Egy átlagos lemezzel valóban megvan az az 50dB, de lehet mást is csinálni, amit a kezdetek óta csinálnak is (ez a CD-n kiadott digitális kiadványokra nem igaz, pedig azoknak hűdenagy dinamikájuk van ). Ez még nem jelenti azt hogy a médium maga csak ennyire képes, erre reflektáltam mikor beírtam a számokat. Van egy-két extrém példa is, pl. a Kunzel-féle Csajkovszkij 1812 (Telarc ‎DG-10041). Elég kevés lemezjátszó képes lejátszani ezt a lemezt anélkül, hogy a tűje ne barázdabillegető legyen
A 60-as évekből is akadnak ilyenek jócskán, pl. Sztravinszkij Tűzmadara 1960-as felvételen (Mercury Living Presence SR90226)
Ezen kívül többszáz olyan lemezem van ahol az általatok említett "50dB átfogása" már az első percben megtörténik. (főleg komolyzenei felvételekről beszélek)

Akkor ismételten. Azzal hogy mekkora dinamikatartományra képes (értsd: milyen jel/zaj viszony jellemzi - gondolj bele az 50dB-t egy akármilyen kazettás magnó is tudta, ehhez képest az LP fényévekre van. Még az öreg szalagos magnóim is tudják a 60-62dB-t zajcsökkentés és méregdrága szalag használata nélkül is) egy médium az alapján meg lehet ítélni, hogy bizony jobban szól mint a másik, aminek sokkal jobb az azonos paramétere?
Ugye ezt te sem gondolod teljesen komolyan?

Amúgy egyetértünk, baromira eltértünk a topik címétől, de ha jól emléxem több szó volt eddig a Shannon-tételről, vagy az analóg/digitális huzavonáról mint a topik témájáról
Szóval az LP-nek nem áldozott le a korszaka, sőt ahogy folyamatosan tapasztalom folyamatosan emelkedik az átlagára a használt lemezeknek. Najó, mindig is voltak kitüntetett darabok amiért harcolnak az emberek, de ez megvolt már 15-20-30 éve is. (30 éve még baromi nehéz volt ezeket beszerezni, de ez megint más téma)

Én maradok a jó öreg fekete korongoknál, ami zene pedig tetszik és nincs meg csak digitálisan akkor azokat CD-ről hallgatom

-- egy hanglemezbarát