Ezzel a hsz-eddel eljutottunk oda, hogy kerülendő a tájszólás, mint olyan. Laposítsuk el a nyelv változatosságát, és mindenki vegye tudomásul hogy az _anyanyelve_ amit születése óta tanult, és amit körülötte mindenki beszél, az romlott, helytelen, hibás és kerülendő. Az ilyen hozzáállás eredménye mikor magukat értelmesnek tartó emberek nyíltan kiröhögnek valakit mert nem a mekegő pesti szótárnyelvet beszéli, és hovatovább valakinek a szakmai alkalmasságát is megkérdőjelezi a tájszólása. Számomra meg ez az elfogadhatatlan. Az idegen vendégszavak azok jöhetnek dögivel, ott mindig fölfedezi valaki az árnyalatnyi jelentéskülönbséget ami miatt nem jó rá magyar szó, de a saját hagyományos, ősrégi tájszavaink (amit esetleg egy fél ország használ), azok bezzeg elfogadhatatlanok...

A másik dolog az hogy tegyünk már különbséget a ''kerülendő'' és a ''hibás'' jelzők között!
Szerintem semmiféle hibapontot nem fog kapni egy diák a szöllőért, ugyanúgy ahogy azért sem ha papírra meri vetni azt a szót hogy pityóka, burgonya helyett.

dabadab:
Nem más tészta, az említett neveket a magyar nyelvi korpusz találatlistájából szemelgettem ki, egytől egyig prózai írásokból! Nem arról van tehát szó, hogy a ritmus ezt az ejtésváltozatot követeli meg, hanem arról hogy az illető világéletében így ejtette, és legalább néhányszáz éve így ejti körülötte még párszázezer, vagy millió ember. Én pestiként is világéletemben teljesen természetesnek vettem a szöllőt és a szőlőt is, ejtve és írva egyaránt. Már nem emlékszem miért, talán apámtól tanultam aki dunántúlról származott föl Bp-re, de az sincs kizárva hogy nemes egyszerűséggel az iskolában tanultam, fene tudja már.