Már elnézést, de talán itt nem gyerekeknek tartasz felvilágosító oktatást. Egyik védekezési mód sem száz százalékos. Rokonságban van olyan gyerek, aki spirál mellett fogant meg (olyan is lett...). De a durrdefekt sem ismeretlen fogalom. És ne feledjük, egyetlen kis genyónak elég bejutnia a megtermékenyüléshez.

A nem akart gyerekek elég nagy részénél azért le tudja kezelni a szituációt a család, mint ahogy talina is írta. Nyilván kényelmesebb lett volna N-1 gyerekkel, de azért N-nel is meg tudják szervezni az életüket, és az N. gyereket is ugyanúgy szeretik, "ha már így alakult".

"Ezek a mai fiatalok" testileg valóban korábban érnek, de bizonyos kultúrkörökön kívül ez nem jár a szexualitás ilyen mértékű előbbre tolódásával. A középkorban és a természeti népeknél ugyebár kb. amint nemileg érett volt, már anyát is csináltak belőle. Tehát akkoriban 14-16 évesen már aktív nemi életet éltek. Azért ez ma az aljanépet kivéve nem jellemző. Sőt, értelmiségi közegben egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy szellemileg/érzelmileg későn érnek a fiatalok. 16-18 éves fiú, de a lányok még nem különösebben érdeklik, csak tanul, meg gépezik egész nap. Más már apa ennyi idős korában.

A tej élet, erő, egészség.

aha persze.... MAx a talina féle esetekben.

Idéznék kicsit:

Mi történik akkor, ha egy nem kívánt gyermeket mégis a világra hoznak, s a környezet nyomására mégis el kell fogadni az anyának a gyermekét? Hogyan változhat a gyerek további sorsa, még ha nem is mondják neki, hogy őt nem akarták soha?

Ez a kérdés többünket érint. Nem elvont kérdés, rólunk szól! Az már köztudott, hogy aki a gyerekét nem akarta, de mégis elfogadta, az rosszul bánik a gyerekével. Például veri vagy elhagyja hetekre-hónapokra mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, Azok tehát, akik a világon mindenhol azért küzdenek, hogy az abortusz legális legyen, azt mondják, hogy ha egy gyereket nem akarnak, akkor az a gyerek rengeteget fog szenvedni egész életében. Mert érezni fogja.

Elmondtam már azt a felfedezésemet, hogy akiket abortálni akar az anyjuk, azok később öngyilkosok akarnak lenni? Mikor Angliában dolgoztam, akkor egymás után négy fiatal – két férfi, két nő – jött hozzám analízisbe. Mind a négyen rendszeresen próbálkoztak azzal, hogy megöljék magukat, de sohasem sikerült nekik. Rendszeres alatt azt értem, hogy minden évben legalább egyszer próbálkoztak öngyilkossággal, az egyik például már tízszer, a másik hatszor, négyszer, ötször, valahogy így. Mikor megkérdeztem, hogy pontosan mikor voltak az öngyilkossági kísérleteik, az derült ki, hogy mindig ugyanabban a hónapban. Ciklikus depressziójuk volt. Az egyiknél, aki mindig márciusban próbálta megölni magát, már úgy január táján elkezdődött a depresszió, márciusban már nagyon mélyen volt, s akkor öngyilkos lett, Valaki megmentette vagy más miatt nem sikerült a kísérlet, akkor egy kicsit jobban érezte magát, s aztán januárban megint depressziós lett, és márciusban újra öngyilkosságot kísérelt meg. Valami az sugallta nekem, nézzem meg, hogy például ebben az esetben a március hol van a születésnapjukhoz viszonyítva. Azt találtam, hogy az a hónap, amikor leginkább öngyilkosok akartak lenni, a születésnapjuk utáni első három hónapban, azaz az első trimeszterben van. Aki márciusban akart öngyilkos lenni, az januárban fogamzott meg. Ekkor arra gondoltam, hogy ha egy nő abortálni akarja a gyerekét, akkor azt a harmadik hónapban próbálja meg. A negyedik hónapban már túl késő, a másodikban még gondolkozik. Az anyjuk megpróbálta abortálni őket, de az valahogy nem sikerült, a gyerek ezt megérezte, s most ismétli meg ezt a traumát. Tulajdonképpen egy szívességet akar tenni az anyjának mivel annakidején az anyjának nem sikerült őt megölnie, de az ismétlésben az is benne van, hogy neki sem sikerül. Egyszer mind a négy pácienst megkértem, hogy azonos napon küldjék be hozzám az anyjukat. Mind a négy anyát megkérdeztem, csak úgy, minden bevezetés nélkül, hogy az első trimeszterben próbálták-e elvetélni a gyereket. Mind a négy elképedve nézett rám – mindegyik nagyon hasonló volt – hogy honnan tudom, és elkezdtek sírni, némelyik sokáig. Közülük ket fen az életben senkinek sem mondták el addig a pillanatig, amikor én ezt meg nem kérdeztem Utána azt mondtam, hogy akkor mondják el ugyanezt a gyerekeik előtt. Mondják meg a gyereküknek, hogy ez történt. A gyerek meg fogja érteni, mondják el a körülményeket, hogy miért tették, ezt nem szabad titokban tartani. A következő órán a gyerek és az anyja jött be együtt – én ott voltam – az anya pedig bevallotta a gyereknek az abortuszkísérletét. Ez sok sírás-rívást és dühöt váltott ki de minden alkalommal, már a harmadik-negyedik órán az anya és a gyerek meg tudták ölelni egymást, s nagyon szomorúak voltak egymás élete miatt. Tudomásom szerint attól fogva soha egyikük sem próbált öngyilkosságot elkövetni. Az egyikkőjüktől minden évben kapok – azt hiszem, márciusban – egy levelezőlapot, amelyben megírja, hogy „az öngyilkosság helyett most inkább neked írom ezt a lapot”. Tehát az impulzus, ami arra készteti, hogy még egyszer elkövesse, ott van, de mivel érti, hogy ez valójában egy emlékezés, nem teszi meg.

[ Szerkesztve ]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

" Emberjogi, filozófiai, vallási megfontolások ilyen helyzetben többnyire irrelevánsok"

Az egyik kulcsfontosságú része az írásnak azután hogy kitárgyalja mikortól is számít emberi lénynek a születendő!
Rengeteg esetben indokolt az eljárás még akkor is ha megvannak a kockázatai. (mint minden orvosi beavatkozásnak) Magam is egészségügyben dolgozok és láttam már pár példát arra hogy élettani okból vették el a babát. (nyílt gerinc, agy nem fejlődik ki)
Persze nem kell ennyire drasztikus példákat hozni. Tildy-nek például teljesen igaza van, ha egy pár nem képes megfelelő körülményeket teremteni a gyereknek akkor már-már felelőtlenség gyereket vállalni.
Viszont így vagy úgy, egy azaz egy ember döntheti el hogy megteszi-e a lépést vagy sem, ez pedig nem más mint az anya!!!

Örülök hogy egy ilyen kínos és kényes problémára is rávilágít végre valaki. Őszintén szólva szívesen olvasnék az eutanázia és a halálbűntetésről is egy ilyen megfontolt és józan leírást, lévén hogy ezek is hasonló kényes kérdések napjainkban.

[ Szerkesztve ]

A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...

Az aljanép kifejezést illetően most haragszom Rád.
Álomvilágban élsz, ha azt hiszed, hogy a szellemi elit kölykei nem kezdik korán, vagy csak intellektuálisan primitív gyerekek juthatnak el odáig, hogy hamar kezdik a szexuális életet. Ez ne haragudj, de elképesztően sértő megjegyzés, gondolat, akármi... Nagyon elszomorítasz.

A minap egy 15 éves srác írt az egyik topikba, szóval, nem csak felnőtteknek szól ez az egész. És számos felnőtt is meglehetősen sok tévedésben, görcsben él a szexualitást illetően. De az ő hangjukat nem hallod, viszont olvasnak. Nagyon sokan olvasnak. Őértük is felelősséggel tartozom, tartozunk!

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Biztos, hogy ezen a bolygón élsz?
"Tehát akkoriban 14-16 évesen már aktív nemi életet éltek. Azért ez ma az aljanépet kivéve nem jellemző."

PPeter - Privátokat van hogy hetekig nem olvasom. Éjszaka és vasárnap ebédidőben ne hívjon senki a DVD-írós problémájával, köszi! A BURN.HU már nem az én oldalam!

Nahát, az esélyes dolgot nekem csalódás tőled hallani.

Arról most nem is beszéltünk, hogy a sok abortus után a nők koraszülötteket hoznak a világra, s emiatt milyen sok a sérült (-agyú. béna, , vak és hülye) gyerek a fogamzásgátló tablettákkal meg a környetünket mérgezik, (évekig nem bomlanak le: az ivóvizünkben és az élelmiszerben is benne vannak már!). Csak ezek az esetek nem a Te kanapédon kötnek ki.

Mindig az első gyerek a legsikerültebb, a legjobb generációk vesztek el az elmúlt 50 év alatt.

Itt van Bíró Zoltán Életvédő weboldala, szerintem tanulságos olvasmány a témában: [link]

Az aljanépes gondolatmenetről meg annyit, h talán nem az abortusszal kellene orvosolni a társadalmi problémákat.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

"akiben benen van a világ minden lehetősége és reménysége. "

de ez szépen oda vezet, hogy minden spermium elpazarlása bűn, mert egy csomó élet "lehetősége és reménysége" megy kárba. szóval amikor kivered, az is gyilkosságok sorozata. egy csomó csoda lehetősége vész kárba
(gondolom Viszlát most egyetértőleg bólogat ).

egyébként én a cikkel ellentétben azt gondolom, hogy ez az abortusz ügy elég durván filozófiai jellegű kérdés. attól függ, hogy társadalmilag megengedhetjük-e az abortuszt, hogy mit gondolunk arról, hogy mi a kritériuma az emberi jellegű személynek levésnek. az, hogy az anya testében van, az alapvetően nem lehet döntő jellegű, hisz ha tudnánk, hogy ott egy olyan lény van, mint én , akkor hiába van az anyában nem engednénk kinyiffantani (vagy legalábbis nehezebben engednénk). szóval szerintem az a döntő, hogy mi van ott. de az, hogy valami élő az is kevés. a disznókat is szabadon meglehet ölni, ha valaki éhes pedig élnek. szóval nekem úgy tűnik azt kellene tudni, hogy mi van annak az izének, ami az anya hasában van, a fejében. ezt pedig nem tudhatjuk, nem férhetünk hozzá. szóval tippelünk (persze elég szofisztikált módon). nyilván legtöbben azt gondoljuk, hogy spermium kinyirása még nem gond(kivétel a fent linkelt dokumentumfilmben található úr(meg talán finest )), a világra jött babáé meg már igen, szóval valahol közte kell legyen az a határ. de hogy hol arról fogalmunk sincs(sőt valószínüleg nincs is egy éles határ). ha meg találgatni kell, akkor azt gondolom, hogy az én találgatásom nem jobb mint az anyáé, szóval döntsön ő és aztán vállalja a felelősséget, hogy ha rosszul tippelt, akkor kicsit kinyírt valakit.

[ Szerkesztve ]

we all deserve a bit of luck.

Az "esély" arra vonatkozik, hogy magánügy, miért nem akar gyereket. Ez őrá, az apára, és az orvosokra tartozik, maximum.

Az abortusz kockázatairól való felvilágosítás pedig az orvosok felelőssége. Ezt így ahogy van, megírtam a cikkben. Miért kellene külön hangsúlyoznom? Nem orvos vagyok, pszichológus vagyok. Az én felelősségem, hogy ezen a téren mutassak utat.

Azt is írtam, hogy mindenkinek a saját szellemi színvonalán kell érthetővé tenni pro- és kontra az összes érvet. De érzelmi zsarolással, etikai hablattyal, és bármi hasonlóval ilyen esetben nem megyünk semmire. Egy abortuszt fontolgató, ara készülő nő teljesen be van szűkülve lélektanilag. Ilyen esetben hihetetlenül észen kell lenni. Itt, steril helyzetben marha könnyű vitázni, és eldönteni mások életéről, hogy már pedig igenis tartsa meg, ne vetesse el, nevelje fel, avagy miért nem gondolkodott előre.

Kérdem én, ha minden egyes helyzetben, amikor bajba kerültök ilyen szöveggel jönnének Nektek, hogyan reagálnátok? Mit tennétek? Milyen érzéseitek lennének?
Yetike írt valamit a csalánverésről... érdemes megfontolni...

Egyébként, 2 évig dolgoztam olyan helyen, ahol számtalan olyan anyukával, és nevelővel találkoztam, ahol sérült, mozgáskorlátozott, autista gyerekekkel élnek együtt.
A legtipikusabb történet egy fiatal anyuka volt, akinek volt már 2 csodálatosan egészséges, és okos fia, de a harmadikkal valami gond történt, amit az sem magyaráz, hogy egy rövid időre a nyakára tekerte a köldökzsínort, mert után nagyon sokáig egészségesen fejlődött. Aztán kiderült, hogy autista. Az autizmus genetikai vonatkozásait még nem sikerült kideríteni. nem tudják pontosan, mitől lesz valaki autista. Az autizmus kommunikációs és szociális alkalmazkodási zavar. Hihetetlenül megterheli a környezetét egy ilyen ember. Egész életnyi szolgálatot kíván. És a nőnek nem volt abortusza sosem. A két nagyobbik fiát gyönyörűen neveli. Majdnem 5 éves volt a kicsi, amikor találkoztunk. Az anya a depresszió szélén állt, úgy érezte, nem bírja tovább, hogy csak a kicsit szolgálni, mialatt a másik kettőre is kellene figyelni. Egy gyönyörű, nagyon csinos, nagyon okos nőt képzelj el. Akinek a férje tisztességes, dolgos ember, a nagymama is ott volt támaszul. De kerülnek a kanapémra olyan emberek is...

Miért hoztam fel példának? Mert elég egyetlen egy olyan lélektani élmény, stressz, az anya részéről bármi bizonytalanság, hogy azt megérezze a magzata, a csecsemője, és onnantól egy életnyi sérülés következményeit hordozzák mindketten.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Javaslom elolvasára Szögjal Rinpocse: Tibeti Halottaskönyv c. művét. Az is lehet, hogy Tibeti könyv életről és halálról a címe. Anno kölcsönadtam egy barátomnak, akinek rákban haldoklott az apukája. Azóta nem kaptam vissza, ezért nem ugrik be most pontosan.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Szia,
hát elszomorítottál ezzel a történettel. Valamennyire mindenkinek igaza van.

Finest-nek, aki a várandósság csodájáról beszél és aki talán még nem volt abban a kínos helyzetben, hogy bevállalható-e vagy sem egy nem tervezett baba.

Tildynek is igazat adok, aki talán női mivolta miatt is abban látja a legtöbb kamaszkori problémát, hogy a magzat találkozhat az anyaméhben a nem akarnak érzéssel. Nem vitatom, hogy sok-sok ezer esetben szerencsésebb lett volna a művi vetélés. Én csak azt tudom, hogy miután az anyagi kérdések tisztázódtak és megnyugodtam, sokáig nyomasztott, hogy biztos nyomot fog hagyni a kis lelkében, hogy a terhességre rögtön a kétségbeeséssel reagáltam.

Én csak szeretnék abban bízni, hogy kiegyensúlyozott, boldog felnőtt lesz belőle és 20 év múlva nem úgy jön haza a pszichiáterétől egy hipnoterápia után, hogy "Anya, te nem akartál engem!" Luca pedig: "Anya, én sokat szenvedtem a születésemkor, miért nem voltál ügyesebb!"

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

de szerintem ez következik belőle . azért tartod, helytelennek, mert elvész egy csomó "lehetősége és reménysége" az életnek. ha ez alapján helytelen az élet nem kihordása. akkor a puszta spermiumnál is az kell, hogy legyen, hisz benne egy olyan egyedi megismételhetetlen élet lehetősége veszik el, ami már soha sem pótolható. fordítva: ha spermiumnál nem baj, hogy elveszik egy valódi csodája az életnek, akkor amikor ez a spermium belefúródik a petesejbe akkor miért igen?

Cs.Orsolya: esetleg ha gondolod leírhatnád, hogy jön az ide. mert most gondolom gondolod, hogy nem állok neki egy könyvet elolvasni (persze azért köszi az ajánlást)

[ Szerkesztve ]

we all deserve a bit of luck.

Finest, Kedves!

Az aljanépnek nevezett réteg nem megy el abortuszra! El sem jut még nőgyógyászig sem! Miről beszéltek? Társadalmi problémák megoldása abortusszal? Ha?

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ez a fajta rettegés akár egyfajta ördögi körbe, önmagát erősítő folyamatba is átcsaphat, hiszen most is hatással vagy a kicsikre. Emelkedj felül rajta, s nem lesz gond, meglásd.

[ Szerkesztve ]

Most azt gondolom, egy csomó hasonló fejtegetéstől kímélhetnéd meg magadat, az élet lélektani kezdetét illetően, meg úgy bármire vonatkozóan is, ha elolvasnád ezt a könyvet. És akkor nem kellene azon filózni, hogy egy sejt élete, vagy egy ember élete.

Továbbra is hangsúlyozom, ne csináljunk ebből filozófiai kérdést, mert nem az.

Talina!
Nekem volt hipnoterápián születési élményem. Császárral születtem, mert másképpen nem ment. Az élmény maga leírhatatlan, és sosem hibáztattam érte anyámat... Pedig közben meg is haltam egy rövid időre...

Mesélek egy másik történetet. A lány 30 éves. Egész életében volt valami baja az apjával, és a férfiakkal is. Sosem tudta megmagyarázni, mi, de 15 éven át volt együtt a barátjával, szexeltek, csak sosem volt orgazmusa. Aztán egy ilyen hipnózis élmény során átélte, hogy magzat korában az egyik este az apja többet ivott a kelleténél, és megerőszakolta az anyját. Nem durván, de mégis annak tudható be, ha lélektanilag vesszük. Az apja tisztességes, dolgos, abszolút erőszakmentes ember. Két lányukat becsülettel, nagyon jól felnevelték, megkaptak mindent. A lány mégis idegenkedik az apjától, és nem bízik a férfiakban. Nehezen nyílik meg nekik, és még nehezebben éli meg a szexuális örömöt.
Álljon itt ez puszta gondolatindítónak...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ezek a hipnózisos visszaemlékezések mennyire megbízhatóak? Vagy az nem is lényeg, csak az, hogy a páciens így élt meg valamit?

Tehát, azt mondod, hogy Réka biztos "emlékszik" a tanácstalanságra, kétségbeesésre? Törvényszerű, hogy valamilyen lelki problémája lesz?

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Az élmény a fontos. Amit átél, az már nem ugyanaz, amit gyerekként él meg, mert pl. a magzat nem birtokol verbális tudást, de Te igen, amikor átéled a magzati helyzetet. De szavaid így is alig vannak arra, ami történik. Én pl. azt éltem meg, hogy az ereimben forró láva folyik, az egész testem merő adrenalin volt, legalább is, azt hiszem, ez okoz ilyesmit. Azt is éreztem, hogy mennem kell innen, nincs itt helyem, itt nem lehet tovább létezni. Pulzált előttem egy barlang, és amikor indulni akartam, nem engedett ki. Azt hiszem, azt mondtam: becsap engem. És amikor úgy döntöttem, itt nem lehet létezni tovább, akkor egyszerűen elhúztam valahova, ahol a semmi van. Meghalni sokkal könnyebb, mint életben maradni. Aztán valami visszarántott a sötétből, és láttam, ahogy megnyílik valami felettem, és egy alak nyúl be értem. látni nem láttam sokat, minden elmosódott vokt, csak foltok, mozgások. A következő kép az volt, hogy fekszem valamin, és kalimpálok a lábaimmal, és azokat vizslatom, és nagyon megörültem neki, hogy így vannak ilyen lábaim, meg így kalimpálnak, és ez olyan kacagtató érzés volt. Aztán, hogy visznek anyámhoz, akiről nem tudtam, hogy az anyám, de felnőtt fejjel felismertem, hogy ő az. Utána csak a nyugalomra emlékszem, és anyám hatalmas szemére. Semmi másra, csak hogy egy szem néz rám, mint valami csodára, és én úgy érzem, nagyon csodálatos dolog vagyok. Én vagyok csodálatos, és az a szem úgy szeret engem, ahogyan azóta sem szeretett.
Azóta egyszer láttam ilyesmit egy férfi szemében....

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Végre végigolvastam.

"...ne csináljunk ebből filozófiai kérdést, mert nem az..."

Az emberi társadalmakban már csak az.
Nézd meg a főemlősöket.
Ott az elhalt fiatalt is leginkább csak a saját anyja gyászolja, ha egyáltalán.

Ez olyan kultúrköri sajátosság. Spártában a megszületett csecsemőt is megölték, ha nem tetszett a véneknek. Felénk a keresztény eszmék dívnak és aszerint az élet csoda, tehát nem szabad elveszejteni. Ennek kapcsán a keresztesháborúktól az ilyen-olyan öldklésekig bezáróan jó kis filozófia vitát lehetne folytatni.
Ugyanakkor az a dolog, hogy azért vetetem el a gyermeket, mert nem tudok neki biztos jövőt nyújtani, szintén kultúrköri sajátosság. Indiában az emberek a legkevésbé sem aggódnak ezen. Náluk más szerepet tölt be az emberi élet.

''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

Érdeklődéssel, de kissé hitetlenkedve olvastam, persze ebben benne van az is, hogy én nem éltem még át hasonlót, tehát nem ismerem. Majd talán egyszer.
Mindenesetre élveztem.

Miatta volt a máshol már emlegetett szerelmi bánat?

[ Szerkesztve ]

Igyekszem. Köszke a bátorítást. Meg kell mondjam, azaz írjam, hogy amikor leírtam mindezeket, még akkor is könny szökött a szemembe... Egy biztos, minden nő életében az egyik nagy csoda a babavárás. Hihetetlen erős érzelmekkel és élénk emlékekkel jár.

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Mi szeretnénk a városunkban valamikor/hamarosan egy kis irodát nyitni, ahol válságterhességben levő lányoknak, anyukáknak szeretnénk tanácsot adni. Igazából mindebből csak annyi a lényeg, hogy az abortuszt csak mint legutolsó lehetőséget akarjuk elővenni, mert akkor már inkább támogatnám azt, hogy adják örökbe, mivel rengeteg párnak - manapság egyre többnek - nem lehet gyermeke.

"A HELYESEN alkalmazott bölcsesség a hasznos" Prédikátor könyve 10:10

A könnyek nem rosszak egyébként. Bár én mostanság szerencsére csak a mosolygós könnyeket tapasztalom néhanapján.

Nem. Dehogy!
Réka arra fog majd emlékezni, hogy ha tanácstalan, és kétségbeesett lesz, Te hogyan küzdöttél meg ennek az érzéseivel, és magával a tanácstalansággal és kétségbeeséssel. Réka talán a fiziológiás reakciókat megőrzi, és reflexesen hordozza majd ilyen esetekben, de nem azt fogja érezni, hogy ez a Tiéd, hanem azt, hogy az Ő reakciói. Ráadásul, a megküzdés lélektani stratégiáit is megtanítottad neki ennek révén. A lélektani dolgokat át tudod adni, de nem törvényszerű, hogy amit te éltél át, azt ő pont ugyanúgy értelmezi. Más lesz a jelentés számára.
Ne aggódj! Ha gondjai lesznek, nem ettől lesznek gondjai!

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Brühühü!! Ez hihetetlen volt, köszönöm! Asszem át kéne nézzek valami szóláncos fórumba, már többedszerre tuszkolom vissza a könnyeimet!

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Úgy legyen! Köszönöm!

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Hát, a gyermekvédelmi rendszerben dolgozva a csecsemőotthonok is hozzánk tartoznak. Az örökbefogadásos procedúra nagyon elhúzódó, igen traumás időszakká nőheti ki magát a csecsemők számára. Pont a legérzékenyebb pillanatokban nem tudnak mellettük lenni sem a gondozónők, sem a leendő szülők. A csecsemőknél nagyon sok imprinting jelenség van,a mi egy életre kiszabhatja a kötődési, kapcsolódási dolgaikat, és az egészséges fejlődésüket.
Más oldalról, a véranyától való elszakadás tudattalanul kódolódik a babákban. Mindig örök seb marad, mert mindig ki fog derülni az igazság. Persze, az örökbefogadó szülők lehetnek odaadóak, és alázatosak a nem vérszerinti gyerek felé is. De ha gond lesz vele, akkor tudattalanul megjelenik a nem az én vérem elutasítása is. Ez egy hihetetlenül kényes, és érzékeny téma. Csak akkor biztassatok inkább erre bárkit is, ha már nem elvetethető a baba.

Az sme véletlen egyébként, hogy ha egy nő nem tud teherbe esni egy férfitól. Ennek sokkal többször lélektani, mintsem biológiai okai vannak. De ez megint egy nagyon kényes téma.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Azért már működik az a rendszer is - bár kis hazánk szörnyű az örökbefogadásban - hogy születése előtt lemondjon az anya a gyermekről.
Másrészt meg inkább áll közelebb hozzám a "tabula rasa" elv, de ez már más tészta, nem hiszem, hogy erről kell beszélgetnünk.

"A HELYESEN alkalmazott bölcsesség a hasznos" Prédikátor könyve 10:10

"ne csináljunk ebből filozófiai kérdést, mert nem az."

ja jó így könnyű... kijelenteni bármit lehet.

egyébként ezek a sztorik ilyen születésre visszaemlékezéseről meg ilyesmiről elég ezoterikusnak tűnnek...

we all deserve a bit of luck.

Az én drága barátnőmnek van most ilyen problémája. Már hormonokat szedetnek vele és még mindig nem esik teherbe. Pedig hihetetlenül klassz anya lenne. Élete párját mondjuk elég nehezen fogadtuk el, mind én, mind a család. W. pedig csak kitartott mellette. Mostanra a fiatalember sokat változott előnyére, ám lehet, hogy W. még mindig bizonytalan a jövőben. Az anyukája már sámánhoz vagy mihez akarja vinni, de te azt mondod, hogy talán egy pszichiáterrel vegye fel a kapcsolatot?

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Nézd, sosem voltál terhes anya, és ahogy látom, ebben az életedben már nem is leszel. Kegyetlenség elszakítani egymástól egy csecsemőt és az anyát. Akkor is, ha az anya az elején azt mondja, neki nem kell. 9 hónap az anya oldaláról alakíthat ki olyan viszonyulást, hogy amikor elér a végére, és világra hozza a babát, akkor képtelen lemondani róla, de nem tudja normálisan felnevelni. csapda minden fél számára.
Annyira kiszámíthatatlan az anya viselkedése, érzelmi kötődése, hogy arról több kötetnyi tanulméányt lehetne írni. Ráadásul egy ember számára az anyjával való kapcsolata a legfontosabb, abból is a vérszerinti anyjával, hogy ebbe bármilyen mesterséges, és jogi úton beleszólni egyenes következménye a lélektani sérülésnek mindkét oldalon.
Erről könyvtárnyi szakirodalom készült már.

Nem csak Neked:
Újra kiemelem: elsődlegesen ne essen teherbe. Ha teherbe esett, akkor az ő érdekeit nézzük elsődlegesen, és a gyermek érdekeit, aki még meg sem született. Aztán, ha megszületik, akkor kik tudják a kettejük érdekeit támogatni. Utána jöhet mindenki más érdeke...

Tudom, hogy az apák, édesapák ezen a téren sok sérülést élnek meg. Ők is fontos szereplői a történetnek, de az ő oldaluk egy teljesen más történet. Egyszerűen muszáj a kettőt külön kezelni, mert így is iszonyúan nagy a káosz ebben a kérdésben.

Én alapvetően férfi párti vagyok. Aki ismer engem, az tudja rólam. Az, hogy itt ez most nem jelent meg tudatos dolog volt tőlem. Célja és oka van. Emiatt ne haragudjatok rám.

Az életet és a fogantatást én is csodának tartom. Az élet olyasmi, ami megállíthatatlan, utat tör magának, és halad a maga programozott rendjében. Ha sérült testű, ha sérült lelkű, ha sérült elméjű, akkor is küzd az életért, az életben maradásért. Ösztönösen, biológiai szinten. De tudati szinten...? Hogy ez emnyni szenvedéssel jár? Hogy ebből mennyit fog fel?
Amikor az életet védjük, akkor boldog és szenvedésmentes életet kell védenünk. Nem a bármi áron való életbentartást... Ez a máséval verni a csalánt effektus...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ez az én saját élményem és tapasztalatom hipnoteráiás önismereti utam egyik ülésén. Hangfelvétel is és szakvizsgadolgozat is készült belőle. Ezoterikusságnak ilyen szempontból nem igazán van helye itt és most.

Az élet és halál olykor filozófiai kérdés. Itt és most nem hinném, hogy praktikus volna azzá tenni. De ez az én véleményem.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Egy jó pszichológussal többre megy, szerintem. De neki magának kell megválasztania az útját...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

(Tényleg nem voltam terhes anya, nem is leszek soha: egyszer élünk - de örökké )

Valóban kiszámíthatatlan az anya viselkedése, ezért is van a hat hét, amit hat hónapra akarnak növelni

Teljesen egyetértünk, a legegyszerűbb: ne essen teherbe.

Amit a legvégén mondasz, arra sok példát tudnék mondani pro és kontra. Láttam családokat, ahol egy sérült gyerek tönkretette az egész családot, de láttam családokat, ahol a sérült gyerek egy gyönyörű és példaértékű családdá hozta össze az embereket. Pedig az egyikben tudták, hogy a gyermek meg fog halni - szegény meg is halt, de 21 évesen.
Az ilyen esetekben a családon múlik, hogy 21 év kín, vagy 21 év boldogság vár-e rájuk...

"A HELYESEN alkalmazott bölcsesség a hasznos" Prédikátor könyve 10:10

Ebben van igazság, de láttam én rengeteg várva várt, szeretett gyereket is ott ülni...és úgy érezni magát, hogy bár meg se született volna.
És olyat is, akit nem vártak, de nagyon megszerettek, meg meggondolták magukat.
Nem vitatom, de vannak helyzetek, amikor tényleg jobb megoldásnak látszik az abortusz.
Vannak esetek, amikor meg szinte kikerülhetetlen.
De nem mindig látni mindent előre. nem vagyunk istenek, mégha sokan annak is képzelik magukat.
Ez nagyon bonyolult kérdés, itt különösen igaz, hogy semmi sem fekete-fehér.
Rágondolok egyik legjobb barátomra, aki saját szavai szerint már nem kívánt gyerek.
Nagyon látszik az anyjával való kapcsolatában azóta is, ez nagyon problémás az életében.
Az apjával sokkal jobb.
De felnőtt, lassan függetlenedik, és megvan az esélye a jó életre.
Ha lendületből elvettetik, nem lenne, és a baráti köröm, körünk is szegényebb lenne egy értékes taggal.
Ha így folytatjuk, kiveszünk. Támogatni kéne a családokat.
Egyes "kultúr"körökben meg sorban nyomják a gyereket meg direk deformálják, hogy legyen "segílyke". Na belőlük mi lesz?

A férfiak kérdését meg hagyjuk.
Ez is bonyolult.
Ezt most nem (csak) az abortuszra értve:
Sokszor tapasztaltam, hogy a normális nőt megszívatja a szemét faszi, és az cserébe a normális srácnaK adja vissza. S vice versa.

Abortusz tekintetében meg azért neki is legyen beleszólása. Ketten kellenek a gyerekcsináláshoz tudtommal. De természetesen a jogok mellett kötelességek vannak, akkor ne lépjen le, elrontva a nő egész életét.

[ Szerkesztve ]

Amíg az anyaságra és apaságra nincsenek "felvételi követelmények", addig ez kiszámíthatatlan lesz. Alanyi jogod van arra, hogy szaporodj, és úgy tedd ezt, ahogyan kedved tartja. Jogi következménnyel csak bizonyos esetekben jár. Gyermekveszélyeztetésért is csak pár évet kapsz, azt is többnnyire felfüggesztéssel.

Az abortusz kényes kérdés. Ezért is írtam le egy pár dolgot a magzatról, az anyai létről (I_am-nek ), és azok lélektani vonatkozásairól. Az apaság lélektani útjáról nem szóltam, de az megint egy könyvet megérő dolog, és abortusz kérdésben inkább akkor számít, ha megmarad a baba...Őszintén, én még nem hallottam olyat, hogy egy férfi depressziós lett volna attól, hogy a párja elvetette a gyereket. ha gondjai voltak ezzel, akkor sem az abortusz volt a fő ok. mélyebb problémákban gyökereztek ott a kérdések...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Nekem tulajdonképpen megfelel, ha nem akarod megérteni azt, amit leírtam, h így gondold. Szerintem nem következik, mert magam is engedném bizonyos esetekben az abortuszt, csak nem "alanyi" jogon. De meg tudom neked filozofálni az állításomat, a sperimum önmagában nem lesz embrió. A megtermékenyült petesejt viszont igen. A te logikádat követve, a nőket megbüntethetnénk minden petesejt miatt, amit menzeszkor kilök a testük, nagyokos!

Érdeksségként, képzeld, egy szandinista kormány vezette be Nicaraguában a teljes abortusz tilalmat.

talina: Én nem tudok olyan helyzetbe kerülni, h el akarnám vetetni a gyerekem. (Kivéve az orvosilag stb. indokolt eseteket.)

Orsi: Az aljanépes gondolatmenetet a tizenévesek szexuális életéhez kapcsolódva írtam. Társadalmi probléma, h mindeki felelősség nélkül szexel tizenévesen, emrt ilyen példát lát mindenütt, miközben a lakosság elfogy. Tegnap volt egy jó cikke erről az MNO-n Bogár Lászlónak. Politikai töltetű, akit zavar, csak a demográfiára vonatkozó adatokat olvassa.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

"Őszintén, én még nem hallottam olyat, hogy egy férfi depressziós lett volna attól, hogy a párja elvetette a gyereket."

Én igen. Olyan házaspár esetében, akik nagyon szerettek volna gyermeket, de nagyon nem akart összejönni. Illetve egyszer. De el kellett vetetni, mert a pici veszélyeztette az anya és önmaga életét.

@Ygg: Szerkesztettem, először rosszul írtam. Kicsit kába vagyok, ne haragudj

[ Szerkesztve ]

Őszintén, én még nem hallottam olyat, hogy egy férfi depressziós lett volna attól, hogy a párja elvetette a gyereket.

Hát én már hallottam.
Úgy, hogy a tudta nélkül.
Rögtön szét is mentek.
Azért nem az összes férfi érzéketlen disznó ám!

Yetike

szerintem Te másról beszélsz, ott, ha jól értem, nem elvettették, hanem spontán elvetélt.

[ Szerkesztve ]

Támogatni kéne a családokat..

Ennél többet nem kell tenni. Most már csak az a kérdés, mi a család kritériuma. Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy egy családról beszéljünk? Milyen körülmények biztosítása optimális egy új családtag számára? És innentől burjánozhat a téma olyan szakértők felé, akik ehhez jobban értenek nálam

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Nem tudom Orsolya meg tudja -e erősíteni vélekedésem, de szerintem minimális azon gyerekek (felnőttek) száma, akit abortálni akart az anyjuk, majd mégsem tette meg, és ezt (pszichés ) sérülésmentesen megúszták.

finest: valami okból nem lenne munkád. Netalán lerokkannál. Akkor és ott bevállalnád?

[ Szerkesztve ]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Yetike: De ott mindketten akarták a babát, viszont az anya élete volt az első ebben a kérdésben. Az megint más abortusz téma!

Finest: ha minden Belőled indulna ki, gyönyörű világban élnénk! De sajnos, nem minden ember olyan, mint te, vagy alant bárki, aki elitéli az abortuszhoz folyamodókat, vagy a felelőtlen szexuális viselkedést, amely legtöbbször abortuszhoz vezet.

A józanság számomra azt jelenti, hogy nem magunkból indulunk ki elsődlegesen. Vagy nem csak magunkból indulunk ki.

Ygg: Én a férfiakat nagyon is érzékeny, érző lelkeknek tartom. Sokkal több dolog megérinti és bántja őket, mint amit bevallanak, és sokkal több elfojtás áldozatai is lesznek. Itt nem ez a kérdés. A férfi szerepe ebben a történetben a nő döntésének függvénye, amit egy oldalról igazságtalan, más oldalról mi a garancia? Az apa-gyerek viszonyban is nagyon sok sérülést össze lehet szedni. Hajajj, de még mennyit! De ha alapvetően pszichológiailag rangsorolnom kell, melyik kapcsolat okozhat súlyosabb sérüléseket, akkor az az anyával való viszonyulás. Mert az anyán keresztül kapcsolódik az apa is a történetbe. Ha az anya engedi, akkor tud az apa sérüléseket okozni. Ha az anya nem engedi, hogy az apa szeressen, akkor is az anya okozza a sérülést. Az anya elsődlegessége biológiai és lélektani tendencia, ez van. Ezt lehet, nehéz elfogadni, de akkor is így van.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

És mi lenne mondjuk akkor, ha a családi fészekben már lakna két fióka. A fészek pedig nem bővíthető, sőt el sem költözhettek. Kölcsön-mohával béleltétek. Ekkor "galambod" elcsipogja, hogy jön a következő tojás. . .
Na, ígérem, nem folytatom ezt a sántító gondolatmenetet. Bocsika!

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!