célzottan ennyit, hanem teljes test, tehát egy 70 kg-os embernél ez 400-700 J energiaelnyelés, és mondjuk egy 0,05 kg-os tumornál 1,9 J összesen a terápia során.

Remélem segítettem egy kicsit.

Nem szabad várni, gyanú esetén azonnal (szak)orvoshoz kell fordulni! [link]

Hogy mi jut eszembe a Rák szóról...?

Számomra egy villámcsapást jelent ami lecsaphat Bárkire, élhet akármilyen egészségesen, stb. Aztán vagy túléli az adott illető, vagy nem. Szerencse kérdése.
Azt sajnálom, hogy akit megtámad az gyakorlatilag tehetetlen részese lesz az eseményeknek, leszámítva persze a jóindulatú és a gyógyítható típusokat.
Tetszik az írás, én sajnos nem lennék ilyen erős hasonló helyzetben.

"Ön fél a haláltól?" "Az élettől félek."

Velem is hasonlóképp történt. Végignéztem, ahogyan anyám leépül, mind testileg, mind lelkileg. Több hónapig volt fekvőbeteg, otthon; egész nap nyöszörgött, sírt, a fájdalomcsillapítóktól tulajdonképpen magánál sem volt, folyvást félrebeszélt. Aztán egyik éjjel arra riadtam fel, hogy anyám férje rámtöri a szobaajtót, és azt kiabálja kétségbeesetten, hogy menjek gyorsan. Besiettem a hálószobába, és láttam, hogy anyám nincs magánál... leállt a légzése. Újraélesztettük; hörgött, köhögött, rángott, öklendezett, elkékült, ezután ismét eszméletét vesztette. Öt-tíz-tizenöt percig tartott a haláltusája. Igazából fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi idő telhetett el - akármennyi is volt, akkor nagyon soknak tűnt. Emlékszem, még az orvosi ügyelet telefonszámát is alig tudtam tárcsázni, annyira nem voltam eszemnél.

Mindenképpen úgy gondolom, hogy ha rákos lennék, nem feküdnék kés alá. A halált önmagában kisebb gondnak tartom, mint azt, amikor az egészségügy és annak szörnyű protokollja, kifejezései, orvosi rendelői, kísérletezései, reményei és minden egyebe teljesen átszövik az ember életét, és nem utoltósorban leépítik a szervezetét.


[Szerkesztve]

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

minden tiszteletem Neked, A Szerzőnek és mindenkinek aki átélt már hasonlót, aki harcol ez ellen a brutális betegség ellen (és hasonlók ellen)! úgy gondolom Mi és főleg a ''betegek'' másképp látják az életet, többre becsülik annál, mint amit egy ''átlag'' embernek jelent!

köszönöm az írást a Szerzőnek, és minden hozzászólónak, akik megosztják élményeiket, tapasztalataikat!

(amikor elolvastam elég rendesen kipotyogtak a könnyeim, és végig, amíg sikerült leírnom a történetem.. ritkán idézem fel magamban ennyire, de úgy érzem, hogy -nekem leglábbis- kell/muszáj.. nem tudom megmondani, hogy miért...)


[Szerkesztve]

''...trend a lelke mindennek...''

Dehogynem! Az ember csodákra képes ha a túlélésről van szó, mint az állatok is ezt is tőllük örököltük.

''Mindenképpen úgy gondolom, hogy ha rákos lennék, nem feküdnék kés alá. A halált önmagában kisebb gondnak tartom, mint azt, amikor az egészségügy és annak szörnyű protokollja, kifejezései, orvosi rendelői, kísérletezései, reményei és minden egyebe teljesen átszövik az ember életét, és nem utoltósorban leépítik a szervezetét.''

Lehet, hogy hihetetlen, amit írok, de amikor az ember szembesül azzal a dologgal, hogy egy olyan kórt kapott meg, aminél a szetereotípiák szerint a túlélés esélye meglehetősen kicsi, akkor kicsit átértékelődnek a dolgok...
Az ember elkezd két kézzel kapaszkodni mindenbe, ami csak segíthet... Én egy alapvetően pesszimista világszemléletű ember vagyok, mégis amikor megtudtam, hogy mi a helyzet velem, egyszerűen nem tudtam már olyan biztosan kijelenteni még magamnak sem, hogy: Ha itt az idő, hát menni kell - bánja kutya hát itthagyom ezt az árnyékvilágot...

Egyszerűen életbe lép egyfajta robotpilóta az emberben, ami hajtja afelé, hogy az nem létezik, hogy ennyi lett volna... Soha nem voltam oda a létért, mindig úgy voltam vele, hogy csak nyűg vagyok a világ nyakán...
Mégis - amikor kiderült, hogy mi a helyzet velem, a kezdeti rezignáltság és fásultság után életbelépett a túlélő ösztön, ami megakadályozta, hogy feladjam a harcot...

Persze... Ki lehet jelenteni, hogy nem feküdnél kés alá... De nem tudhatod biztosan, hogy a benned lévő robotpilóta hogyan fogja lereagálni a dolgot...

Kívánom, hogy soha ne kelljen megtudnod milyen érzés tudni, hogy efféle nyavalyád van... Senkinek ne kelljen szembesülni ilyesmivel...

Sajnálom, amin végig kellett menned

"In the mist | dark figures move and twist | was all this for real | or just some kind of hell | 6-6-6 the Number of the Beast | Hell and fire was spawned to be released" - Iron Maiden: The Number of the Beast

Nekem nagyon fontos tapasztalat volt, ami történt - valóban sokat tanultam belőle. Az efféle történés egészen egyszerűen széthasítja az ember életét, alapjaiban szünteti vagy másítja meg az értelmét mindannak, ami körül az élet addig forgott. Mai fejjel már úgy látom, hogy amikor egy hozzátartozónk meghal, akkor valójában nem is az ember halálát éljük meg tragédiaként, hanem a mindennapos megszokásnak, az életünket behálózó szokásoknak és a megszokott valóságnak a törését, amivel az emberi tudat nem tud mit kezdeni. Mintha fejtetőre fordulna a világ.

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Igen, sok igazság van abban, amit írsz. Ezekről a tényezőkről én is tudok, de ennek ellenére őszintén hiszem, hogy tudnám azt mondani, nem kérek a kezelésből. Régóta igyekszem már nem kötődni a mindennapjaim során ahhoz, amihez a legtöbben kötődni szoktak; ha nincs kötődés és ragaszkodás, akkor az efféle, mindennapi szemmel elképzelhetetlen történések sem veszejtik el az ember szellemi tisztaságát.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobban ismerem ezt a helyzetet, mint Te, aki benne él, mert az tényleg abszurd volna. Hanem csupán azt, hogy olyannyira általános az a tudás és erő, amire törekszem, hogy nem függ semmiféle helyzettől.

[Szerkesztve]

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Azért durva, hogy az utóbbi ~50évben, (manapság meg főleg) mennyire elszaporodtak a rákos megbetegedések.
Az emberi szervezet nem bírja azt a tempót, ahogy mindenféle ismeretlen hulladékkal mérgezzük magunkat. A gond ott kezdődik, hogy ezt a sok szart nem lehet kiszűrni, benne vannak a mérgek a levegőben, a kajában, a vízben, a földben..mindenben. Kitalálunk minden szart jórészt a profit érdekében, csak nemtudjuk mit szabadítunk a világra és sok embernek nemis érdeke tudni.
Nagyon egyszerű példa, bár sokan biztos nem hiszik el: A HÍV vírust nem éri meg kezelni, nem éri meg vagyonokat ölni a kísérletezésre, gyógyszereket fejleszteni, kutatásokat támogatni, majd rohadt nagy összegekből gyártani a szérumot, szállítani, beoltani az embereket stb.
A Föld nem bír el ennyi embert, túlnépesedés van, egyszerűbb és olcsóbb hagyni őket, hagy vigye el az aids, legalább kevesebb embert kell etetni. Szörnyű kimondani de ez az igazság, ilyen világban élünk.

Ja és kívánom, hogy továbbra is így állj hozzá a dolgokhoz, sokkal nagyobb esélyed lesz a gyógyulásra.

[Szerkesztve]

Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző: pénzbehajtó :)

a mértékegység inkább Gray lesz, nem Grad.
Mert ha Grad, azaz giga rad, akkor sürgősen jelentkezz valakinél, hogy te vagy szupermen, mert túlélted az akut halálos dózis húszmilliószorosát.
Gray-ben mérve 10-20 között van az akut halálos dózis egy 75 kilós embernek, 4-6 körül van az az érték, ami egy átlagos populáció felét megölné. Egy kezelésnél 1.5-2.5 Gy-t nyomnak be általában, ami sok paramétertől függ.
Egy Gray az egy joule elnyelt sugárzási energia per testtömeg kilogramm.

szilva

szia!

Ez most tényleg igaz és rólad szól??

Nem semmi öszinte vagy egy fórumra ilyet le mersz írni ..ilyet az ember általában titokban tart, nem azért mert szégyeli, hanem a baj komolyságát súlyosságát átlátva így látja jobbnak.

Gratulálók hogy sikerült felépülnőd belőle, lehet még idejében kezeltek vele, gondolm te is tudod hogy ritka kevesek közé tartozol akiknek ez sikerült.
Megkülönbőztetést nem teszek mégha tudom is egy emberről, megpróbálók, úgy tenni mintha mi sem lenne, de mégis néha kímélőbbre fogom vele figurát, mert tudom beteg, méghozzá keményen, mivle nem átterjedő fertöző dologról van szó, így nincs értelme az emberre előítéleteket tenni, és eltaszítani(nem úgy mind pl:egy aids-es esetében)

Hogy mi a véleményem a rákról??...Nagyon félek tőle, szerintme továbbra is gyógyíthatatlan betegség,(izótóp, meg mindneféle mellékhatásós kezelés nem gyógymód,a cápaporckoron gyógyszer is időszakos folyamatos szedéssel, méregdrágán segít) csak időszakosan tudják megszüntetni, akkro sme biztos mellékhatások nélküli lesz a jövő. Sok szenvedéssel jár, xar dolog.
Szerintme egy félhalott ember akiben 1x benne volt, elmúlik, de a staitsztikák azt mutatják elég nagy az esély visszajöjjön, irtó kímélő és egészséges életet kell élnie akkor talán nem.Szerintme ha a személy maga olyna erős akkro magától kidobja magából, márpersze ha nem mai megfeszítő életét él, hanem a lájtosabb félét.(otthon melózik, kevesebbett mint az átlag sokat megy hegyekbe jó levegőre, családjával van boldogságba, nyugalomban...ezek szeirntme írtó nagy ugymond ''gyógyító'' tényezők..meg ugye az akaraterő, és nem a feladni akarás....)
Bocs ha ez az utolsó két mondat irtó keményre sikeredet, de öszintét kérdeztél, kivastagítva.
Egyenlőre te kivétel vagy, és ne legyne igazam élj, legalább 100 évig

Konkrétan tudtak valami okot mitől si lehetett ilyne fiatalon???
Szerintem a mai 21. századi létben alapból magában hordozza ezt a rákveszélyt(sok meló, kevés szabadidő, fáradtság, kevés szabadidő, kikapcsolódás, rendszertelen kaja, meg ugye a mai félig műkaják milyensége is.....bűz, szmog a városban(Bp.)..stresssz idegesség..stb stb stb)



[Szerkesztve]

"Ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem is igaz"--Logout 2014

Gondolom ez nekem szólt.

Igen minden igaz amit leírtam, és szerintem ebbem mimcs semmi bátorság, csupán egy őszinte vallomás. Attól hogy valaki kiméli magát nem változik semmi, számtalan olyan eset van , hogy az illető életében nem dohányzott még is tüdőrákos lett.
Szerintem a rák szepontjából szinte lényegtlen mennyit stresszelsz és melozol.
Eddig is sok rákos volt, csak kevesebbet halottak ez emberek róla.

Az okokat nagyon ritkán lehet tudni, lehet hogy örököltem a hajlamit (papám gyomorrákba halt meg), de lehet hogy sok radioaktív salátát ettem chernobil után akkor voltam 1 éves körül, de az is lehet ,hogy egyiknek sincs semmi köze hozzá. Ezt sose fogom megtudni.

A Rák ellen az Emberért a Holnapért! - "..ez csak azt bizonyítja, hogy a Firefoxtól maximum a pöcsöd érzed nagyobbnak, de ugyanolyan hüje maradsz a számítógéphez..." by moonman

ez a legundormányabb benne, hogy nem lehet tudni, valszeg ezért is nincs ellene 100%os megoldás.

"Ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem is igaz"--Logout 2014

Az Aids-et sem lehet olyan marha könnyen elkapni. Simán kezet foghatsz egy Aids fertőzöttel, sőt ha jól tudom még csókolózhatsz is vele. Ha nem vérzik a szája, akkor nyálon keresztül gyakorlatilag nem terjed ( úgy hallottam, hogy ~2 liter nyálat kéne lenyelned, hogy reális esélyed legyen a megfertőződésre )


Batman: Hogy témába vágót is mondjak: Jó barátom vagy pajti, remélem, hogy még baromi sok táborban fogunk találkozni. Soha nem fogok rád másképpen tekinteni, mint pl: NG-re . Ja és holnap küldök egy privit arról amit megbeszéltünk!


Sianis

Mester, végigolvastam. Ríszpekt

IBM-Lenovo BIOS jelszó eltávolítás. PRIVI // Samsung LE32C650 // HP N36L xPenology // Lenovo X250 //

Csak annyit tudok hozzátenni, hogy édesanyám mellrákkal küzdött és sikerült neki a hite és egy készítmény által kigyógyulnia, és _nem_ reklám célzattal mondom, hanem segíteni akarok a hasonló helyzetben lévőkön, hogy a Flavin7 és Flavin77 segítségével rendkívüli eredményeket ért el.

Sziasztok!

Nagyon tisztellek titeket a hozzáállásotok miatt, ez becsülendő jó példa lehet bárkinek.

14 éves voltam, épp osztálykiránduláson, mikor apukám kórházba került agy daganattal. Teljesen váratlanul ért minket, egyik nap csak úgy összeesett a szobában. Az orvosok még a műtét elött megmondták, hogy nem tudják teljesen eltávolítani a daganatot, és kb fél évet jósoltak neki. Műtét után kerültem haza, akkor szembesültem a kialakult helyzettel. Mélységesen megtört, de hát 14 évesen ez talán nem is csoda. A műtét utáni kezelések hatására az egész nyarat úgy tudta velünk tölteni, mintha nem is lett volna a betegsége. Ősztől kezdve elkezdett leépülni, és fokozatosan romlott az állapota. Viszont amennyire csak emlékszem Ő is küzdött. Egész életében olyan volt a hozzáállása a dolgokhoz, hogy ''ha félre löknek, sárba tipornak, nem megy valami, akkor se add fel, csináld meg''.
Tipikusan a ''mégha beledöglök is'' jellem volt, a maga pozitív oldalával.
Semmit sem adott fel, ugyanúgy akarta csinálni a napi dolgait, mosogatni, barkácsolni, szóval bármit amit bárki más is csinálna, noha már a lábán sem tudott stabilan megállni. Novemberre már kórházba került, mert nem tudtuk már itthon a gondját viselni, hisz valakinek pénzt is kell keresnie hogy legyen miből élni, a gyerekek meg iskolában...
Decemberben emlékszem már neki is mindenhol áttétek keletkeztek, hisz megbolygatták a kóros sejteket, és eltávolítani 100% nem tudták őket, így már ő is olyan volt, hogy minden kis érintés is fájdalmat okozott neki.

A kórházakról meg kb annyit, hogy ma is élesen elöttem van a kép, amint anyukám sírva telefonál, hogy legalább morfiumot adjanak neki, hogy az utolsó napjai kevesebb fájdalommal teljenek.

A legrosszab talán mégis az volt, hogy nem beszélt semmit, miután újra romlani kezdett az állapota a nyár végén. A daganat pont olyan helyen volt, hogy azt a részt nyomta el az agyban, ami a kommunikációs képességekért felelős. Tehát ezt a sok fájdalmat amit átélt, mindet az arcáról kellett leolvasnunk, látnunk.

Az utolsó két napot átaludta. Aznap éjszaka már csak én voltam fent, amikor felhívott minket az egyik szobatársa, (mi kértük meg, hogy ha valami változás állna be az állapotában, akkor legyen szíves tájékoztatni minket) hogy meghalt (''abbamaradt a szuszogása a Csaba bácsinak'', mondta). Azt az éjszakát végigsírtuk édesanyámmal és a nővéremmel. Ez volt az első alkalom azóta hogy megtuttam mi is van vele, hogy tudtam sírni. Mégis ez egyfajta megváltás volt neki/nekünk, hisz az utolsó fél év szörnyű volt.

Mindezt az egész sztorit csak azért meséltem el, mert Ő is jó példa volt rá, hogy sosem szabad feladni, megkeseredni, nem lehet lemondani az életről.

Szóval akármilyen rossz is a helyzet, kitartás. Küzdjetek az egészségetekért továbbra is ilyen kitartóan!!

[Szerkesztve]

A kő is él, csak lassan csinálja.

Nagy harcos vagy!

http://kiutak.hu/kategoriak/cuccaink-es-lomjaink/