Igen ezzel egyet értek, hogy ahogy nevelik a kutyát úgy viselkedik mivel nekünk is egy olyan kutyusunk van amit befogadtunk mivel egy církuszban sorsolták ki szegényt és a család ahova került ők nem tudták elhelyezni a bérházban így odakerült hozzánk elsőre egy hónap volt megbeszélve utánna pedig nálunk maradt, mert uncsiméké lett volna akik akkor költöztek de mivel a szomszédba költöztek és keresztanyu nem akart kutyust így nálunk maradt. De az első lépések azok nagyon nehezen mentek mivel arra nem számítottunk amikor megérkezett, hogy nem lehet hozzáérni és megközelíteni na meg nagyon is éhes volt a kutya. Apum azóta is külföldön dolgozik és hétvégente jön haza és mi már egy pár órája akkor nézegettük a kutyust meg ő is minket miközben evett kétpofára utánna megjött apa és hát egy új ember a számára idegen területen csak szorongást váltott ki belőle így apa egyből a táskából elővett egy csokit amit odanyújtott neki és ő kikapta a kezéből de sajnos a csoki az megolvadt a nyári melegben a táskában egy kicsit így amikor a kutya szájában volt akkor láttuk, hogy az egyik oldalára ráragadt a fémszinű csomagolás. Ezt egyből megpróbáltam megmenekíteni a kutyától, hogy megegye de csak morgást és ugatást kaptam így szörnyülködve és cselekvésképtelenül végignéztük ahogy megeszi. Teltek múltak a napok és az évek és mostanra a kutyus már meg is öregedett és ami a legjobb benne azaz, hogy tanítás nélkül is értelmes. Már-már anya mondásával élve ő a legértelmesebb a családban
Nem menekül el ha nyitva marad a kapu vagy ha ki-be állunk akocsival akkor ő megteszi a tisztelet körét de mire a kapuzásársa kerül a sor akkorra visszaér mindíg, még sosem volt ezzel probléma. Az elején egy pár alkalommal. Vagy ha megmondom neki, hogy itt várjon meg a keritésen kívül és nyitva van a kapu akkor ő ott ül fekszik és megvár pedig ilyeneket sosem tanítottunk neki sőtt nem is tudom hogyan lehet nah igen ekkor a járókelők elkerülik a járdának ezt a részét.
Egyszer volt egy kis probléma vele amikor a postás azt mondta, hogy kiharapta a kabátját amit elsőre nem értettünk mivel a postaládába a keritésen kivülről kell bedobni a levelet és kérdeztük, hogy mégis hogyan történt és ő mondta, hogy a kutya felugrott és kiért a feje a keritésen kivülre és akkor harapta ki a kabátját. Nah most azt tudni kell, hogy a kutya a postaláda tetejéig sem tud felugrani nemhogy a kerités teteje az ő ugrási magasságától még 25cm-re van és plusz, hogy ki is érjen a feje az még minimum 20cm így kétséges volt a sztori de mondtuk neki, hogy így járt és menjen tovább ő egy kicsit ideges volt de annyiban hagyta a dolgot. Viszont másnap beültem az erkény ablakom mögé mivel az bronzosított így nem lehet belátni és vártam a postást és akkor láttam, hogy a postás az nem dobta be a levelet hanem egyből ahogy a kutya felugrott ő megpróbálta megütni nah mondanom sem kell nekem sem kellett kevesebb az ajtó kinyit és rákiabál és mondtam neki, hogy ne várja meg amíg kiérek a kapuba az emeletről, mert akkor megbeszélném ezt a dolgot személyesen, a szemétláda megérdemelte volna, hogy jobban elkapja a kutya a kezét ne csak a kabátját. Szerencsére azóta egy rendes és normális postásunk van akit ugyan nem szeret a kutya de ő tudja ezt és ha ott vagyok akkor a postás is nyugodt ha nyitva van az ajtó közte és a postás között mivel a kutya az ilyenkor kb 5m-el arrébb leül és figyeli az eseményeket.
Ő már nálunk van 12 éve és most tölti a 13. évét így sajnos már nem sok van neki hátra
Ha lesz következő kutyus akkor eléggé nagy elvárásoknak kell megfelelnie ami nem nehéz kezdve attól amit senki sem ért mindenki megcsidálja, névszerint ez az a dolog, hogy megvesszük a nagy zsák kutyatápot és én kirakom az udvarra a kajás tálja mellé és kivágom a tetejét és egy hónap alatt elfogyik, nem hamarabb, valamiért nem mohó a kutya és nem is lehet rá azt mondani, hogy el van hízva pedig emelett kap más kaját is a konyháról vagy nagyapám rendszeresen hozza neki a csontot meg a szomszéd is mindíg hoz neki valami finomat így a kutyusunk nagyon jó karban van tartva. Vagy azt, hogy bármikor szófogadó és nincsennek kicsapongásai még az állatorvosi szurinál is azért szoktam megfogni és átölelni a kutyát, mert az állatorvos megkér rá egyébként a bátrabb orvosok akik elhiszik nekem, hogy semmi baj azoknál elég ha a pórázt fogom és simogatom a kutya fejét.
Bevallom kicsit rossz érzés volt most belegondolni abba, hogy egy pár év múlva már nem lesz a családban sajnos.

Üdv Madtomi