köszönöm a részletes választ, szinte már bánom,
hogy az első HSZ elveszett

én nem akarom a lemezt a kártyával versenyeztetni,
illetve nem akadok fenn azon,
ha valakinek nem az jön be, ami számomra praktikusabb.
Nekem is volt MD deckem, igaz, rövid időn belül megadta magát
(egy nagyon korai típus volt), de amíg működött, addig szerettem.

az olcsó és gagyi mp3 lejátszókkal kapcsolatban nincs tapasztalatom,
én iRivereket meg iAudiokat használok,
van mind flashmemóriás, mind HD-s lejátszóm,
komoly felvételi képességekkel.
Nyilván a professzionális célokra szánt MD recorderre nem versenyezhetnek,
de az MD walkmanek között nem is ez a jellemző tapasztalataim szerint.

A veszteséges tömörítésből másik lossy (vagy akár lossless) formátumba
való konvertálásnak a minőségromlás miatt nem vagyok híve.
Persze sokszor ennek nincs jelentősége,
de ha most félprofesszionális alkalmazásról beszélünk,
akkor csak a tömörítetlen wavba történő felvételnek van jogosultsága,
ami ugye minőségromlás nélkül szerkeszthető.
Most jelent meg a Cowon egy új lejátszója,
ami képes FLAC-ben rögzíteni, ami a wav-tól minőségben nem,
csak méretében különbözik.

A graberlés idején azért akadtam fenn,
mert én már elég régóta az EAC-t használom erre,
ami garantálja, hogy bitről bitre olvassa be a lemezt.
Többször visszaellenőrzi, és lassan olvas,
így akár 30 percet is igénybe vehet a dolog,
és akkor még nincs letömörítve. Lassú, de biztos, így ragaszkodom hozzá.
A Sony már nem egyszer volt képes csodára,
de a 40 mp nekem nagyon irreálisnak hangzik,
ehhez valami olyan adatátviteli sebességnek kellene társulnia,
amilyet én optikai mghajtónál még sosem láttam.
Kíváncsi lennék, mi a trükk!

A Sony nw szériájában egyes lejátszók 50 órás üzemidőt is ígérnek,
erre utaltam korábban.
Nekem a legtovább az egyik iRiverem bírja, elvileg 40 óra,
gyakorlatban 30 felett, viszont létezik olyan iAudio,
ami 60 órás üzemidővel bír papíron.

[ don't... don't believe... don't believe the hype ]