Jelenleg így néz ki a kert. Gyomlálás, kaszálás, és gyomlálás, kaszálás... Remélem, nem hagy el valamelyik végtagom az erőfeszítések hatására.

Azonban a fáradozás után learathatom a jól megérdemelt jutalmamat. A fenti képen az egykori lomkupac helyére telepített ágyás látható. Van benne estike, sarkantyúka, magától kelt (téli madáretetés során elszóródott) napraforgó, csillagfürt (eme virágot csigák és gombabetegség gyötri, ha marad belőle négy darab, már boldog leszek), egy évelő szegfű, egy pár pocok riasztó díszhagyma, csodatölcsér, borágó, bársonyvirág, kapor, determinált növekedésű paradicsom.
Az estike hamarosan elvirágzik, egyből felszedem, hogy a csodatölcsérek kiteljesedhessenek. A csodatölcsér szintén estére nyitja ki illatos virágait. Azonban a virágok illatát csak közelről lehet érezni. Az estikéi annyira intenzív, hogy felszáll egészen az emeleti szobáig. Szerencsére az estike rövid tenyészidejű egynyári virág, így nyáron még lesz a kertben. Ha holnap reggel nem veszek el a borsó felszedése és az uborka kiültetése során, akkor szórok el estikét is.

Kaptam néhány túlkoros uborka palántát. Már vannak rajtuk pici uborkák. Nagyon jól elő kell készítenem a talajukat, és még csalánt is kell nekik hoznom, mert a csalán teljesen jó nitrogén trágya. Illetve adnom kell nekik egy fokhagymás permetlevet is, mert szegények betegek. Kell nekik a segítség, az orvosság.

[ Szerkesztve ]

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.