Vincenzo!
Amiben most te vagy, az egy elég kemény depresszió. Ne aggódj, előbb vagy utóbb vége lesz. Csak az a nem mindegy hogy hogy. "A" verzió, hogy folytatod, és előbb-utóbb öngyilkos leszel, erről lebeszélnélek. "B" verzió, hogy változtatsz az életeden. Nem biztos hogy egyszerre kell mindent, mert ami jó, azt minek változtatnád meg. Változtass kis dolgokat. Holnap fogjad magad és menj el moziba. Vagy találj ki egy olyat, hogy minden héten menj el moziba. Igaz, amilyen filmeket mostanság néha adnak, attól csak még rosszabb lesz a depressziód.
Figyi, elmesélek egy történetet, csak azért hogy érezd azt, hogy neked kb mennyire rossz, és mennyire megdöbbentő, hogy ebben az önsajnálatba temeted magad. Volt egy nagyon jó barátom. Együtt voltunk gyerekek (nem vagyok 900 éves mint Yoda). Lakótelepen laktunk, nem tudom te merre laksz, nálunk ez azt jelentette hogy nyáron gyakorlatilag 9-től 21-ig az utcán együtt éltük le a barátainkkal az életünket (foci, bújócska, biciklizés, amit anno még a gyerekek csináltak). Na mindegy, nem akarom hosszúra nyújtani, ez a barátom tavaly meghalt, rákban. Van egy kislánya, akit már nem fog látni felnőni, van utána egy feleség, akivel soha többet nem fog nyaralni menni, sőt nem fog vele soha többet megnézni egy filmet a tv-ben. Vannak a szülei, akik eltemették az éppen hogy felnőtté vált fiukat. Vannak a barátai, akikkel soha többet nem fog elmenni egy béna filmre a moziba. Lett ellenben egy irtó fájdalmas haláltusája, jópár hónapja a halála előtt abban a tudatban, hogy megmondták neki, hogy hónapjai vannak hátra. Minden héten feltehette magának a kérdést, hogy lesz-e még szerda, vagy ez volt az utolsó. Őrület belegondolni akár egy ilyen marhaságba amit most mondok, de pl tudta, hogy az elindult tv-sorozat, mire az utolsó részhez ér, ő már a földben fog porladni. Elég szar érzés lehetett...
Mit akarok ezzel mondani? Azt hogy adj magadnak két állati nagy pofont a tükör előtt, és fejezd be ezt a szánalmas vinnyogást, mert ez egy baromság amit csinálsz, örülnöd kéne, hogy megvan kezed-lábad, van hol laknod, van mit enned, van egy nyomorult pc-d ami előtt eltöltheted az unalmas óráidat, nem kell kétnaponta orvosi kezelésre járnod és a halált várnod. Ha nem tudod felfogni, hogy mekkora ajándék van a kezedben azzal hogy élsz, és élhetsz, akkor megérdemled hogy a sorsod egy magára hagyott emberként éld le, mert csakis és kizárólag rajtad múlik hogy hogy alakul. Azt hiszed neked vannak problémáid? Mert befelé fordultál és nem mersz emberek közé menni, mert biztos bántanának? A világon millió és millió szenvedő ember van, akik örömmel élnék a te életedet, de ennek az 1 ezreléke se adatott meg nekik, mert vagy gyerekprostituáltként kínozzák őket egy maláj bordélyban, vagy egyszerűen elaltatják őket egy ázsiai szervkereskedő kórházban mert kell a veséjük egy gazdag baromnak.
Szerintem nagy valószínűséggel a környezetedet, a szüleidet és azt a lányt aki "lehetett volna" akarod azzal büntetni, hogy lássák hogy hogy mész tönkre, de a szüleidnek jobb vagy otthon a félhomályos szobában a monitor előtt ülve, mint bepiálva egy állati buli után. Miért? Mert ezt a két alternatívát nyújtottad eddig a számukra, és a 15 évesen való alkoholizálásnál egy szülő szempontjából még az otthonülés is jobb. Azt hiszed hogy szenvednek ettől? Örülnek neki hogy nem leszel 16 éves korodra alkoholista.
Csak te magad szenvedsz, magadat kínzod, hátha ettől más is szenvedni fog, de közben magadnak ártasz vele kizárólag.
Ember, gondolkozz el ezen, és csinálj valamit, amíg tudsz. Ne olyan barátokat keress magadnak, akik szemében céltábla lehetsz, hanem olyanokat, akikkel lehet beszélgetni, moziba menni, kártyázni, stb. Igaza volt annak is, aki azt tanácsolta, hogy fényképezz, nekem egy időben nagyon stresszes volt a munkám, akkor kezdtem el fényképezni, és lelkileg nagyon rendbetett. Sportolj valamit, én 3 éves koromtól kövér kisgyerek voltam, egy barátom 6-7 éve elhívott egy konditerembe, és amikor komolyan csináltam, fogytam 20 kilót. Állati nagy munka volt, de mivel sose egyedül mentem (ja én is azt hittem, hogy "majd mindenki engem fog nézni", aztán kiderült, hogy az edzőterem kb 60%-a hozzám hasonló "életmódváltókból" áll). Akármilyen sportot választasz, hihetetlen sikerélmény lesz, amikor rájössz hogy 1 hónap, és meg tudsz csinálni valamit, amit addig nem. 2 hónap múlva megint. Azért ajánlottam a konditermet, mert nagyon jól lekövethető hogy megint eljutottam valameddig amire eddig nem voltam képes. És nincs kifogás, én is gerincferdüléses vagyok, sőt egy időben akár púposnak is nevezhettek volna, aztán javult a tartásom, mert ezek tipikusan olyan dolgok, amiken lehet változtatni. A huszonéves korban felfedezett rákon nem biztos hogy lehet. Keress olyan barátokat, akikkel tudsz együtt sportolni, akik hozzád hasonlóan változtatni akarnak az életükön (vannak ilyenek, ott van előtted az internet, keress új barátokat). De ehhez az kell, hogy akarj változtatni. Nézd én tudom, hogy sokkal könnyebb otthon ülni a monitor előtt, sajnálni magad és nyalogatni a sebeidet, de senki nem fogja helyretenni az életedet ha te nem, és hidd el hogy nagyon sok embert nem is fog érdekelni. Elmúlsz úgy, hogy az égvilágon semmi értelme nem volt a létezésednek, és mivel se barátaid, se családod nem lesz, még megsiratni se fog senki amikor elkaparnak.
Ha élőben ismernélek, akkor tudnék segíteni a valóságban, így viszont csak annyit tudok felajánlani, hogy írj egy privát üzenetet, és e-mailben vagy valami messenger-szerűségen (bár ezeket nem ismerem túlzottan) tartjuk a kapcsolatot, és ha van benned hajlandóság akkor megpróbállak kimozdítani. Ha nem akarod, akkor viszont senki nem tud segíteni.