Elég ha te nem érzed, hogy szeretnek. Szerintem tildy igy értette...
Ehhez meg elég, ha pár emberrel (akivel éppen találkozol) rossz napja van...
Vannak emberek, akiknek nagyobb szükségük van a szeretetre, ill. arra, hogy kimutassák irántuk, hogy szeretik őket.

https://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters

Pontosan. Én is ilyen ember vagyok, elég ha a hozzám közel állók valamivel megbántanak, és hiába voltam addig nagy vidám, tök depresszióssá tudok válni secperc alatt.
Egyszerűen igénylem azt hogy ne utáljanak!!
De ki nem?

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Ismerek olyat, aki le se szarja, hogy mit éreznek mások iránta és miatta, és azt is letojja, hogy másnak mit okoz, másban milyen érzéseket kelt. Épp a napokban kellett rájönnöm, hogy egy olyan ember, akit 10 évig segítettem szeretetből, szeretettel, anyagiakkal, mindennel, ilyen. És még büszke is rá. Rémes. Mélyen vagyok tőle rendesen. Ez az ember pl. sohasem lesz öngyilkos, mert olyan kurva elégedett önmagától...

40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.

Na, most magam alatt vagyok megint

3/4-ed ora gepeles utan ott tartok, hogy az ongyilkossag baromsag, de akkor is, elgondolkodtato.
Az okokat nem irnam le, semmi koze nincs a munkahoz, semmi koze nincs az koznapi elethez... csak a maganelethez.
Mast nem tudok mondani, csak azt, hogy IBM. Aki tudja mit ertek ez alatt, az valszeg tudja mit akarok kifejezni.
Nem is akarok tobbet mondani. Elnezest kerek a zavarasert.



[Szerkesztve]

A pC vajommi?! A kindoz vajommi?! A szittyozium.hu jó. Amigát használok, commodoreos (c)(r)(tm)-al. Meg nextgent. Meg bármit. :D

Fel a fejjel. Hajrá Kína!

Na jó, ezzel nem viccelek. Nagy a baj?

40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.

OK. Akkor majd hétfőn.

40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.

Én úgy vagyok vele, hogy akik ennyire gyávák, buták, hogy öngyilkosok lesznek, azok meg is érdemlik, hogy kimaradjanak abból a sok jóból, rosszból, ami még rájuk várna az életben. Nem értem, hogy nem lehet azt felfogni, hogy azzal csak másoknak tesz rosszat, ha megöli magát. Lenézek minden olyan embert, aki lelki problémái miatt lesz öngyilkos.

Kívánom , hogy soha ne kerülj olyan helyzetbe hogy nagyon mély lelki problémáid legyenek.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Szegény.

40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.

Az öngyilkosok jelentős százaléka nem azért lesz öngyilkos, mert az megoldás, hanem azért, mert úgy érzi, nincs megoldás.

40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.

Don vittorio elmondta...amit ezzel kapcsolatban el lehet mondani.
Én úgy vettem észre, ilyen esetben nagyon be tud szűkülni az ember tudata, és csak egy dologra koncentrál, hogy meneküljön valahogy az adott helyzetből

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Az a problema, hogy probalom megfogalmazni Jenonek hogy mire is kene rezonalnia... na, mindegy... feladom.
Eleg most a magam baja. Mast nem kene terhelni vele

A pC vajommi?! A kindoz vajommi?! A szittyozium.hu jó. Amigát használok, commodoreos (c)(r)(tm)-al. Meg nextgent. Meg bármit. :D

''Ez az ember pl. sohasem lesz öngyilkos, mert olyan kurva elégedett önmagától''
Barátja se nagyon lesz egy idő után, vagy bárkije, aki foglalkozna vele.
Akkor majd talán rájön valamire. Talán.

Assuming Control

Nincsenek barátai, én se vagyok az, de ezt csak most mondta - mondta?! üzente - meg, ennyi év után. Csak kihasználja az embereket, és erre még büszke is. csalódott és szomorú vagyok. (Ő meg ezért megvet, és gyengének tart.)

40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.

Sajnos vannak ilyenek.
Szar ember. De legalább kiderült, ha későn is. Foglalkozhatsz helyette az arra érdemesekkel, és viszont. Én is ismerek ilyet sajnos, ő a szüleimmel jópofizott, amíg hasznot látott belőle. Mikor már nem volt szükség rájuk, lelépett azzal, hogy egyikük mondott valamit, ami neki nem tetszett, és ne is keressék többet. A mai haragszom rá, pedig nem engem csapott be.

Assuming Control

Ha majd évekig (ne adj isten évtizedekig) lesznek lelki problémáid (nem értenek meg, nem úgy kezelnek ahogy szeretnéd stb. stb. akkor te is másként fogod látni a világot...

https://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters

nekem az egyik mmunkatársam unokatestvérem lett öngyilkos..

este haverokkal elment szórakozni, vett ki pénzt a számlájáról, de discoba nem ment mert előző nap megbeszélte a tesójával hogy valamit heggesztenek... a nagymamáját is megkérte süssön neki süteményt..


másnap reggel az apja talált rá.. felakasztotta magát a garázsban..

hpgy miért ezt senk sem tudja...

az az ember akiről azt mondják, hogy mindig életvidám meg nevet meg stb. nem biztos, hogy tényleg olyan. Lehet, hogy belül szomorú. Ilyenkor úgymond éli az életét (süteményt rendel, megbeszél emberekkel ezt azt) aztán jön valami hirtelen és kész, nincs tovább...

(mondjuk olyan, hogy valaki a környezetemben lett volna öngyilkos még nem volt, de nem hiszem, hogy nagyon meghatna és napokik lelkiznék rajta...)

https://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters

a srácot én nem ismertem, de nagyon durva ....

Vannak befelé, és vannak kifelé szorongó emberek... Sok életvidám(nak tűnő), extravertált(nak látszó) ember közben a halál szélén tántorog.

40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.

Régi téma, de most hallottam a rádióban, hogy a Daróczi Dávid felakasztotta magát.. pedig nemrég találta meg magának Liptait, szóval nem értem, hogy miért is tette volna egy 38 éves ember ezt magával...

Arról ismerik futball körökben, hogy egyik meccsén kettőt bólintott, egy gólt és egy nézőt.... muhaha

Mi van??? Az a fickó öngyilkos lett? Bazzeg nem olyan régen még láttam őket a tv-ben nyilatkozni, hogy mennyire boldogok, stb...

Szerintem Gesztesi volt az első akit kérdeztek, hogy van-e alibije... annak ellenére, hogy a rendprség kizárta az idegenkezűséget...

Arról ismerik futball körökben, hogy egyik meccsén kettőt bólintott, egy gólt és egy nézőt.... muhaha

De bazzeg...komolyan előbb hinném el, hogy Gesztesi intézte/intéztette el, mint ezt, hogy csak úgy öngyilkos lett Igaz nem tudok róla semmi háttérinfót, az életéről.

Cigány értelmiségi, volt kormányszóvivő, de hogy milyen körökben mozgott, passz... Nem tudom elképzelni, hogy ilyen morális válságba kerüljön egy 38 éves ember, főleg, hogy párkapcsolatban élt... anyagi gondjai se lehettek, szóval miért is tette volna??

Arról ismerik futball körökben, hogy egyik meccsén kettőt bólintott, egy gólt és egy nézőt.... muhaha

Azt tudom, hogy ki volt, mi volt...csak azt nem, hogy a magánélete (azon kívül, hogy Liptaival boldogok...),, egyéb kapcsolatai milyenek voltak, stb...de hogy miért tette, elképzelni se tudom

[ Szerkesztve ]

mindenki csak találgat, egyszerűen el sem tudjuk képzelni miért tette! elvileg mindene megvolt és nagyon boldog volt!

Nem tudom, jó ötlet-e feléleszteni ezt a témát, bár lehet, hogy törölve lesz a kommentem. És a téma kérdését is inkább megkerüli, de semmiképp se magyarázza. Tegnap volt először, hogy elgondolkodtam az öngyilkosságon. Amikor anyukám meghalt tavaly, akkor eszembe sem jutott, mert annyira feje tetejére állt az életünk, és annyi teendőnk volt, hogy gondolkodni se volt időnk. Nem hiszem, hogy a legjobb testvér voltam, de a nővérem magához vette a kiskorú húgunkat, akit nyilvánvalóan megviselt a tragédia.
Én a páromnak sírtam ki az bánatomat, akihez akkor már négy éve minden nap fordulhattam, négy éve minden nap beszéltünk és együtt voltunk. Róla annyit tudok mondani, hogy nagyon okos, rengeteg saját kis viccünk, emlékünk van, a beceneveinken szólítjuk egymást, szóval egy ötödik éve ápolt bensőséges kapcsolatunk van. Ismertem a 18. születésnapján és lassan lediplomázik. Sok tervünk volt a jövőre nézve, ezt a célt szem előtt tartva alakítottuk a saját életünket, amit iskolaidőn kívül mindig velem töltött.
Ahogy ő is dolgozni kezdett, csak az esti vásárlás és tévézés maradtak a közös időtöltések, de ahogy időnk engedte, programokat szerveztünk, túráztunk, sétáltunk a Tisza-parton, a bugaci pusztában, voltunk koncerten, nyaraltunk, kettesben vagy barátokkal. És a legjobb szándékom ellenére, az időbeosztás, az egyre több munka, az eltávolodás oda juttatott minket, hogy ő már nem volt boldog velem.
Mindent, amit elértem, vettem, átéltem, azt mellette, vele együtt tettem. Az első önálló autóvezetés, az első albérlet, az első összeköltözés. A közös élmények, kezdetek, és a közös jövő. Ezekre fáj gondolni. Úgy érzem, meghasad a szívem, akármikor ezekre gondolok, vagy szétnézek a mára üres lakásban. És ezúttal kihez szóljak? Ki hallgat meg így, hogy már ő sincs? Hová lett a jövő, ami felé tartottam? Ki fogja megkérdezni, hogy hogy vagyok, jól aludtam-e?
Ha ő volt az, akivel a sors hozott össze, akivel azonnal összehangolódtunk, aki szeretett, akivel tényleg egymásnak lettünk teremtve, akkor hogy érhet így véget? És mi lesz ezután? Robot, amíg bele nem döglök? Minek gürcöljek? Kiért? Vele kezdődött az igazi életem. És még csak azt sem tudtam, hogy elrontottam mindent. Sok reality műsort néztünk, és ilyen helyzetekben mondtam azt mindig, hogy "ha menni akar, menjen!", de vele többet vesztettem egy barátnőnél. Mindent. Minden együtt vásárolt kanalat, órát, cipőt, tollat, lámpát, kiflit, autót, lakást, barátot, szerelmet, múltat és jövőt vesztettem.

Ilyenkor átértékelődnek a dolgok, azt hiszem. Nem érdekel se egy sorozat következő része, vagy egy videojáték, vagy film. Felhívtam ezt az ingyenes lelkisegély-szolgálatot, de egy szar az egész. Nem tudom, mi gátolna meg abban, hogy elhunyt anyukám lakásának erkélyéről még egyszer a szeretteimre gondoljak és levessem magam. Miközben régi viccelődések jutnak az eszembe, amit csak mi értünk, vagy régi emlékek, amit együtt éltünk át.
Nem eszek semmit már második napja, kivéve napi egy-egy banánt, amit még neki vettem, de annyira nem szereti, mert még kicsit zöld. Rövidre vágtam a hajamat, ahogy ő szereti és azzal a samponnal mostam meg a hajam, amit tőle kaptam, mert jót tesz a fejbőrömnek. A gondoskodás és a szeretet hiánya, a magány rányomja a bélyegét az életemre. És nem az elmúlt napokra, hanem ezentúl, minden nap. Amíg még élek.

"The day is done, time has come. You battled hard, the war is won. You did your worst, you tried your best. Now it's time to rest. Now it's time to rest."

Üdv, jobb a helyzet?

Lehet, hogy hülye vagyok, de okos nem!

Valószínűleg a szülők nevelésének eredménye. Mentálisan gyenge emberek, akik nem tudnak megküzdeni a kihívásokkal, nehézségekkel és inkább begubóznak, aminek a vége ez lesz

Értem, hogy egyre többet és jobbat akarnak adni a gyerekeiknek a szülők, de az idő és a törődés fontosabb lenne, mint +5nm ingatlan.

Mess with the best / Die like the rest

Az öngyilkossági gondolatok általában szorongásokból erednek. Valami nem úgy sül el ahogyan azt elképzelték vagy az eddigi dolgokba vetett hite megrendül egy tapasztalás által. Ahhoz, hogy jobban megértsük embertársainkat és magunkat ilyen szempontból, linkelek néhány ajánlott könyvet, oldalt:

- Teszt a stressztűrőképességről
- Bakos Adolf blogja
- Edith Eva Eger: Az ajándék, 12 életmentő lecke
- Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

#189gyimger: Bármi is történt azóta, remélem jobban vagy. Minden negatív történésnek van egy olyan oldala (amit ha nem is ismersz még), ami később pozitív dologgá alakítja azt.

#191Louro: Ha szüleink nem is tanítanak meg mindenre (mert lehet nekik sem tanították), nekünk kell, hogy önmagunkat fejlesszük, és megtanítsuk magunkat arra, hogy hogyan védekezzünk a "negatív" behatásokkal szemben (Ugye a negtív behatás is nézőpont kérdése. Pl.: A legtöbb ember imádja a lepkéket és gyönyörködnek a szépségükben, de van aki fél tőlük).

[ Szerkesztve ]

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

A Feeling Good című könyvet olvasom éppen David Burns-től (kognitív terápia), ennek kapcsán keresgéltem öngyilkosság témában a neten (a fejezet amit épp olvasok az öngyilkossággal, annak okaival foglalkozik, illetve segítséget nyújt a gyógyuláshoz), most láttam csak, hogy van ilyen topik a PH-n...
Látom, hogy már régebbi a hozzászólás, és remélem azóta rendben vannak a dolgaid.
Csak annyit akartam írni, hogy pontosan tudom mit érzel, illetve remélem már nem érzed mindezt.
Lehet ezt is hallottad már sokszor, de tényleg így van.
A saját sztorim részleteivel most nem akarom eltéríteni a beszélgetést, inkább csak annyit írok, hogy borzasztóan kemény életem volt. Azt is megéltem amiről te írtál, jártam nagyon-nagyon sötét helyeken.
Egy évtizedek óta tartó kálvárián segít most átlendülni a fenti könyv. Biztosan sokan sok mindent ajánlottak már, ha megnyíltál valahol. Én súlyos depressziótól, szorongástól, ocd-től szenvedtem évtizedek óta, ezek egyenként, önmagukban is vezethetnek öngyilkos gondolatokhoz, vagy végső esetben öngyilkossághoz is. Az első dolog, ami valódi javulást hozott az életemben, az ennek a könyvnek az olvasása, illetve a benne vázolt gyakorlatok, feladatok elvégzése.
Ahogy más is írta már, a depresszió, szorongás, öngyilkos gondolatok oka a torz/rossz önértékelés, illetve közvetlenül a különféle kognitív torzítások az ember életében.
Önmagában ennek a könyvnek az elolvasása terápiás hatású, és erre a szerző (ő a modern kognitív terápia egyik atyja egyébként) is csak azután jött rá, hogy erről számoltak be azok, akik olvasták (eredetileg kiegészítésnek szánta a könyvet face to face, élő terápiás sessiönök mellé).
Szóval ha még mindig aktuális a problémád, ezt a könyvet nagyon tudom ajánlani. Nálam évtizedes problémákat kezdett megoldani, tabukat döntöget, jó irányba mozdít. Már majdnem ott tartok, hogy rendesen szeretek élni.
Nem árulok semmit, szerezd be ahogy tudod/akarod. Vedd meg, lopd el. De nagyon erősen javaslom, hogy adj neki egy esélyt.
Magyarul nem vagyok benne biztos hogy megjelent, de gamer topikokból emlékszem rád, ha jól rémlik beszélsz angolul.
Elég jól érthető, nem túl bonyolult nyelven íródott, egy közepes angollal már neki lehet ugrani.

Ne tedd meg!

Belenézterm ebbe a topikba, pár hozzászólást el is olvastam, miután láttam a felsorolásban. Érdekelt, hogy mit olvashatok itt. Komoly a téma, kétség nem fér hozzá.

Jópár öngyilkossági hírről lehet olvasni sajnos, ha nem is rendszeresen, de azért vannak, de az is sok.

Én elég empatikusnak tartom magam (nem tudom, így van-e valójában vagy csak én gondolom-e ezt magamról) , és ilyen hírek hallatán gyakran próbálom elképzelni a szituációt, beleképzelni magam az illető helyzetébe. Nyílván minden ember más és más élethelyzetben van, így én is (engem nem foglalkoztat öngyilkosság), így nem is lehet teljességgel belehelyezkedni abba ez érzésbe, lelki világba.
Sokan úgy vélekednek megvetően az öngyilkosokról, hogy a könnyebb utat választotta stb. Sokan szerintem brahiból is vélekednek így, magukat ezáltal feljebbvalónak gondolva, mert ez a menő, hogy lenézni, megvetni olyan embereket, akik nem tartanak a mai felgyorsult világgal, akik nem a mai világ nyertesei.
Hát szerintem ez nagyon nem így van, mármnt hogy a könnyebb utat választja egy öngyilkos (a szarból kimászni sem könnyű, ez is igaz). Baromi nagy akaraterő kell ennek megtételére és rengeteg tervezés, beleélés, mi hogy fog zajlani. Szörnyű lehet ilyen gondolatoktól szenvedni. Persze bizonyára van az esetek egy részénél, ahol rövid ideig tart ez a felkészülés, hirtelen ötlettől vezérelve ontja ki saját életét.

Van az index fórumán egy olyasmi topik, legalábbis ha még nem törölték, kb. 10 éve olvastam bele, hogy Öngyilkos akarok lenni, hogyan csináljam.
Nem emlékszem belőle semmire egyet kivéve. Egy lány írt oda tanácsért pár bejegyzés erejéig, talán középiskolás volt. Rá pár napra írt az apja, hogy meghalt a lánya, öngyilkos lett és azért írt a topikba, mert a lánya meghagyta neki (valószínűleg búcsúlevélben), hogy írja meg a topikba, hogy megtette. Eléggé megviselt olvasóként és most is, ha rá gondolok.

[ Szerkesztve ]

https://pecsaktual.hu/kozelet/gyorshir-dobbenet-ongyilkos-lett-jakab-ferenc-pecsi-virologus/

Micimackó, kérsz mézes teát?Kérek Malacka, csak tea nélkül, ha lehet...

"szóval csak teherként létezem."

Ha javasolhatom, ne mások megítélése szerint gondolja az életre. Mert akkor szinte mindenki rosszul érezhetné magát a bőrében emiatt.