Jellemző - én sosem nyerek semmit

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Mert mindig sírsz. (Mondjuk én könnyen beszélek, mert pár évvel ezelőtt nyertem egy ABIT-os egérpadot az akkori PH!-s nyereményjátékon.)

http://logout.hu/cikk/mi_is_az_a_htpc/teljes.html; Három emeleten át egy teljes liftrapszódiát játszik!

Gratulálok a nyereményhez, használd sokáig megelégedéssel.
Nem vagyok irígy, mert egy nagy mancsú a körmét tövig vágó férfi ember vagyok
Térkép és útvonalterv alapján relative jól tájékozódom, és ha idegen helyre megyek, viszek magammal valakit, aki már járt arra
Ha ez nem megoldható, akkor hagyatkozom az ösztöneimre, és mivel otthonról írok, úgy néz ki hogy soha nem tévedtem el végzetesen
Azért elfogadnék egy ilyen kütyüt, ezzel biztos nehezebb eltévedni.
Tehát én is vallom amit a cikk írója után idéznék is.
''szeretem a kütyüket. Soha nem lehet belőlük túl sok ''

Köszi
Igazán eltévedni érdkes módon második úton szoktunk - először ugyebár marhára figyel az ember (lánya), másodszor viszont ''ó itt már jártam, tudom én'' alapon simán lemegyek a térképről... Vagy más nem szokott így járni?

Nem csak te vagy ezzel így.
Legutóbb igen csúnyán sikerült eltévednem pesten. Éppen a Ráday klubba igyekeztem volna második alkalommal
Pedig én tudtam hova kell menni
Ez van amikor merész az ember.

A legdurvább eltévedés mondjuk Németországban volt, egy Germersheim nevű kisvárosban voltam pár hetet és Karlsureba mentünk. Nagyobb város irányába prímán ki volt táblázva, mivel csak egy délutánra ugrottunk el a közeli városba se útvonalterv se semmi - aztán este hazafele sikerált az autópályára rossz irányba felmenni. na akkor nagyon jó lett volna egy gps, tán nem járjuk be fél Németo-t már sötétben

Eltevedni?? Soha!

Viszont idöröl-idöre talalok rövidebb utakat, amelyek vegul mind idöben, mind tavolsagban hosszabbak. Ki erti ezt?

Gratulálok a nyereményhez.
Egyszer én is használtam navigációs rendszert. Miután turkáltam egy kicsit a program beállításaiban, különböző, 10 lélekszámú falucskákon és szántóföldeken keresztül hajtottam keresztül autóval, félig pánikba esve, hogy beragadok a sárba. Kalandos út volt. Az eset után visszaadtam kollégámnak a pda-t és visszatértem a jó öreg papírtérképhez. .

... hát a tér-idő-kontinuum furcsaságai, ugyebár...