A felmelegedés mértéke több tényezõtõl is függ.
* A beesõ sugárzás intenzitásától. Minél erõsebb a besugárzás, annál jobban melegszik a talaj és így fölötte a levegõ. Felhõs idõben, amikor a besugárzás intenzitása kisebb, a levegõ hõmérséklete is alacsonyabb lesz.
* A besugárzás idõtartamától. Nyáron hosszabb a nappal, így hosszabb a besugárzás ideje, ezért nagyobb a felmelegedés, télen rövidebb a nappal, ezért kisebb mértékû a felmelegedés.
* A napsugárzás beesési szögétõl. Alacsony napállás esetén a felmelegedés gyengébb, míg magas napállásnál erõsebb.
* A domborzattól. Egy déli lejtõ 1 m2-e több sugárzást kap, mint egy sík terep, és még többet, mint egy északi hegyoldal. Ezért fordulhat elõ, hogy a tavaszi túrákon a déli hegyoldalon már virágok nyílnak, míg az északi oldalt még hófoltok tarkítják.
* A felszín anyagától, árnyalatától. A különféle felszínek különbözõképpen verik vissza a napsugárzást. Albedónak (fényvisszaverõ képességnek) nevezzük az adott felület által visszavert sugárzás és a felületre érkezõ sugárzás arányát. Sötétebb árnyalatú felszínek jobban elnyelik a napsugárzást, világosabbak kevésbé. Szántóföld fölött nagyobb a melegedés mértéke, mert viszonylag keveset ver vissza a napsugárzásból (15 %-ot), erdõ, víz felszínek fölött mérsékelt (30 %), hó illetve jég felszín a ráesõ sugárzás nagy részét visszaveri (60-90 %), amiatt fölöttük a felmelegedés csekély.
* A felhõzet mennyiségétõl. A borult égbolt mérsékeli a nappali felmelegedést, mert kevesebb napsugárzás érkezik a felszínre
* A légáramlás sebességétõl. A szél mérsékeli a nappali felmelegedést, mert átkeveri a levegõt.
A pessszimista csak azért lát feketén, hogy túlélje a szürkét.