Mégegy érdekes rész a cikkből:
2003-ban a forint erős oldalát támadták, tehát nem a gyenge oldalt, ahol csak a bankóprés ennek a megállítója. A világ tele volt szabad likviditással, két százalék volt a dollárkamat, 1 százalék az európai kamat, és mi egy afrikai banánköztársaság színvonalán finanszíroztuk az államadósságot és a költségvetés teljes hiányát. Ha euróban a Magyar Köztársaság kibocsátott volna államkötvényeket, azokat lejegyezték volna 4-5 százalékon, és nem 12,5 százalékon.
De mi történt így? Ideutalták 2003-ban az eurót, vettek érte forintot, volt állandó kereslet a forint iránt, ez magasan tartotta az árfolyamot. Abból a forintból államkötvényt vettek, mondjuk egyévest. Lejárt az egyéves állampapír, a befektető felvette rá a 12 százalékos kamatot, és a mondjuk 260 Ft-nál leváltotta a forintot. És csak jöttek és jöttek az újabb befektetők erre a 12 százalékra, mert a két és a 12 százalék között neki volt 10 százaléka. Egyet kellett elhinni, hogy nem lesz államcsőd. Sőt a lejárat végén visszaváltotta az euróját forintra, és mivel egyre többen és többen jöttek be, folyamatosan egyre olcsóbban és olcsóbban válthatta vissza a forintot euróra.
Egy év múlva már 250 forintért vette az eurót, vagyis egyszer volt egy 10 százalékos kamatnyeresége az euróhoz képest, másrészt mivel 10 forinttal olcsóbban vitte a forintot, ez volt a másik kb. tíz százalék. Azaz nettó 20 százalékot kerestek euróban a külföldi befektetők. Learbitrálták a magyar adófizetőket, és ehhez asszisztáltak a mindenkori kormányok azzal, hogy lehetőséget teremtettek erre a magas kamatszinttel. Drasztikusan kellett volna a kamatokat csökkenteni, hiszen akkoriban hihetetlen nagy volt a pénzbőség a pénzpiacokon. Tehát ha csak egy negyedévet, felet, vagy egy évet nyerünk, 2-3-4 százalékot fogtunk volna meg. Ez is sok százmilliárdos tétel, amit szabadon elkölthettünk volna újabb hitelfelvételek helyett.
Ha lehet, akkor legközelebb az ilyen oldalas idézeteket inkább link-eld 
[ Módosította: Foglalt név ]
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
