6cm. egy fánál fel se tűnik, mégis, most, h az asztalom ennyivel alacsonyabb lett, úgy érzem, újjászülettem. amiből rögtön látható, mennyire relatív is újjászületni, mert igen, tudom én, naná, h ez nem hangzik túl komolyan, de az én különbejáratú világomban ez igenis történés, sok minden kapcsolódik ezekhez a 6cm-ekhez.

asztalom hosszú, világosbarna csík a fal mellett, ahol természetesen a legbelső pozíciót foglalom el - nem szeretjük a meglepetéseket, szeretünk magunk lenni, apró szappanbuborékot fújni magunk köré, abban lenni, és jól ellenni benne. a szivárványozó gömbpalást belsejére a legkülönfélébb ábrákat és formákat képzeljük, amivel remekül le tudjuk kötni magunkat, a buborék fala képzeletünk vetítővásznaként funkcionál, az imax meg elballaghat a gecibe..

asztalom további négy métere viszont üres, ami részben persze a hajnali óra számlájára írandó (netoázis őrült tuaregjei, ugye..), már ha vezet vhol, de biztos vezet, és hitelben issza a koromfekete koktélokat, ''az éjjel hercege vérzik'', lehetne a cím - fekete kristálypohárban szervírozott feketeribizlibólé, ginnel, jéggel, vérnaranccsal.

N-nek ma muskátlikat ígértem a teraszára, ami mellesleg a KRESZ-feltalálójáról elnevezett utcára néz, igazi luxus tehát, tényleg csak a muskátlik hiányoznak róla - első körben. N. szereti a bálnákat, titkos vágyai közt igen magas prioritással, h eccer, ha nagy lesz, óceanográfus lesz, netán harcos bálnaológus. szükség is lenne rá, hisz ma már elég nagy a szűkség a cetekből - a japcsik nagy előszeretettel szigonyozzák ki őket természetes lakhelyükről, h aztán komoly és jórészt irreverzibilis processzusokkal csináljanak belőlük vmi felismerhetetlent. peace.

N. egyébként azt mondja, seggbe fog rúgni, ha megpróbálom elbliccelni a virágait, és - aszongya - ''nem kell a rossz duma, h úgyis megmurdálnak majd a szmogtól, mert úgy legalább egy esélyt kaptak a túlélésre, te viszont az utolsót játszod el, ha le akarsz koptatni, tehát muss a kátli, ugye tucc - németül is - követni?..''

písz.

[evtzsekrezS]