Tényleg?
Tapasztalatból beszélsz, vagy csak úgy ukkmukfukk?

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Olvasd el a Dianetika című hőseposzt, és magad is megtapasztalhatod.

The Amiga, Born a Champion

Hidegen hagy a Hubbard féle hülyeség.
--------------------------------------------------
Viszont tudom, tapasztalom és érzem, hogy rengeteg dolog, amit felnőttként tesz vagy nem tesz az ember, a viselkedés, a szituációkezelés és egyebek mind visszavezethető a gyerekkorra.
De elég csak az emberi kapcsolatokra gondolni .

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

A gyerekkor oké, de itt magzati korban elkövetett abortuszkísérletről van szó. Ha jól tudom egy éves életkor előttről még emlékei sincsenek az embernek.

Ne menjünk már el az ezotéria irányába, mert akkor akár Ízing Klára rovatát is olvashatnám a Nők Lapjában...

The Amiga, Born a Champion

"Ha jól tudom egy éves életkor előttről még emlékei sincsenek az embernek."

Pontosítok: tudatosan, akarattal felidézhető emlékek nincsenek. Egyébként 3-4 éves kor előtt.

De gondolj csak bele: ha 1 éves korodban eltörik a lábad, azt még 80 éves korodban is kimutatja a röntgen.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Nekem az első emlékem 2.5 éves koromról volt. Aztán amióta jártam KIP-be (Katathym Imaginációs Pszichoterápia, az integratív hipnoterápia egyik technikája) azóta vannak emlékeim a születésemről, a méhen belüli állapotról, anyámról a kórházban, szagokról, fizikai élményekről is. Nem sokaknak adatik meg ez az élmény és emlékezés.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Tudatos emlékei valóban nem.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Minden modalitásban vannak emlékek. Én például sokkal jobban megjegyzem az emberek hangját mint arcát. Vagy inkább jobban tudom felidézni.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Két véleményed ütközik egymással. Most nem kommentálom egyiket sem, csak arra az ellentmondásra hívnám fel a figyelmed, hogy a magzat, ha még nem ember, akkor nem lehetnek emlékei sem 12 hetes koráig. Ha mégis vannak, akkor meg tekintsük embernek? Ha pedig a képességek hirtelen szállnak belé 12 hetesen, akkor a lélekig jutunk hamar, ami a vallások felé visz.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Beszélitek itt a sok okosságot, de akinek 15 évesen becsusszan a gyerek, annak mondhatjátok.. Oda az egész élete, nagyjából.

Hubbard szerint mindenkinek megvannak ezek az emlékek, csak elnyomjuk. A magzat reakcióit gyakran figyelik már meg különböző dolgokra, de a magzat tudatát még úgy tudom nem sikerült felmérni, vele kommunikálni kívülről. A magzattal együtt élő anyák, sokszor számolnak be belső kommunikációról, a magzat érzéseiről, nem tudom ez mennyire bizonyítható. Talán a magzati korban rögzíteni kellene valakinél egy bizonyos dolgot, amit megpróbálhatnának előhívni néhány éves korban, akkor, amikor még nem tud a gyermek tudatosan felkészülni a próbára, tehát azt adná, amit kapott magzatként.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Nem akarom a tizenöt éves emberek értelmi szintjét megítélni, de ha arra van esze, hogy azt a tevékenységet végezze, ami a gyermek létrejöttéhez kell, legyen annyi is, hogy a védekezést is műveli. Száz éve, vagy talán ötven, még lehetett egy tizenöt évesnek erről újat mondani, de a technikai részletekkel a legtöbb tizenöt éves teljesen tisztában van, a felelősséget viszont igen nagy részükbe nem nagyon lehet belénevelni az élet más területein sem. Persze a helyzet 18 éves korukra sem változik eleget szerintem, tehát a jogilag nagykorú emberek gyakran nem rendelkeznek a felnőttkorban szükséges felelősségérzettel. De ez innen már off.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Majd egyszer írok egy hosszabbat arról, mi mindent tudnak a magzatok, csecsemők. De idő kell, amíg összeszedegetem, és most azom nem lesz. De észben tartom.

Az emlékek felidézési képességei sem mindenkinél egyformák, még hipnotikus állapotban sem. Van akinél konkrét emlékek révén történik, van akinél kollektív archetipikus képek formájában történik meg az emlékezés. Sok dologtól függ.

A magazati korból az idegrendszer fejlettségének megfelelő "emlékek", azaz tanult dolgok elraktározása lehetséges. 5 hónapnál hamarabb nincsen erre lehetőség.
A magzat ugyanakkor elraktározhat saját létezésével szembeni elutasítást, az anya kémiai reakcióit is megtanulja, a szívritmusát, stb. Ami az abortálással kapcsolatos emlék, szintén leginkább archetipikus élmény. Valóban vallási, filozófiai kérdéseket feszegetnének a magyarázatok, amikbe nem mennék bele újra.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

A fiatalok mindig is meggondolatlanok voltak. Lehet mást állítani, meg azt mondani, hogy legyen eszük, de nem lesz nekik több.

Off, de az abortusz témájában a Hubbard-féle űropera, meg a sok elméleti fejtegetés nem off? Mondom, kezdjétek el ezeket mesélni egy 15 éves anyának, úgy elküld a francba, hogy ihaj.
Fentről könnyű osztani az igazságot, hogy hány hetes korától számít embernek a magzat..

[ Szerkesztve ]

A felelősséghez belátás kell. A belátáshoz tapasztalat. Egy kamasznak nincsenek elég tapasztalatai a belátáshoz, mert nem érzelmileg érintett a következményekben. ha érdekeltté tesszük őt a saját szintjén abban, hogy megelőzzön következményeket, akkor lehet felelősségre tanítani másokat. Ehhez konzekvens nevelés, és megértő, ámde erélyes szeretet szükséges. Az önállóságra nevelésben a szülők java része azért nem tud hatékony lenni, mert ő maga sem önálló, hárítja a következményeket és a felelősséget...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Tudományosan például úgy lehetne vizsgálni, ha a magzat érzékszerveire hatva, -tudtommal, mondjuk a 8. hónapban már elég jól hall- egy dallamot sokszor lejátszani neki, majd ha pár éves koráig nem találkozna ezzel a dallammal felismerné-e mondjuk ötévesen a magzati emlékek felhasználásával.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Teljesen egyetértek attól függetlenül, hogy közbemorgok..
(nem véletlen, hogy az iskolázatlan családokban gyakori ez a gyerekanyaság, amit erőltetek.. ostobák, tanulatlanok szegények, nem várható tőlük más. ja de igen! húzzanak gumit, a kurva életbe)
Húzzanak, mert ez nem csak egyéni probléma, az egész közösségre kihat egy-egy ilyen gyerek és ami vele jár!

[ Szerkesztve ]

Erre vannak kísérletek. Nagyon sok.
Martine Dornes: A kompetens csecsemő könyve számtalan ilyen kísérletet tartalmaz. De a Cole&Cole-féle Fejlődéslélektan tankönyvben is rengeteg ilyen kísérlet van. Volt egy tanárom, Ő is csinált ilyen kísérleteket terhes kismamákkal, pl. mesékre vonatkozóan, az apa hangjára vonatkozóan, stb. Hetekig leghetene sorolni.

Pl. az egopszichológia, a szelfpszichológia és a tárgykapcsolat-elméletek úgy születtek meg, hogy pszichológusok százai figyeltek meg csecsemőket, a viselkedéseiket, ennek alapján dolgoztak ki tanulási kísérleteket, és fedezték fel azt, hogy a csecsemők szelfje és egocsírája már születéskor is megvan. Ezzel cáfoltak rá a freudi elméletre. egy csecsemő hihetetlenül sokat tud, és a perceptuális képességei terén rendkívüli asszociativitással rendelkezik, ami olyan jelenségekre ad választ pl. a kognitív pszichológia terén, amit a felnőttekkel való kísérletezések nem tudtak megmagyarázni. Ugyanakkor, mindez életre hívta a verbális szelf fogalmát, amellyel tévesen azonosítja magát a legtöbb ember. Ebből fakadnak olyan pszichológiai problémák is, amelyekre ma gyógyszereket adnak, ahelyett, hogy más síkon kezelnék. De ez megint nem ide tartozik már.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Távolról sem.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Nemcsak azért születik sokkal több gyerek bizonyos népcsoportokban mert felvilágosulatlanok. A szaporodás, kontra utódgondozás az egész állatvilágban is fordítottan arányos egymással, tehát biológiai jelenségnek is tekinthető. A fajfenntartás része lehet a minél több utód, vagy a minél intenzívebb nevelés, védelem.Ha magas a csecsemőhalandóság, magasabb lesz a szaporodásra való képesség is, pl. a világháborúk utáni bő gyemekáldás, azon belül a fiúk arányának a növekedése nem tudatos elhatározás eredménye feltétlenül.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

"a magzat tudatát még úgy tudom nem sikerült felmérni,"
Persze, mert nincs neki olyan.

"Talán a magzati korban rögzíteni kellene valakinél egy bizonyos dolgot, amit megpróbálhatnának..."
Ilyen van. Pl: zene.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Szerintem emlék és emlék közt is van különbség.
Tudatos, tudattalan, illetve amit Orsi is mond.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

A magzatnak is van tudata, vagy inkább ne jelents ki ilyet, mert akkor ez elcsúszik megint egy filozófiai-vallás vitába...
Mondjuk úgy, hipotetikusan ha van, akkor pont-pont-pont. Ha hipotetikusan nincs, akkor pont-pont-pont.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

orientációs reakcióval például. De lassan összejön itt egy kísérleti elrendezés. Keressünk önkéntes kismamákat. Vagy a szakirodalomban.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Fenntartom magamnak a kijelentés szabadságát.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Te is.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Van felénk egy mondás, ami szerint, ha én tévedek, az alapvetően jót jelent... !

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Már nem volt lehetőségem feltenni a következő kérdést ma délután:
Megjegyzés: a tudat itt most nem jelent sem öntudatot, sem tudatosságot, csak létezési élményt, tudást arról, hogy egyfajta létezési minőséget jelent akármilyen létezőnek lenni, az élettelentől az élőlényekig bármire értve.
Melyik magzat jár jobban? Amelyikről azt feltételezik, hogy tudattal rendelkezik, vagy amelyikről azt feltételetzik, hogy nincsen tudata? Melyik magzattal bánnának felelősségteljesebben, gondoskodóbban, olyan megfontolásokkal, hogy ő bár még nem emberi lény, de van tudata? Milyen meggondolásokkal fordulnának az emberek a szexualitáshoz, és annak teremtőképességéhez azzal, ha tudnák, hogy mondjuk egy magzatnak is van tudata? Mikor lenne jobb helyzet egy abortusz? Ha van tudata a magzatnak, vagy ha nincsen? Mikor lehetne az emberekben nagyobb felelősségtudatot elültetni, nagyobb odafigyelést, nagyobb szeretete egymás felé, ha az lenne az általános nézet, hogy egy magzatnak van tudata, vagy az, hogy nincsen?

Azt is nagyon fontos itt megjegyezni, hogy a tudattalan szintjén a tudatnak nincsenek minőségi élményei. Nincs olyan sem erkölcsileg, sem etikailag, hogy jó vagy rossz. Csak olyan létezik, hogy van és nincs. Ráadásul a tudatnak nincs élménye arról, ha nem ismer valamit, azaz a nincs-ről. Olyan élmények jelennek meg, hogy ez nekem jó élmény-e, vagy rossz élmény. Ebben sem jelenik meg helyes vagy helytelen minősítés, sokkal inkább az a fajta átélési forma, hogy milyen cselekvések, illetve milyen nem cselekvések vezettek el ezekhez az élményekhez. Tudattalanban való utazások során a kellemes-kellemetlen, cselekvés-tehetetlenség, és a van-nincs polaritásokra redukálódik az egész világ. Minden érték, minőség, jelző eltűnik, megszűnik, és letisztul egyértelmű kettősségekre. Ez nem elmélet, ez a tapasztalati szint. Terápiában is.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

A szagra emlékezhet az intentív bevésődés miatt, azt konkrétan nem írja milyen szag, de kellemetlen szagokra Te is nyilván emlékeznél megfelelő előhívótechnika alkalmazásával. Persze mivel azért nem légből kapott a "csak a szépre emlékezem", az ilyesmi alapvetően nem jár az eszedben. Ha most valaki felidézne egy annak idején rettentően kellemetlen szagra utaló élményt, arra mindenképp emlékeznél, hogy rossz szag volt. A szag mint emlék szerintem fordítva működik inkább, legalábbis én nem tudok emlékezetembe idézni úgy szagokat, mint esetleg képeket. Az orr, mint érzékszerv másként kapcsolódhat az agyhoz, mint a szem például. Nem tudok szagokat visszaidézni az orromban. "Lelki szemeim előtt" mint mondani szokás újra látok dolgokat, de szagot nem tudok a "lelki orromba" idézni.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

No hát erről beszéltem

Ki lett egészítve az írás Vladi gondolataival. Köszönet értük!

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

A témához kapcsolódik: cikk.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Hálás köszönet így utólag. Már el is feledtem hogy milyen faxán fogalmazok.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Bővítettem az írást pár cikkel. Ha akad még érdekes iromány, folyamatosan bővítem majd.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

A topicot a szerző kérésére zártam.

Com'è diverso il mondo visto da qui