Ismét itt egy újabb regisztráció...Talán jó ötlet, talán nem. Majd kiderül. Úgy éreztem, hiányzott az írás. Bár hogy miért, azt még én sem tudom igazán. Mindenesetre azt megfigyeltem, hogy mindig akkor kezdek el blogot írni, amikor valami végetér, vagy éppen amikor egy új dolog kezdődik. tt az ideje kicsit változtatni, hiszen ahogy megfigyelem az utóbbi fél évben rengeteg olyan dolog történt, aminek következtében én is sokat változtam... Hogy milyen irányba, nah az még egy jó kérdés :]
Este (talán már éjfél is lehetett) mikor egyszercsak valami furcsa hangokat hallottam, mire nagynehezen rájöttem, hogy ez csak a telefon rezgése... De ugyan ki hív engem ilyenkor... Úgy voltam vele, hogy csak valami fontos dolog lehet. Néztem a számot, nagyon ismerős; ezért kicsit kétségbe is voltam esve, hogy akkor miért nincs elmentve... Gyorsan fogtam magam és kimentem a konyhába, nehogy már felébresszem anyáékat.
* Így legyen ötösöm a lottón... * Manóka volt az. (kedves, régi jóbarát; de tavaly nyáron a távolság elválasztott minket, egyszercsak elköltöztek a világ másik részére, onnantól nem hallottam róla semit; ő kére hogy ne tartsunk semmiféle kapcsolatot...) Annyira rémült volt a hangja, még sírt is közben, nem halottam tisztán mit mondott, szörnyen meg voltam ijedve, hogy vajon mi történhetett Csak azt ismételgette, hogy: "Netti, én nem akarok tovább élni; semmi értelme sincsen" Nah akor már le kellett ülnöm a fotelba, mert már majdnem összeestem. Nagyon régen nem aggódtam így, mint tegnap éjjel... Hiába kértem, hogy próbálja meg elmondani mi a baj, hogy megértsem, mert így nem tudok segíteni, de ő csak sírt, és azt hajtogatta, hogy meg akar halni. El sem akartam hinni, hiszen nála erősebb, vidámabb, optimistább emberkével még nemigen találkoztam. Ránéztem az órára, és hajnal 1 volt. Egyszer csak azt mondta, hogy ne aggódjak érte, mert úgyis azt fogja kapni, amit megérdemelt. Inenntől teljesen kiborultam... Az egészből semmit sem értettem, nagyon félem, hogy mi lesz ebből... Azt mondta, hogy talán még jelentkezni fog, és letette a telefont. Én meg csak ültem a konyhában hajnal háromig, és próbáltam visszahívni, hogy megfejthessem a problémát, de vagy ki volt kapcsolva, vagy nem tudott egy értelmes mondatott sem összehozni... Mondanom sem kell, hogy aludni nem tudtam semmit sem. Most már szerencsére kicsit megnyugodtam, mert reggel írt egy e-mailt, amiben elég részletesen le voltak írva a dolgok, amin csodálkoztam is, met soha nem írt nekem egy oldalnál többet... Mire elolvastam a kis töténetét, ami miatt (szerinte) nem érdemes tovább élnie, látom a levél végén, hogy: "ez történt az én drága öcsikémmel, gondoltam fontos, hogy leírjam részletesen, hogy ne aggódj érte annyira"
Igen, a nővére elmesélte az egész hátterét a sztorinak, valami iszonyatosan durva dolgok történtek kint velük, amit most inkább nem kezdek el kifejteni. Csak reménykedni tudok, hogy a családja és a doktorúr segítségével újra visszakaphatja mindenki a régi Manót.
Most kaptam egy újabb üzenetet, hogy annyira rosszul lett hajnalban, hogy bevitték a kórházba. Egyrészről megnyugodtam, hogy ott legalább jó kezekben van, és figyelni fognak rá, másrészről meg nagyon izgulok, hogy mi történik vele. Melinda megígérte, hogy minden eseményről tájékoztatni fog e-mail-ben, úgyhogy megkönnyebbültem egy picikét.
Most "csak" ennyi, így is elég sokat írtam így elsőre, de most igazán jól esett.
Indulok is készülődni, mert nemsoká irány ♥ Szeged Sun City ♥
További szép napot Nektek! * Gyógyulj meg Manó!!! *
Tschüß!
[ Szerkesztve ]
* Célozd meg a Holdat, ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz! *