Én sem ítélem el az öngyilkosokat csak akkor ha ezzel másnak károkat okoz. Gondold el mit érez az aki vezette a vonatot és hazamegy este a családjához és nem tehet semmiről. Nem fogja elfelejteni egy könnyedénn. Ha teszi úgy tegye, hogy olyannak ne ártson akinek semmi köze hozzá.

Jobb ma egy túzok, mint holnap!

Voltak itt olyan hozzászólások, hogy aki öngyilkos lesz az hülye, gyenge, meg hogy azt hiszi blabla...
Nem értek egyet.
Én voltam elég mélyen, lehet hogy pár embernek ez nevetségesen hangzik, hiszen 23 évesen mit élhet át az ember, hogy arra gondoljon, hogy meg akar halni?
Elmondom, hogy én mit éreztem, mikor minden összejött: Hogy egyedül vagyok, hogy bármilyen megoldással próbálkozom, nem megy: Semmi nem változik, és hogy nincs értelme. És hogy nap mint nap iszonyat szar felkelni, mert tudom, hogy ugyanaz a borzalom vár, ami tegnap. Nem esik jól az étel, egy idő után már éhes sem vagyok, csak gyenge. És bárki bármit mond, csekély vigasz. Én ezen mentem át.
Egy szerencsém volt, hogy nem adtam fel, elhitettem magammal, hogy gyengeség lenne, így utólag nehéz eldöntenem, van akit nem a gyengeség visz rá. És volt 2-3 értékes ember, aki ráérzett arra, hogy nagy baj van. Jó időben voltak ott mellettem, ez erőt adott.
Talán nem tettem volna meg. Talán igen. Más felfogással biztosan.
Van egy idézet, ami régen sokszor eszembe jutott:
''Meghalni mindenki tud, de élni nem.''

Assuming Control

Egyébként meg hgy miért lesz? Kérdezzétek meg egy olyantól, aki már próbált az lenni.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Erről az ápolásról, meg szenvedésről elmondok egy történetet:
1-1.5 éve történt benne volt a fokuszan meg a naploban is.
Eggyik rokonunk, nagyon beteg volt tele volt áttéttel a teste csak morfiummal tudott létezni, és hát szinte csak szenvedésből állt az élete. Kérte a férjét vessen véget az életének.(60éven felüliek) A férje árammal, ''elaltatta'' a feleségét, amikor látta hogy vége, felakasztotta magát, írtak búcsúlevelet, ott a szenvedésre ''hivatkoztak''......

Szóval azért nem olyan egyszerű dolgok ezek...

Én egy dologban vagyok biztos. Ha megtudom, hogy gyógyíthatatlan betegségem van, legyen az akármi, nem fogok gyógyszert szedni, és kórházba menni. Ha lesz még/már családom, akiket szerethetek, velük töltöm a maradék időt, és mikor már oda jutnánk, hogy ápolgatni kéne, előtte valamivel elmennék egy szép helyre. Hegyekbe, vagy valami békés erdős tájra, és ott halnék meg. Én ezt szeretném.
A részletekbe ne menjünk bele, biztos nem lenne egyszerű megoldani, talán megérteni is nehéz.

Assuming Control

Nem akarok a vitának a ''de hülye vagy - te vagy hülye'' szálába bekapcsolódni, úgyhogy azt nem kommentálom.

''Tegnap temettük el a nagypapámat aki rákban halt meg a lehető legnagyobb kínok mellett tűdőgyulladásban. [...] A legutolsó pillanatban is még azt gondolta hazamegy és élni akart!''
Ezzel nem mindenki van így. Az én családom is temetett el idős rokont nem túl régen, és bizony nem mondhatom, hogy a legutolsó pillanatig élni akart... Én nem vitatom annak a nagy részét, amit te írtál, mert van benne igazság, de szerintem közel sem ilyen egyszerű a dolog.

''Minden normális élőlény az életre törekszik minden esetben és nem a halálra.''
Ez eléggé úgy hangzik számomra, hogy így határozod meg a ''normális'' fogalmát. Persze nincs azzal semmi baj, ha neked ez a normális...

[Szerkesztve]

''... we as consumers want our content free (as in Freedom) and if we don't get it, we'll take our content free (as in beer).''

Régi ismerős...
Hát mégis van, amiben egyetértünk : Aki az öngyilkosság témáját általános esetben elintézi azzal, hogy az illető hülye vagy gyenge, meg hasonlók, annak nagyjából fogalma sincs az egészről. Javaslom az ilyeneknek, hogy vagy olvassanak utána a dolognak, vagy hallgassanak inkább.

''... we as consumers want our content free (as in Freedom) and if we don't get it, we'll take our content free (as in beer).''

nincs annak a kijelentésnek értelme, hogy később megbánta volna. a halállal vége mindennek, nincsen ha. ha tízezer évig élnél lehet mindent megbánnál amit eddig az életben csináltál, és lehet ha tudnád hogy tízezer évig fogsz élni, akkor egy döntést nem mernél megozni, hiszen tízezer év hosszú idő és mi minden történhet még azalatt.

de nem élünk ilyen sokáig. sokkal rövidebb az életünk, és ahogy haladunk előre úgy szűkülnek az alternatívák, egyre kevésbé megváltoztathatóak korábbi döntétseink, egyre kevesebb dolgot lehet újrakezdeni máshogy, egyre több dolog lesz amin már nem tudunk változtatni, hanem együtt kell élnünk vele. ha tudunk.

aki meg akarja érteni miért lesz valaki öngyilkos, az először azt próbálja megérteni mi az élet értelme. nem úgy nagy álltalánosságban, hanem konkrétan az ő saját életének. Mik hajtják előre, és mitől a sajátja az ő élete, mitől egyedi, és mi az amit el lehet venni belőle, úgy hogy az még mindig az ő élete marad...

www.simson4t.hu

Szerintem a halál intim dolog,mindenkinek a magánügye,s pont ezért ízléstelen dolog jelenetet rendezni belőle mások számára,mint ahogy a vonatos srác tette.

Apophis:lehet,nem is volt családja !

Ez lesz a könyvjelzőm,bocsi,amiért még nem olvastam át.

nocsak nocsak
pedig mikor megláttam a neved, és hogy válasz, lélekben gyorsan felkészültem valami másra
A mély depresszió ''csodákra'' képes, teljesen ''normális'' emberből is mást csinálhat. Ilyenkor nem realista az ember, úgy gondolom. Vagy nem is akar az lenni.

Assuming Control

Ja, együttérzek veled, de azért a brutális kimenetelü orvosi beavatkozások helyett lehetne próbálkozni természetgyógyászattal. Annak már nem lehet rosszabb kövektezménye.

Agyamra megy ez a rohadt gép...

nem _tud_ az lenni

www.simson4t.hu

Igen, aki akar, haljon meg, saját felelőssége ( persze ha nincs olyan ember, pl gyerek, aki tőle függ, de ez már más kérdés ). De sok más ember kárára, és szörnyülködésére tenni ezt....

Den: szerintem úgy értette, hogy ha nem tette volna meg, és később visszatekint, mikor pl megszületik a gyereke, feleségül vesz egy nőt, stb., azt mondja: ómájgád ha megtettem volna..

Assuming Control

Testileg talán nem. De ha valaki élni akar mindenáron, és meggyógyulni, aztán elhitetik vele, hogy a természetgyógyászat mennyire jó, az sajnos nagyot csalódhat. Pl. itt van apám, idegsebész. Sok embert mentett már meg, akik azóta normális életet élnek. Ha ők természetgyógyászhoz mennek, ma nem élnek. Persze ez szélsőséges példa ( agydaganat és tsai ).

Assuming Control

Más -főleg gyerek- kárára,azt aláírom,de hogy kevesen voltak,akiket 1 csöppet is izgatott a dolog olyan értelemben,hogy akár mondjuk rosszat álmodtak utána,vagy elgondolkodtak és megijedtek -na ettől én nem tartok.A legtöbb ember közönyös az ismeretlen szenvedőkkel szemben.Én se vagyok más,nem azért mondom.Tegnap Pamacska PH!-taggal voltunk buliból jövet,mikor elterült mellettünk 1 hajléktalan.Nem estünk neki ész nélkül hívni a mentőket,meg se kérdeztük mi van vele.Biztos csak részeg...de ha nem,akkor se érdekel,és kevesen jobbak nálunk.

Előttem még nem esett össze senki, de ha az illető részeg hajléktalan lenne, akkor is megnézném, vesz-e rendesen levegőt. Legalább ennyit...

Assuming Control

tudom hogy így értette de ennek nincs értelme, mivel meghalt. nincs visszanézés.

valami elveszett a fickó életéből, ami nem pótolható,nem helettesíthető. persze sok a ha, de akármi is lenne az már nem az az élet lenne amit eddig élt, vannak dolgok amiket nem lehet nem megtörténté tenni. Amúgy ha az embernek rendben van az élete, észre sem veszimilyen tempóval zajlik az. mert ugyanazzal a tempóval halad mint az élete többi szereplője, eleme. egymásra hatva haladnak folyamatosan hatnak egymás életére. Mkor valamimiatt kiszakadsz az addigi életedből, akkor veszed észre mekkora tempóvalk halad, és nem vár rád egy percig sem, a többiek rohannak tovább, nélküled, attól a ponttól minden megváltozik, utána akármi történik,már soa em tudod ugyanott folytatni az életed ahol abba hagytad, minden vátozik,minden haladt továb, és nem biztos hogy egtalálod a helyed ebben az új életben, ami már nem az ami eddig a tiéd volt és amit szerettél

www.simson4t.hu

Valahogy így jártam én. Most más, de teszek érte, hogy jó legyen

Assuming Control

Én inkább a gyorsabb lefolyású betegségekre gondoltam.
Végülis ha úgy vesszük, az életbe is mindenki belehal
Neked viszont kitartást, és sok szép évet!

Assuming Control

Hmm... Forr a vevegő. Érdekes téma. Nagyapám is hasonló esetekkel fogalalkozott, hogy ki, hogyan, hol, milyen körülmények között, és miért...
Valahol talán kapcsolódott nagymamám, Dr. Farkasinszky Terézia munkájához is.
Hmmm....
Ha édesanyámnak mindene csak a kín és szenvedés lenne, esetleg kérne, megtenném. Itt megjegyezném: sajnálatosnak tartom, hogy 1-2 embernek ez ''kivégzés'', mehghogy ez= avval, mintha egy baseball ütővel agyonütném . De,amíg van még valami, aminek értelme van, ápolnám. Bár így ezt a szituáció nélkül elég nehéz, és értelmetlen leírni. Magamról már sokkal_nehezebben_tudnék_így_megítélni_dolgokat, hogy mit mikor miért csinálnék.
De itt valahol mindenkinek igaza is van, meg nem is. Ennyi.

╮(╯ل͜╰)╭ Now we're the ones who help to set the sun... ( ͡ _ ͡°)ﾉ ♫

Pumpi miatt esett le,hogy te lány vagy,így nem ér a lehajolásod ! ( Pedig pont inkább a lányok ne tegyék szerintem. ) Mutass itt nekem 1 jószívű Férfiállatot ,aki istápol 1 részeget,és belátom:én vagyok a rossz.

Metrón viszont hajlamosabbak az emberek segíteni a másikon,talán azért mert ott kialakul valami közösségi érzés. Bár én ott is csak akkor segítenék,ha nincs más vállalkozó... ( és ha szimpi az illető )

De tudjátok mi az igazán ciki ? Mikor valaki már ötödször próbál öngyilkos lenni ! Nincs az ilyennek barátja,szerelme,vagy 1általán bárkije,aki szereti ?

[Szerkesztve]

Nem feltétlen. Én egyszer buszon lettem rosszul, látszódott rajtam hogy nem vagyok jól, mégsem segített már senki csak akkor mikor eszméletem vesztettem
Egyébként meg Feldmár Andrástól egy kis idézet:

''Elmondtam már azt a felfedezésemet, hogy akiket abortálni akar az anyjuk, azok később öngyilkosok akarnak lenni? Mikor Angliában dolgoztam, akkor egymás után négy fiatal – két férfi, két nő – jött hozzám analízisbe. Mind a négyen rendszeresen próbálkoztak azzal, hogy megöljék magukat, de sohasem sikerült nekik. Rendszeres alatt azt értem, hogy minden évben legalább egyszer próbálkoztak öngyilkossággal, az egyik például már tízszer, a másik hatszor, négyszer, ötször, valahogy így. Mikor megkérdeztem, hogy pontosan mikor voltak az öngyilkossági kísérleteik, az derült ki, hogy mindig ugyanabban a hónapban. Ciklikus depressziójuk volt. Az egyiknél, aki mindig márciusban próbálta megölni magát, már úgy január táján elkezdődött a depresszió, márciusban már nagyon mélyen volt, s akkor öngyilkos lett, Valaki megmentette vagy más miatt nem sikerült a kísérlet, akkor egy kicsit jobban érezte magát, s aztán januárban megint depressziós lett, és márciusban újra öngyilkosságot kísérelt meg. Valami az sugallta nekem, nézzem meg, hogy például ebben az esetben a március hol van a születésnapjukhoz viszonyítva. Azt találtam, hogy az a hónap, amikor leginkább öngyilkosok akartak lenni, a születésnapjuk utáni első három hónapban, azaz az első trimeszterben van. Aki márciusban akart öngyilkos lenni, az januárban fogamzott meg. Ekkor arra gondoltam, hogy ha egy nő abortálni akarja a gyerekét, akkor azt a harmadik hónapban próbálja meg. A negyedik hónapban már túl késő, a másodikban még gondolkozik. Az anyjuk megpróbálta abortálni őket, de az valahogy nem sikerült, a gyerek ezt megérezte, s most ismétli meg ezt a traumát. Tulajdonképpen egy szívességet akar tenni az anyjának mivel annakidején az anyjának nem sikerült őt megölnie, de az ismétlésben az is benne van, hogy neki sem sikerül. Egyszer mind a négy pácienst megkértem, hogy azonos napon küldjék be hozzám az anyjukat. Mind a négy anyát megkérdeztem, csak úgy, minden bevezetés nélkül, hogy az első trimeszterben próbálták-e elvetélni a gyereket. Mind a négy elképedve nézett rám – mindegyik nagyon hasonló volt – hogy honnan tudom, és elkezdtek sírni, némelyik sokáig. Közülük ket fen az életben senkinek sem mondták el addig a pillanatig, amikor én ezt meg nem kérdeztem Utána azt mondtam, hogy akkor mondják el ugyanezt a gyerekeik előtt. Mondják meg a gyereküknek, hogy ez történt. A gyerek meg fogja érteni, mondják el a körülményeket, hogy miért tették, ezt nem szabad titokban tartani. A következő órán a gyerek és az anyja jött be együtt – én ott voltam – az anya pedig bevallotta a gyereknek az abortuszkísérletét. Ez sok sírás-rívást és dühöt váltott ki de minden alkalommal, már a harmadik-negyedik órán az anya és a gyerek meg tudták ölelni egymást, s nagyon szomorúak voltak egymás élete miatt. Tudomásom szerint attól fogva soha egyikük sem próbált öngyilkosságot elkövetni. Az egyikkőjüktől minden évben kapok – azt hiszem, márciusban – egy levelezőlapot, amelyben megírja, hogy „az öngyilkosság helyett most inkább neked írom ezt a lapot”. Tehát az impulzus, ami arra készteti, hogy még egyszer elkövesse, ott van, de mivel érti, hogy ez valójában egy emlékezés, nem teszi meg. Ebből is látszik, hogy amikor összekeverjük a tudatállapotainkat, akkor nagyon bolondok vagyunk, hiszen ebben az esetben az volt a gyógyító, hogy a gyerekek rájöttek: a depresszió, s az a késztetés, hogy megöljék magukat, nem az övéké, nem egy érzelemről van szó, hanem emlékezésről. Emlékeztek arra, hogy az anyjuk milyen depressziós volt, s az anyjuk akarta őket megölni. Ahogy mondtam is, a fogamzástól, a kilencedik hónap végéig egynek érezzük magunkat az anyánkkal, tehát ha az anyám akar megölni engem, akkor én akarom megölni magam. Ez alapján teljesen érthető, hogy ez hogy alakul ki.''

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Elég szomorú, hogy ennyire nem törődsz egy emberrel.
Azért mert alkoholista, attól még ember. Nem kell hogy istápoljad.
De az a minimum hogy megkérdezem mi a baja, ha nem válaszol akkor megnézem veszi-e a levegőt... Nagyon nagy teher lehet számodra egy telefon a mentőknek....
Talán hallottál már a cukorbetegségről. Lehet hogy valaki nincs túl jól öltözve, de nem alkoholista, hanem cukorbeteg. De a lehelete alapján alkoholistának tűnik.
Talán családja is van, aki hazavárja....
Undorító hogy némelyik ember mennyire közömbös a többi emberrel szemben...

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a téma, hogy olvassa el : Émile Durkheim - Az öngyilkosság c. munkáját. Olvasmányos, érdekes.

                          hey friend listen, i know the world is scary right now but its gonna get way worse

Rosszul vetted ki a szavaim. Igen is toleráns vagyok, csak vannak helyzetek, amiket már nem lehet bírni. Pl aki be van lőve, és éppen halálán van, még lehet, hogy annak is segítenék, bár már lehet, hogy meggondolnám. Igazából azért vagyok ilyen, mert vannak azok az emberek, akik direkt teszik tönkre az életük. És nem zavarna, ha én és embertársaim nem lennének veszélyben miattuk.
Aki akkora f@sz, hogy kib@sszon saját magával, ám legyen, tegye meg, de takarodjon el a normális társadalom csendben folydogáló patakjától. Így is elég nehéz az élet.

[Szerkesztve]

...''de takarodjon el a normális társadalom csendben folydogáló patakjától. Így is elég nehéz az élet.''

Lehet, hogy pont ezért teszi, mert ezt mások is éreztetik vele.

▫■ Ω Sēctσr - Γhē lαsτ lιηē σf dēfēηsē ▪□

NEM NEM NEM!!!
A sorrend fontos.
Nem eltakarodni, és mittoménmiket csinálni.

A lényeg az. Vannak azok a bizonyos emberkék, akiknek mindenük megvan. Család, haverok, barátok, pénz, miegymás. És semmi oka nem lenne rá, hogy elkezdje önpusztító folyamatát, de megteszi, veszélybesodorva másokat is, mondvacsinált indokokkal. Na az ilyenek takarodjanak a francba. Nem siránkozni kell, meg nyavalyogni, meg ilyenek. Új életet kezdeni. Pl a hajléktalanoknak sem piálniuk kéne...
Igenis vannak lehetőségeik. Pl.: szociális munkák, mint utcaseprés, miegymás
És megprobálni, még ha kicsi is rá az esély. De ha valaki igazán akar dolgozni, az tud is munkát szerezni. Pár üveg sör árából kijön egy uj póló. És a többi.

Bár kétségkívül a tarhálás jövedelmező iparág. Egyik reggel nyáron, szegeden volt szabad 40 percem, és unatkoztam, meg cigim se volt. Hát gondoltam, mi lenne ha kiprobálnám. A szöveg egyszerű. ''Hello. Tegnap nagy buli volt, és elbuliztam az összes pénzemet, így nem tudok hazamenni. Ki tudnál segíteni pár forintal?''
A mérleg: Két száll cigi + 650 HUF kemény fél óra alatt...

Jó, a magatehetetlen emberekhez idáig mindig hivtam mentőket.
Sőtt.
Egyszer a mars téren egy tag feküdt a saját hányásában. Igaz, nem nyultam hozzá, de mivel van mobilom, megtettem, ami alapszinten elvárható. Bár ez is inkább a haverjai dolga lett volna, akik otthagyták megrohadni.

Az öngyilkosság sajnos adott élethelyzetben jó megoldásnak tűnhet... Amolyan kiszállok az egészből érzés. Csak arra nem gondol egy öngyilkos (hiszen beszűkült tudatállapotban követi el végzetes tettét), hogy kiszállni ugyan kiszállhat, de vissza már nem.

Lehet nem is akar visszaszállni.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

miért gondolod hogy nem gondol erre? és hova szállna vissza? mi van ha nincs hova? és miért akarna visszaszálni?

www.simson4t.hu

De mit ér el az egésszel? Én pl még csak gondolni sem TUDOK az öngyilkosságra ugy, hogy én tenném meg. Ha valami bajom van, majd megoldom segítséggel. Hál az égnek van kihez fordulnom. Bár az is igaz, nem mindenkinekj van, és nem is az összesnek a saját hibájából nincs senkije.

Mert van segítséged.
Meg optimista vagy.
Fogjátok már fel, hogy nem mindenkinek olyan happy az élet, nem egy olyan ember él pl. aki állandóan azt hiszi üldözik, vagy akinek minden nap egy újabb szenvedés..(És doki is csak ideiglenesen tud segíteni...)

ÁÁÁ midnegy ilyen embernek kár magyarázni..
Aki mennyország benn/kinn tudatállapotban van, az általában nem emlékszik arra , hogy milyen a nincs kiút(no exit) tudatállapot.

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Nem minden öngyilkos helyzete reménytelen, amikor végez magával. Adott esetben csak ő érzi annak. Tehát lehetne találni más, nem végletes megoldást is.

Részben igazad van. Nekem is meggyőződéem hogy léteznek olyan emberek akik arra vannak ''programozva'' hogy mindent szarrá változtassanak maguk körül, és ezek az emberek soha nem is fognak már visszatérni a normális társadalomba. Tegyük fel hogy az állam ad neki lakást, állás stb, ők néhány hét/hónap/év után ugyanúgy visszakerülmémek az utcára, mert számukra az utcán fetrengeni még mindíg jobb, kényelmesebb mint dolgozni, a megélhetésért ''küzdeni''...
Régebben valamelyik TVcsatornán pont egy hajléktalanokkal foglalkozó szociológus szájából hallottam hogy a hajléktalanok jó része nem akar változtatni állapotán.
De abban nem értek egyet veled hogy nem érdemelnek semmi sajnálatot...

OO =[][]= OO <---- Bayerische Kraft! BMW rulz! *** „Kizárt dolog, hogy magánemberek computereket akarjanak vásárolni, abból a célból, hogy azt lakásukban használják!” Ken Olson a DEC alapítója 1977-ben

Nem az a lényeg, hogy lehet-e megoldást találni, hanem az, hogy mint mondtad: ő érzi reménytelennek.

Assuming Control

addig jó míg gondolni e tudsz rá. ez a természetes, és ez annak a jele hogy nem kerültél még kilátástalan helyzetrbe. az ember mindenre úgy gondol hogy az átmeneti, különösen a rossz dolgokra. fáj a fejem? szar, de majd elmúlik. eltört a kezem? szar de majd öszeforr. kirúgtak az állásomból? szar, de majd lesz másik (legalábis ha nem multál el 50 éves). amíg bele nem fut az ember nem tudja elképzelni,milyen mikor valami nem műlik el, megváltoztatatalan. Persze ez nem kell hogy öngyilkossághoz vezessen, ez függ attól is menyire teszi ez az életet elviselhetetlenné, és az esetleges csekély remény megéri e válalni az elviselhetetlent.

www.simson4t.hu