Köszönöm. A témáról megvolt a véleményem, bár nem ilyen komplex érvelessel alátamasztva, s így nem is állt olyan biztos lábakon. Mindenesetre azt vettem észre, hogy hasonlóképp gondolkodunk - egy-két dolog volt csupán, amire először felkaptam a fejem, de előbb-utóbb megfeleltél rá, végiggondoltam és megforgattam magamban, aztán kiköptem, s arra jutottam, érthető, elfogadható.

Kíváncsi leszek, azok, akik nem ezzel a hozzáállással kezdik el olvasni a cikkedet, vajon hogyan fognak reagálni. Érdekes lesz, előre mondhatom.

Köszönöm. Megint megerősítettél abban, hogy beszélgetnünk kell egyszer.

Szia, a témáról magam is hasonlóképpen gondolkodom, azonban van egy dolog, ami sajnos itthon kissé gáncsot vet mindenkinek. Nagyon sokan nagyon tájékozatlanok nem csak effelől, hanem úgy általában a családot, társadalmat illetően, sokszor hiányzik a felelősségérzet... Ez az, amit először orvosolni kéne, országos szintű programokkal, neveléssel, és utána lehetne a ilyen mértékben a várandós nőre hagyni a döntést. Azaz a megelőzés módjain még lenne mit javítani.

Szerintem minden érintettnek saját joga eldönteni a kockázatmentes határidőig, hogy fel fogja-e tudni nevelni a gyermeket úgy, ahogy az elvárható.
Ha nem, akkor legyen joga eldönteni, hogy tönkre akarja-e tenni a saját és leendő gyermeke életét azzal, hogy nyomorban neveli, ha neveli, vagy bevágja egy zaciba.
Ez a második megoldás senkinek se jó, se az anyának, se a gyereknek, se a későbbi gondozóknak.

Elektromos autó töltő berendezések | Mesterséges növényvilágítás | Mai ajánlatunk: www.gerisoft.hu | www.e-autotoltokabel.hu | www.agrar-vilagitas.hu |

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Nekem tetszik ez a racionális "szakmai" vélemény. Elég józannak tűnt : )
Bár így reggel kicsit hosszú volt xD

#3-sal én is egyet értek. Ezen van a lényeg.

Lementettem TXT-be, az első pár sor után nagyon tetszik az írás... megy telóra Bluetoothon Ha lesz időm, elolvasom! Korán reggel - egyetértek -, kicsit hosszú :S

[ Szerkesztve ]

"A világűrben viszonylag alacsony a népsűrűség."

Kedves Doktornő! (ugye nem baj, ha egy ilyen átfogó írás után így nevezlek...)
Életem során én azt hiszem megéltem majdnem minden itt leírt érzelmi állapotot. Első babót terveztük és hála az égieknek - akik bizonyára tudják, hogy mennyire utálom a bizonytalanságot, és ha valami nem úgy, akkor és ott történik, ahogy én szeretném - megkíméltek minket a hónapokig, évekig tartó próbálkozástól. Amikor már a laborleleten is megláttam a kis plusz-jelet, hihetetlen, szinte fizikai öröm öntött el a lábujjaimtól a fejem búbjáig. (itt nem kell rosszra gondolni ) Luca megszületett még a szülést is egy hang nélkül bírtam végigcsinálni, teljesen "egyben voltam". Szerelem volt első látásra majd két évig.

Aztán fel kellett ébrednem, ismét két vonal volt a terhességi teszten. Erről nem szívesen beszélek senkinek, úgyhogy csak itt utoljára említem a "nem-tervezett" terhességemet. Réka már fogantatásakor sem zavartatta magát, élni akart és valami csodával határos módon meg is fogant. Váratlanul ért. Napokig pityeregtem. Nem tudtam, hogy miből fogunk megélni, hiszen nekem a második babó után már nem járt a gyed, stb - tehát az anyagi dolgok is nyomasztottak. Másrészt valahogy úgy éreztem,hogy Luca és Anya közé áll valaki. Emlékszem, a védőnéninknél bőgtem el magam, neki meséltem csak ezekről az érzésekről. Úgy éreztem, cserben hagyom a nagyobbik lányomat. Az abortusztól mégis rettegtem. Akkor először megkerestem az abortusz.lap-ot, ahol végül nem mertem megnézni a Néma sikoly c. filmet.

Már négy hónapos terhes voltam, amikor teljes szívemből kezdtem örülni az új jövevénynek. Viszont a szülés nehéz volt, sokkal fájdalmasabbnak éltem meg, mint az elsőt. Aztán amíg a kórházban voltunk, minden rendben volt. Volt tejem, Réka is ügyes volt. A hazatérés után azonban kezdett elszabadulni a pokol. Nem tudtam semmit pihenni, mivel saját anyukával nem rendelkezem, mindenki csak ígérgette a segítséget, egyedül éreztem magam, Réka semmit nem aludt napközben csak sírt, sírt és sírt. A barátnőmet hívtam fel néha zokogva, aki, mint később elmondta rettegett, hogy bajunk lesz, de nem akart átjönni, hogy hamarabb összeszokjunk Rékával. Életem legnehezebb négy hónapja volt. Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt, hol Luca, hol Réka miatt. Rékát azóta persze feltétel nélkül imádjuk. Hisz olyan kitartással követelte a figyelmemet és akkora szeretettel volt felénk már újszülött korától, hogy nem lehetett nemet mondani neki.

A legutóbb pedig ismét ránkijesztett a megbízhatatlan Mikulás. Már kezdtem rettegni. Ha ebből terhesség lett volna, nem tudtuk volna bevállalni. De megúsztam és azóta "megerősítettük az őrséget is". Hát, ez az én történetem. Bocsi a hosszáért.

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Esetleg gondolatod foyltatva ha saját életét is teszi tönkre...pl tovább akar tanulni,de becsusszan aygerek emrt ugye 100%-s megoldás nicns..Választhat vagy elevteti vagy megtartja s elszúrta további életét...

Ahhoz képest, hogy ez egy ilyen hosszú iromány lett, én nagyon hiányolok belőle egy vetületet. Máshol is hallgatni szoktak róla, nem a te hibád.

Éspedig arról van szó, hogy a gyerek "legyártása" és későbbi felnevelése során az anyán kívül ugyebár mégegy ember ott van a játszmában. Sem a döntés meghozásánál, sem a későbbi következmények viselésénél egy büdös szó nem esik róla. (Rákerestem: az egész írásodban nem szerepel az "apa" szó, csak a "férj" és "férfi", kétszer-kétszer.)

Normálisabb szituációban a nő a férfival együtt hozza meg ezt a cseppet sem egyszerű döntést, és együtt viseli a döntés következményét. Ezért talán pszi oldalról is így kezelendő a helyzet.

Kevésbé normális esetben elég abszurd állapothoz vezet a feminista nyomulásra megalkotott jelenlegi jogi közeg, amiben a magzatot kizárólag a "gravida"* tulajdonának tekinti. Így ott van a leendő újszülött, akit az apja nem akar, az anya viszont igen. Apát erről senki meg nem kérdi. Viszont a születéstől kezdve neki kell majd perkálnia a gyerektartást. Egy olyan döntés után, amit nem ő hozott meg. Ebben benne van az a trendi megoldás is, hogy szinglinéni öregszik kifelé, gyereket akar, de férjet nem**, felcsináltatja magát a kiszemelt tenyészménnel ("Igen, szedek tablettát."), hogy az nem is tud róla. Aztán amikor már megvan a gyerek, akkor jön rá, hogy ez a kaland bizony nem két fillér, hát jó lenne megfejni apucit. Gyerektartási per, apuci biztosan bebukja.

*: Az idegen szavaktól lesz "tudományosabb", vagy jobban megalapozott egy írás? Miért nem lehet várandósnak hívni? (Erre is rákerestem, ezt a szót sem használtad.) Az a nő "terhes", aki a férje idegeire megy a folytonos nyávogásával, de ez a gyerekvárástól független állapot.

**: Az önzés netovábbja. Nekem legyen jó, de tojok a gyerekre, hogy neki azért mégiscsak jobb lenne két szülővel felnőni.

A tej élet, erő, egészség.

Helyettem is írtál.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

És mi van fordított esetben, ha apuka akarja a babát, anyuka meg nem? Akkor rá lehet kötelezni a nőt a szülésre?

finest :nem értek egyet. Belegondoltál mit fog érezni az a gyermek , akit el akartak vetetni mégis megszületett?
Belegondoltál abba, hogy milyen pszichés problémái lehetnek? Még így is érdemes "teremteni"? Hogyan egyezhetnél bele abba, hogy egy ember életét tönkretedd?

Tiszta lesz-e a lelkiismereted, ha valaki abortálni akarja magzatát, és te lebeszéled, és emiatt netalán a későbbiekben a gyermek majd öngyilkos lesz/ vagy öngyilkosságot kísérel meg? Vagy egyszerűen csak értéktelennek érzi magát, és boldogtalan lesz?
nem triviális hogy így legyen, de láttma már példát arra is amit én mondok.
Szerintem sokkal fontosabb dolog az életteremtésnél az, hogy az az élet később olyan körülmények (és itt lelki tényezőkre gondolok inkább) közt nőjjön fel, hogy minnél kevesebb pszichés sérülés érje.

Ezért úgy gondolom, hogy ha valaki abortálni akarja magzatát, és ez tényleg komoly gondolatként megfordul a fejében, akkor jobban jár a gyermek , ha ezt megteszi.
Ha nem teszi meg, akkor viszont nagyon nagyon szeresse a gyermeket, mert ha nem, akkor szegény gyerek idővel roncs lesz.

[ Szerkesztve ]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Nicaraguában jelenleg az abortusz minden formája tilos, még az is, ami a várandós kismama egészségének megőrzését szolgálná, vagy a magzat deformitásából adódóan orvosilag indokolt lenne.
Ez nyilván túlzás, de kicsit joghurttal értek egyet abban, h az abortuszhoz való alanyi jog a terhesség korai szakaszában, nem tesz jót hosszútávon a társadalmonak. A magzat nem egy tárgy, hanem egy csoda. Nem a két ember kapcsolatának a csodája, hanem az életé. Két mikroszkóppal látható sejtből egy új individuum jön létre, gyarapodik, nő, akiben benen van a világ minden lehetősége és reménysége.
Hogyan egyezhetnék bele komoly indok nélkül, h egy ilyen csodát tönkretegyünk?

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Én úgy gondolom, hogy ez a fajta csodaértékelési mód egy kicsit erős. Tisztelem én is az életet, és isten ments, hogy elvegyek akár egy életet is közvetlenül (nem horgászom, nem ölök embert, sőt, még szúnyogot se szívesen csapok agyon), de úgy vagyok vele, hogy ez a csoda bizony elronthat sok más csodát, emellett még ő maga is kemény életre esélyes, ha ráerőltetik az anyára. Tudom, sokan most felkapják az fejüket, hogy attól még megadhatnánk neki az esélyt....
Szerintem viszont bőven elképzelhető, hogy később a nő akár több, jobb életű csodát is létrehozhat, ha szabad döntési és választási lehetőséget hagynak neki. Ha viszont nem, akkor bizony lehet, hogy onnantól kezdve az a csodaforrás csúnyán el van cseszve.

És itt mentünk el az ideológia irányába, innentől kezdve ezt a vonalat megpróbálom hanyagolni és figyelmen kívül hagyni, mert nem jutunk vele sehova (válaszolj rá nyugodtan, csak én igyekszem nem reagálni rá mostantól)

De mondhatom máshogy is: az abortuszról rendeletet hozni, arról lebeszélni vagy arra rábeszélni olyan, mint más farkával verni a csalánt.

És ezt bizony mindenféle előítélettől, elvektől, érzelmektől és hasonlótól elvakulva is el kell, hogy ismerje minden józan gondolkodású ember.

[ Szerkesztve ]

Bele gondoltam, és komoyan gondolom, h nem engedném. A lelkiismeretem tiszta, mert a saját életemben felelősséggel hozok döntéseket. (Ha nem akar valaki babát, tegyen róla, h ne foganjon meg!) Nyilván mások életét illetően én nem dönthetek, de elveim még lehetnek. Voltam olyan helyzetben, amikor komoly lehetősége volt egy "nemkívánt" terhességnek, egy pillanatig sem volt kérdés számomra, h mi legyen (bár a joghurt által emlegetett szabályozás miatt beleszólni nem szólhattam volna abba, mait az anya tesz), de inkább neveltem volna egyedül, csak szülessen meg.

Nem a szülő teremt.

Ideális család pedig nincs.

Nyilván szülő sincs feddhetetlen. Az, h ki milyen szülő lesz, szereti-e és hogyan szereti a gyermekét szubjektív dolog. Ezt csak a szülő és a gyerek tudja, akik megélik a kapcsolatot. Szomorú, ha boldogtalan gyermeket nevelnek a szülők és saját hibájukat a gyermek számlájára írják. De ez nem indok az embrió, magzat, gyermek elpusztítására.

A rossz körülményekre való hivatkozást sem így nem tudom elfogadni, ahogy a felnőtt felelőtlenségét sem. A gyermek nem büntetés.

Még egyszer, orvosilag indolkolt esetekben, vagy ha az anya pl. erőszak áldozata, meg tudom érteni a doglot, de nem engedélyezném indokolatlan esetekben, alanyi jogon.

yetike: Az érvelésed abban hibás, h benne van a "HA", ha elveheti egyszer, majd máskor jobb lesz a gyereknek, vagy nem, vagy elveheti mégegyszer. A dologban az egyetlen valós dolog a magzat, a többi csak a "HA". Arról nem is szólva, h az abortusz kellően veszélyes eljárás ahhoz, h soha ne is lehessen több. Másképp éled majd meg ezt a csoda dolgot, ha lesz gyereked, gondolom.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

(Ha nem akar valaki babát, tegyen róla, h ne foganjon meg!)

Érdekes módon az egyik legalapabb lehetőséget ennek elkerülésére teljesen elvetik az emberek. A szexuális élet egyenes következménye a gyermek. Nem akarsz gyereket? Nem kell szexelni! Na de hát az már meg milyen? Nekem az kell, felnőtt nő vagyok, felnőtt férfi vagyok, hogy képzeled, hogy szex nélkül éljek? Jahogy kérem, az élvezeteket maradéktalanul ki akarjuk élvezni, de a felelősséget nem vállaljuk, a következményeket nem akarjuk elviselni? A sok ostoba ember inkább vállal be oolyan módszereket, amivel a saját és a majd esetleg ideális helyzetben bevállalt gyermek egészségét rongálja.

Nem neked címzem, ne érts félre, de olyannyira szánalmas ez az egész abortuszos találjunk mentséget magunknak (anyagi körülmények, pha!!) dolog... Az én szüleim szegények voltak, de sosem szenvedtünk szükséget ételben, ruházatban és volt fedél a fejünk felett. Persze, nem voltak bébi korunkban nájki cuccok, nem ettünk lazacot sem, de megvolt mindenünk, legfőképpen két értelmes szülő, akiknek volt annyi eszük, hogy tudják, a gyereknek szeretet kell, nem is volt benne hiány.

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Ebben teljesen egyetértek, de ezzel az a baj, hogy utólag már nem segít senkinek.
Szerintem sem jó dolog, hogy az abortusz kérdése markánsan jelen van, de ettől még létezik. És ha már létezik, (szerintem) jó volna azt a megoldást kihozni belőle, ami adott körülmények között a legjobb az érintettekre nézve.

[ Szerkesztve ]

Bocs, de a XXI. szazadban elunk, a fogamzasgatlasnak vannak mas modjai is a permanens szexualis frusztracion tul. Az az ostoba, aki ezt hirdeti egyedi udvozito modszerkent, foleg ugy, hogy az arnyoldalairo kompletten megfeledkezik.

[ Szerkesztve ]

DRM is theft

Az árnyoldalak vallási szempontból nagyon jól kiaknázhatók. Ezért 'egyedül üdvözítő' ez a módszer.

/// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!

Kedves Yoghurt!

Itt most az abortuszról van szó, nem a gyerek megtartásáról!

Ha az apa akarja a gyereket, és az anya nem, akkor nincs miről beszélni. Ez kettejükre tartozik, együtt kell megoldaniuk. Többnyire a nők ilyenkor nem mondják el a terhességet.

A gravida szót a rövidség és egyszerűség miatt használtam. A terhes nő, a várandós nő, a kismama, stb. vagy hosszabbak, vagy nem mindig egyértelműek. Több érzelmi töltést is tartalmaznak. Néha jobb, ha olyan szavakat használunk, amelyek érzelmileg távolítanak. Erre megfelelő egy-egy idegen szó, vagy "tudományosság".
Ez egy máshova szánt cikk egyébként. Gondoltam, megosztom Veletek is.

Többet nem szeretnék ehhez fűzni.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ezek szerint olyannal még nem találkoztál, akinek rendszeresen szedett tabi mellett fogant meg...

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

legfőképpen két szülő, akik téged vártak. Akik akartak. Szerettek...

De vajon akkor is ilyen erős és magabiztos lennél, ha azonkívűl, hogy nem is szerettek, még az is kiderül, nem is akartak?
Fel lehet állni persze, meg minden, az ember saját szerencséjének a kovácsa, csak az nem mindegy, hogy élete előtt és élete során mennyi "sz.rt" kapott már a nyakába, és mekkora támogatása /segítsége/támasza volt.

[ Szerkesztve ]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Minden bizonnyal az is engem minosit, hogy a Foldet nem tudom laposnak elkepzelni. Az, hogy a szexualis vagy az emberi psziche alapveto resze, amit nem lehet csak ugy, kovetkezmenyek nelkul elfojtani (megprobalni elfojtani), nem annak a kerdese, hogy kiforgatom-e a szavaidat, ahogy az sem, hogy ennek az elfojtasi kiserletnek a kovetkezmenyei szinten veszelyesek tudnak lenni. Ha neked jol esik, akkor hagyd ezeket figyelmen kivul, de ezek utan nem tul elegans az, hogy masokat ostobanak titulalsz.

DRM is theft

Kedves Talina!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet! Nagyon bátor vagy, és örülök, hogy a nehézségek ellenére sikerült a két lányoddal való kapcsolatodat valahogy rendezned!

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

"hadd szexeljenek a tizenévesek"

Gondolom meglepot fogok mondani, de a serdulokortol kezdve a tizenevesek rendkivul erdekli a szexualitas, es igyekeznek ezen a teren tapasztalatokat is szerezni - amivel onmagaban semmi baj nincs, sot, az egeszseges fejlodeshez kellenek is a tapasztalatok.

DRM is theft

A mai serdülők korán érnek, és ez már általános jelenség. A serdülőkornak a kiskamaszkori fázisa nagyon lerövidült, mert túl hamar találkoznak már olyan hatásokkal, amelyek a felnőtt lét viselkedési szokásaihoz tartoznak. Ide vonatkozik a szexualitás is.
Ma a kamszkor kezdete már 11-12 éves korra datálható.
A viselkedéses szint viszont nem feltételez lélektani és személyiségfejlettségi érettséget! Ezért akkora a szakadék... Ez egy nehéz téma.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ja, nehéz. Pláne, ha alaposabban, még korábbi életszakaszokba is merít valaki. SZVSZ hagyható is ennyiben. Ide - SZVSZ - max. annyi való, hogy a szüzesség elvesztése nagyon nem azonos a szexualitással való megismerkedéssel.

Ui.: ez a korán érés pedig... Háááát... Az európai történelem eléggé bővelkedik olyan korszakokban, mikoris az első menstruáció volt egyfajta határ. Ami nem igazán esett se korábbra, se későbbre, mint ma. És nem járt a mainál előrehaladottabb testi érettséggel sem.

[ Szerkesztve ]

/// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!

Szia, bocsi, hogy csak most...
Szóval mikor az első csemete megszületett lejárt a határozott id. szerződésem a suliban, így már akkor passzív jogon kaptam a gyed-et. Ezért amikor ismét babavárásba kezdtünk, ki kellett játszanunk a kiskaput: igaz, hogy minden járulékból vonták a tb-t, meg mindent, de aktív (asszem 180 nappal ) munkaviszonnyal is kell rendelkezni, különben csak a tgyás jár, és utána a gyes. Ezért egy ismerősömnek kifizettem, hogy bejelentett. Csak egy hónap hiányzott a 180-hoz. Szerencsénk volt.

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Mi lenne, ha nevén neveznétek a gyereket?
Védekezés:
Aki nem akar gyereket, az használjon óvszert, fogamzásgátló tablettát, spirált, spermicid ölő zselét, hüvelysapkát (pesszáriumot), kötesse el magát - férfiaknál ez visszafordítható folyamat, nőknél nem, használjon naptárat és megszakított közösülési technikát - ez kevésbé megbízható, vagy olyan formákbban szexeljen, amiben nincs behatolás. De vigyázni kell, nehogy spermiumos kézzel érjünk a hüvelyhez, vagy arra is, nehogy a nemi szervek dörzsölésekor spermium kenődjön a hüvely bejáratára. Vannak olyan nők, akik már ennyitől is teherbe esnek. Szexelni kell, de ésszel!

Mire hivatkozom, ha elvetetem:
Teljesen mindegy, mivel okolja meg, hogy nem akar gyereket. Ha valaki nem akar gyereket, kapja meg az esélyt, hogy ezt személyes okokkal indokolja. A saját bizonytalanságát érezni fogja a magzat, a csecsemő, a gyerek, szinte egész életében.
Most sorolhatnám az olyan történeteket, amikor nem akart, nem várt gyerekek milyen szorongások és sérülések közepette nőttek fel, amit nem tudott kompenzálni semmi. Ülnek a kanapémon, és évekig tart kiterápiázni belőlük a létezésükkel kapcsolatos görcsöket.
Őszintén szólva, kinek van erre szüksége? Ez a csoda? Ez Isten keze?

Vannak ideológiák, van etika, van erkölcs, és van a lélektani realitás. Ezért kértem mindenkit, hogy józanul gonolkodjon! Itt élünk és járunk a Föld nevű bolygón, a XXI. sz. kezdetén. Hatalmas a szakadék közöttünk, nem csak egzisztenciálisan, nem csak anyagilag, nem csak tudásban, hanem erkölcsileg, etikailag, és lehetőségekben is. Hogyan várhatjátok el mindenkitől, hogy egy ilyen világban mindenki egy beszabályozás alapján éljen és döntsön?
Minden mást leírtam a cikkben. Olvassátok el inkább többször.

Békesség a lényeknek!

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Mondjuk ahhoz képest, ahogyan 10-15 évvel ezelőtt értek, amikor is az első szexuális élmény időpontja átlagosan 13-15 év volt fiúknál, 15-16 év lányoknál. Ma ebből levehetsz 2-3 évet is kérdés nélkül.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Most sorolhatnám az olyan történeteket, amikor nem akart, nem várt gyerekek milyen szorongások és sérülések közepette nőttek fel, amit nem tudott kompenzálni semmi. Ülnek a kanapémon, és évekig tart kiterápiázni belőlük a létezésükkel kapcsolatos görcsöket.
Őszintén szólva, kinek van erre szüksége? Ez a csoda? Ez Isten keze?

köszönöm, hogy ezt végre egy terapeuta is kijelenti, és nemcsak az én "élénk" fantáziám műve.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain