Ötletes, de nekem egyik sem volt vicces eddig

Ha nincs jó, ló a szamár is.

Nem lenne muszáj viccesnek lennie, de sajnos tartalmat sem látok benne, gyenge. Talán később ez változik, főleg ha első képregény.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Vagy a tartalom olyan, amit csak a szerző ért. Eddig olyan dadaista sorry.....

.:A konzolozás körülbelül olyan, mint a Canon / Nikon: amelyiket előbb veszed a kezedbe, azt szokod meg.:.

A rajzolási stílus jó egyébként, tetszik. A tartalmon kell még szerintem faragni, hogy ütős legyen.
Viszont az első próbálkozások mindig ilyenek.

„Minden egyes tapasztalat közelebb visz a megértéshez.”

Valóban első képregény, és szerintem is ki fogja forrni ez magát. De köszönöm mindenki támogató hozzászólását. Még a kimoderált #2-t is... tudja valaki, mit írt?

Biztos nagyon különbözőek vagyunk, de nekem mindegyik sketch túlságosan világfájdalmas és pesszimista hangulatú volt. Tudom, hogy ennek is van divatja, de ettől nem lesz jobb.

Kukac: Ezt a matekpèldát nem èrtem...
Kukac2: Melyiket?
Kukac: Ha Petinek van 3 almája, Zsófinak meg 2, akkor mièrt nem ülnek le kussban ès eszik meg???

I guess it's easy to see the world the way I do. The emptiness is a promise, the sin is just the proof.

Továbbítom az ötletet.

(#8) UnA
Van benne valami. Nem tartom kizártnak, hogy ez most egy kifejezésmód, ami néhány rész után pozitívabb hangulatú lesz.

(#7) lezso6
Bakker most nézem: az avatarod animált GIF! Ilyet csak bennfentesek kaphatnak?

[ Szerkesztve ]

Láthatod.... Kolléga nem véletlen VARÁZSLÓ!

.:A konzolozás körülbelül olyan, mint a Canon / Nikon: amelyiket előbb veszed a kezedbe, azt szokod meg.:.

Amúgy a 2 kimaradt kèpregènyt is megnèznèp. Poltopikba szerintem berakhatod, vagy privátban

I guess it's easy to see the world the way I do. The emptiness is a promise, the sin is just the proof.

Hm... ez egy jó ötlet. Lehet, hogy a két legközelebbi bejegyzés csak egy-egy link lesz.

(#14) lezso6
Pont Te ne tudnád...

[ Szerkesztve ]

cinemazealot

A poltopikban kifejtettem, hogy miért biztató kezdet, és hogy szerintem miért a 2-es számú lett az eddigiek közül a legsikerültebb. Hajrá.

[ Szerkesztve ]

Azt akarta írni, hogy anime-lt.

Nagyon köszönöm, továbbítom.

Egyébként a "casting" is jó ötlet volt, olyan értelemben, hogy a kukacok, mint a tápláléklánc teteje, az evolúció csimborasszója, a leghatalmasabb élőlény... hálás téma, sokmindent ki lehet hozni belőle, amint azt láthatjuk is.

És még egyet. Nem értem, hogyan láthat bárki ezekben a rajzokban világfájdalmat, pesszimizmust. Süt róluk az életigenlés. Ahogy "recenziómban" írtam:
"...elveszne a bájos naivitás attitűdje, amit láthatólag használni akar asszonykád, aki alkalmasint nem ütni akar, hanem simogatva megmosolyogni."
(...)
"A rajzok jó képregényrajzok - egyúttal belőlük is érzékelhető, hogy a szerző nem ütni akar, hanem simogatva megmosolyogni."

A három-négykockás egysoros "képregények" valójában mindig karikatúrák, tehát, aki azt várná ilyesmitől, hogy a GDP rekordnövekedéséről vagy a banán finomságáról vagy a termés sikeres betakarításáról szóljanak, az árnyékra vetődik, hiszen óhatatlanul emberi hibákat, furcsaságokat kell hogy kifigurázzanak az ilyenek - lásd még állatmesék területe. Ahogyan asszonykád műveli, arról a "naiv" életigenlés süt, nem a világfájdalmas pesszimizmus - aminthogy ez természetszerűleg igaz a népszerű elődökre is, lásd Garfield, Kázmér és Huba... rajzolóit.

Ó, ennél sokkal egyszerűbb volt a téma választás: Asszony pajtás néhány évvel ezelőtt egy munkahelyi rendezvény alkalmával dekoráció gyanánt rajzolt egy kukacot az egyik táblára, ami megpillantott valamit és tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal, riadtan meredt maga elé. Ez akkor nagyon megtetszett nekem, le is fényképeztem és egy szűk éve javasoltam neki, hogy dolgozza ki a témát, csináljon belőle képregényt. Elkezdte, született is bő 20 rajz, de nincs 100%-osan megelégedve az eredménnyel. Most abban bízom, hogy az itteni visszajelzések alapján folytatni tudja majd úgy, hogy abból valami tartós dolog is születhessen és ő is kibéküljön vele. Ahogy Te is mondod, sok mindennek görbe tükröt lehet állítani az alap karakterrel, és szerintem nagyon kár volna ezt veszni hagyni.

(#21) kammerer
Szívemből szólsz. És igen, valóban Garfield és társai a példakép. Bár ez kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.

[ Szerkesztve ]

Kammerernek igaza van abban, hogy túl sok a szöveg. Nincs rá szükség, a rajzzal simán pótolható.

Nekem a "poénok" (mondanivaló) gyengeségével van problémám. Nem ütnek elég nagyot, gyengék. Pedig lenne honnan meríteni szerintem, maga a kukac szerintem azt a mélyproli réteget képviseli, akik semmirekellő suttyók, de mégis valahogy sokat képzelnek magukról. Ilyenből pedig ugye sok van, szóval lenne sok konkrét téma, ami a képsorokra kerülhetne. Lehetnek alpári, nárcisztikus poénok, de komolyabb társadalom- vagy rendszerkritikai témák is belevegyítve. A trumpos képsor esetén az aktualitás jó ötlet, csak nekem az hiányzik belőle, hogy adjon valami meglepő pluszt is.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Miért írtok offban a topik témájáról beszélvén?

Én azért, mert háttér történetet meséltem. De igazad van, elvégre ez is a képregényhez tartozik.

(#23) lezso6
"...nekem az hiányzik belőle, hogy adjon valami meglepő pluszt is."
Igen, az a baj, hogy az ilyet elég nehéz kitalálni. Példaként hozhatnám a mémeket: azok is a mindennapokból merítenek, mégis van bennük valami olyan, amitől felnyerítesz. Na ezt kéne megtalálni, és sínen is lennénk.

[ Szerkesztve ]

Van rá egy hét. Amúgy igen, ehhez tehetség is kell.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Én azért puhítanám azt, amit sokan itt mondanak, hogy "hol a humor", "hol a csattanó". Nem biztos, hogy nektek fel kellene ülnötök erre a vonatra. Az ilyen egysoros "képregényeket" bőven el tudja vinni, ha jó a zsáner, jó a karakter, jó a rajz esztétikai "ereje".
Nézzük meg például Shepard rajzait a Micimackóhoz.
Mézkedvelő konyhafilozófus medvebocs kétségbeesetten kapaszkodik az éppen leeresztőfélben lévő léggömbbe. Váratlan? Nem az, Micimackó és a szerző előre figyelmeztet:
"- De nem gondolod, hogy téged észrevesznek a léggömb alatt?
- Talán igen, talán nem - mondta Micimackó rejtélyesen. - Ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni." Vártuk a fejleményt, boldogan vigyorgunk, hogy bekövetkezett - merthogy persze tudjuk, nagy baj nem lesz, a végén mindenki megkönnyebbül.
Mézkedvelő konyhafilozófus medvebocs feje beszorul a mézesbödönbe. Váratlan? Nem az, minden gyerek keze szorult már dunsztosüvegbe, mikor benyúlt a kovászosuborkáért. Vártuk a fejleményt, boldogan vigyorgunk, hogy bekövetkezett - merthogy persze tudjuk, nagy baj nem lesz, a végén mindenki megkönnyebbül.
Mézkedvelő konyhafilozófus medvebocs jóllakottan kifele menet beszorul a barátja házába. Váratlan? Nem az, erre ment ki a dramaturgia. Vártuk a fejleményt, boldogan vigyorgunk, hogy bekövetkezett - merthogy persze tudjuk, nagy baj nem lesz, a végén mindenki megkönnyebbül.
Bekövetkezik a várt esemény. Mégis órákig el tudunk szöszölni az egyszerű szövegen, egyszerű rajzon. Mert a zsáner, a karakter adja magát, megfog a forma. Az ábrázolásmód. Egy műben sose a tartalom a tartalom, hanem a forma a tartalom. Hogy hogyan mondod.

A ti egysorosaitok is lehetnek továbbra is ilyenek. Önmagában van bennük annyi "humor", meg "csattanó", ami lazán elviszi a zsánert - rajz és szöveg. Nehogy túl komolyan vegyétek amit többen mondanak, hogy tessék ütnie, tessék csattannia, tessék felnyeríttetni vele. Nem kell. Bőven jó, ha finom zsáner. Ugye, adtam példát a Trump kapcsán, hogyan lehetne csattanósabb, de rögtön hozzátettem, nem ez a fontos, úgy már egy másvalaki műve lenne, nem a tietek. Azért mondtam biztatónak az eddig bemutatott négy művet, mert olyanok a művek, mint az alkotójuk, az alkotójuk magából próbált adni valamit velük. Ez a fontos.

Az emlegetett túlbeszélésről: A szöveg nem eleve a fizikai mennyisége miatt esetleg túl sok, hiszen a mennyiség éppenséggel indokolt is tud lenni - például ez egy olyan zsáner, amely beszélni szerető, a saját hangja hallásától megittasuló kukaco(ka)t mutat be, ez önmagában nem baj, sőt. Akkor túl sok a szöveg, ha túlbeszél, túldidaktizál olyasmit, amit félszavakból (és a rajzzal) kell értetni. Lásd a példát: "Trump elnök úr!" Ez csak három szó, de túlbeszélés, mert egy megszólításban két megszólítást tartalmaz, pusztán azért, mert az alkotó túl akarja biztosítani, hogy mindenki lássa, hogy ki a szereplő (a kereplő). A háromszavas túlbeszélés után pedig hosszú körmondatok következnek, de az nem biztos, hogy túlbeszélés, mert lehet, hogy az a zsáner. Aztán megint egy túlbeszélés, lásd "Oroszlán". Ez csak egyetlen szó, de ebben a formában túlbeszélés, mert túl didaktikusan akar a magyar befogadónak magyarázni, pedig ott Lion-nak érdemesebb lennie, hiszen amerikánusok szerepelnek a képen. (De ez megintcsak dilemma, hiszen egy magyar képregényben akár truváj, szándékos fricska is lehet, hogy Oroszlán van odaírva és nem Lion. Ezt érzésre tudnia kell az alkotónak, hogy mit akar. És azzal törődjön az alkotó, hogy ő mit akar, ne azzal, hogy az elképzelt fogyasztó mit akartathat vele.) A humort, csattanót itt követelő kommentelők azt is kifilézték volna, ha világhírűvé vált Garfield-egysorosokkal jött volna ide kezdőként Jim Davis. Van a Garfield egysorosokban úgynevezett "csattanó"?! Egy darab se. Sőt!!! Nemcsak hogy nem van, hanem éppenséggel NINCS bennük!

Nem rossz az, ha a kezdő alkotó visszajelzéseket vár a szárnypróbálgatásaival kapcsolatban, ez okos dolog - csak ne vegye ezeket a "népi" visszajelzéseket túlzottan magára, mert az a fontos, hogy azt alkossa, azt fejezze ki, amit alkotni, kifejezni akar! A konkrét hibák mindenképpen javítandók, de a koncepció alapvetően az legyen, ami az alkotónak jól áll. Asszonyodnak (és az általa létrehozott szereplőknek) akár jól állhat ezekhez a rajzokhoz a kicsit kifejtősebb, szószátyárabb szöveg, ha az a koncepció - csak tudni kell, hol a határ. A túlbeszélés határa. A túldidaktizálás határa.
Érezni kell, hogy hol lehet kifejteni, cizellálni, és hol csak félszavakból kell értsük egymást. Például az 1-es mű egy "pilot", ott nem nagyon lehet lerövidíteni a szöveget, hiszen az a zsáner, hogy főszereplőnk ennyit beszél. Ugyanez a zsáner az 5-ös műnél. De ugyanez tud lenni a zsáner a Trump-témánál is, önmagában semmi baj nincs azzal, ha a kínos bérfeladatra rendelt pszichológus "tudományosan" ötöl-hatol a szinte beszédképtelen páciens előtt, akiről azt kell kényszerűen bebizonyítani "tudományosan", hogy okkal ő a világ ura. Egyetlen szó is lehet túlbeszélés, ha művészileg következetlen, és száz szó is lehet éppen megfelelő, ha művészileg következetes.

Szóval nem kell nagyon felülni a nézőtérről bekiabálóknak, mert lehet, hogy éppen az a zsáner a jó, aminek asszonyod nekiindult, az a fontos, hogy az eszközök következetesek, arányosak legyenek. Mondom, ha Jim Davis kezdő korában idejött volna azokkal a Garfieldjeivel, amelyek aztán okkal világhírűvé váltak, a kommentelők többsége itt csak lesajnálta volna - ami nem jelenti azt, hogy asszonyod az új Jim Davis, hanem azt jelenti, hogy az alkotó alkosson öntörvényűen, javítsa ki a hibákat, aztán vagy lesz belőle cserebogár vagy nem, de mindenképpen öntörvényűen alkosson, azt alkossa, amit alkotni akar. Alkotóilag következetesen - a hibákat persze javítva.

A tirádám persze az önkifejezési szándékú művészhez szól, megint mást mondanék, ha asszonyod jól kereső iparművész vagy iparos akarna lenni a produktumával, hiszen ez esetben nagyon is figyelnie kell a nézőtéri bekiabálókra, hiszen velük akarja megvetetni majd a portékát, tehát olyanra is kell alakítania, hogy megvegyék a népek. Például az ilyen kommerciális átalakításban segítik a popzenészt a kiadói menedzserek, producerek, zenei rendezők, hogy aztán a végén már az anyja se ismer rá az eredeti produktumra - de sok pénzt fialhat az eladott példányszám.

A művész és az iparművész (hát még az iparos) viszonylag átjárhatatlan terület, érdemes tudnotok, ha még nem tudjátok, hogy asszonyod mi akarna inkább lenni. A művész ritkán keres jól a saját életében, de az örökösei életét megkönnyítheti...

A rajzoláshoz bizonyosan van tehetsége asszonyodnak, mert láthatóan van sajátos, egyéni mondanivalója a rajzainak, amit meg tud velük jeleníteni. Gyakorlással beletanulván, valószínűleg a képregénykészítéshez is van-lesz tehetsége, ha van-lesz elég témája. Nyilván van hozzá érdeklődése is. Ha már képregényeket (is?) tartalmazó portfóliót készít, és nincsen olyan szövegírási képzettsége-gyakorlata, mint amilyen a rajzhoz van, akkor érdemes addig hozzáértővel ellenőriztetni a szövegeket, amíg majd rá nem kap az ízére, vagyis amíg nem "rutinozódik" benne, hogy hogyan optimális megírni-radírozni a szöveget - előbb-utóbb aztán "rutinozódik".

Tehát ne üljön fel a borgőzös nézőtéri bekiabálásoknak. Zsáner, karakter, forma! - ezzel törődjön továbbra is (kivéve, ha csak iparos akar lenni, mert akkor ugyebár mindig a vásárlónak van igaza...).

Mondok még akkor a Trump-oson kívül is konkrétat, hogy ne csak okoskodjak.

Ez az 5-ös számúként közreadott egysoros jól van megcsinálva, kell bele ennyi szöveg (hiszen éppen a szövegelésről szól), és éppen ennyi kell bele, és jó így a szöveg. Jó, hogy a harmadik kockába bele van írva, hogy "ÁSÍT", ez amolyan képregényes jópofaság. A rajzok ugyebár jók, ez nem kérdés, szépek, frappánsak, kifejezőek, arányosan ötletesek, egyéniek, se túl sok, se túl kevés a cizella rajtuk. A téma és tálalása nem újszerű, már sokan sokszor megénekelték. ez nem feltétlen baj, ugyebár az emberiség az ötezeréves írástudó történelme alatt már mindent végtelenszer megfogalmazott, és kukacokra adaptálva is újra lehet fogalmazni sokszor megfogalmazott témákat. De nem véletlenül emeltem ki, hogy "valószínűleg a képregénykészítéshez is van-lesz tehetsége, ha van-lesz elég témája."
Még egy megfontolandó: "Mindig elképeszt, hogy manapság milyen kukacok vannak." Nem tudom, mennyit gondolkoztatok ezen, de valószínűleg erősebb lenne a vonal, ha ezek a kukacok emberekként hivatkoznának magukra. "Mindig elképeszt, hogy milyen emberek vannak!" Az első részben mint "pilotban" persze kukacként kell hivatkozzon magára főszereplőnk, de a továbbiakban talán nem kéne kukacoskodniuk. Ugyebár ezek az egysorosok nem olyanok, mint az állatos mesesorozatok, ahol barba-család van, törpikék vannak..., akik persze, furcsa lenne, ha emberekként emlegetnék magukat, ezek az egysorosok pamfletek, szatírák, paródiák, allegóriák, tehát valószínűleg erőteljesebb lenne a hatásuk, ha a kukac-ember tulajdonságokkal felvértezett kukacszereplőikre emberekként gondolnánk a megfogalmazásokban is. Nehézkesebbé, földhözragadtabbá teszi a dramaturgiát a "kukacoskodás", ezzel szemben önmagában kifejező lenne, hogy természetszerűleg emberként kezelnék magukat ezek az allegorikus kukacok. Látjuk, tudjuk, hogy kukac, többet érne, ha úgy mondaná az egyik (allegorikus) kukac a másik (allegorikus) kukacnak, hogy "Hát, te ilyen ember vagy?" Mit gondoltok efelől?

A 2-es számúként közreadottról azt mondtam, hogy nincs mit beleszólni, az úgy pontos és arányos, ahogy van, elegendően kell rajta gondolkodnia a befogadónak, hogy értse, sőt, akár többjelentésű is lehet - és az elcsépelt témát viszonylag nem elcsépelt megközelítésben tudja felvetni. A Trump-osat meg kiveséztem.

Az 1-es pedig egy "pilot", olyan mint egy pilot, megvan főszereplőnk bemutatkozása (akinek nyilván a (vezeték- és kereszt)neve simán Kukac, esetleg alkalmasint lesz majd belőle Kukac úr vagy Mr. Kukac is, de a bemutatkozása utáni részekben mégis hivatkozhatna emberként magára és kukactársaira!). Láthatóak a sorozatra jellemző rajzi eszközök a szereplők vonalaitól kezdve a talajszint vonalkázott patentjéig, képregényesen egyszerű hangsúlyos vonalakkal, de mégis van benne nézhetős cikornya is, úgyhogy rendben van. Talán a középső kockába nem kéne az utolsó mondat, ami megintcsak egyszavas, mégis talán túlbeszélés benne. Nem kell külön megállapítani, hogy "Egyszerű.". Magáért beszél a többi mondat - és a kép.

No, ennyit mára műelemzésből.

Hát, rég olvastam ilyen beleéléssel műelemzést (srác koromban nagyon nem szerettem az irodalmat), de ez most jól esett. Gyakorlatilag mintha pszichiáternél ültem volna, minden gondolatomat leírtad.

Természetesen megfordult a fejünkben, milyen jó volna, ha a sorozatra idővel egy remek kis vevőkör (vagy nevezzük rajongótábornak?) tudna összeállni, tehát igen, vonz az anyagiasság gondolata. De mi is úgy vagyunk vele, hogy nem ez az elsődleges cél, hanem az, hogy egyrészt legyen valami mutogatni való (portfólió építés), illetve lássuk meg, hogy egyébként a téma érdemes-e a kidolgozásra.

Nagyon jól esnek a visszajelzések, még azok is, akik kicsit kritikusabban fogalmazzák meg a véleményüket, azok mellett sem mehetünk el szó nélkül. Közönségünkül választottuk a Logout "lakosságát", huzamosabb ideig nem dörgölhetjük az orruk alá azt, amit idővel esetleg mindenki már a címe alapján utálni fog. Mérlegelve, de mindenki véleményét figyelembe kell venni. Mondjuk tény, hogy az elkövetkező kb. 20 részre túl sok hatása úgysem lesz, mert azok már készen várják a publikálást. Na, de majd ami utána születik...