Jajj, nekem egyszer a legjobb barátom lett rosszul a szemem láttára. Illetve az egész osztály láttára, az óra közepén!!! Mindenki csöndben tanult a helyén, mert tanszobánk volt, egyszer csak felállt a leghátsó padból és elindult előre. A tanár kérdezte, hogy mit csinál, de nem válaszolt, csak ment tovább. Hirtelen eltorzult az arca, grimaszolt, aztán keresztbe állt a szeme és elájult... Színésznek tanul a srác és azt hittük, hogy csak hülyéskedik (mert amúgy szokása..), de nem! Véresen komoly volt! Még a mentőt is ki kellett hívni, mert percekig rángatózott a földön és habzott a szája. 4 felnőtt tanár alig bírta lefogni. A nyelvét leszorították egy kanállal, hogy nehogy megfulladjon tőle. Szörnyű volt.. Az osztályt kiküldték a teremből és mindenki halálra volt rémülve. Csak sírtunk, a fiúk meg vigasztaltak, hogy nem lesz semmi baj. Álmomba ne jöjjön elő az a délután...
Végül még aznap kiengedték a kórházból, de pár napig nem jöhetett iskolába.
Az epilepsziából mai napig nem gyógyult ki teljesen, de hála Istennek már nagyon rég volt rohama.

[ Szerkesztve ]