Aktív témák

• #24 ubyegon2 Topikgazda

  2020-06-28 19:40:23 #24

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ubyegon2

  Topikgazda

  # Firmware Update manuális mód/nomagics 850 EVO & 860 EVO

  Firmware Update Utility Manual

  Samsung_SSD_850_EVO_EMT02B6Q_Win.iso
  Samsung_SSD_860_EVO_RVT04B6Q_Win.iso

  A firmware-eket innen lehet leszedni.

  Ezeket le is szedtem, ha nem olvasom a manualt, biztosan nem vettem volna figyelembe ezeket a Win.iso elnevezés miatt. Unetbootin-nal kiírtam, a tartalma alapján tényleg gyerekjáték lesz frissíteni a firmware-t!

  

  https://logout.hu/tema/linux_felhasznalok_off_topikja/hsz_19284-19284.html

• #23 ubyegon2 Topikgazda

  2020-06-28 19:33:55 #23

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ubyegon2

  Topikgazda

  #Tor browser install Debian/Ubuntu /Mint

  #Tor browser install Debian/Ubuntu /Mint

  Super, van még egy böngésződ. A Brave weboldala is említi, hogy ha valóban komolyan akar valaki Tot-t használni, akkor használja a Tor-t, ebben nincs egy teljes értékű másik böngésző természetesen, kb hasonló, mint Firefoxban az inggombnyitó mód.

  Ha mindent eltávolítasz, amiket a Torral kapcsolatbban felügyeskedtél, akkor roppant egyszerű felrakni a Tor-t, célszerű terminalból csinálni, majd meglátod miért.

  első parancs

  sudo apt install torbrowser-launcher

  második parancs

  torbrowser-launcher

  A második parancs, ahogy elindul, felhoz egy kisablakot, ami fut egy ideig, hagyni kell és amikor kész, feljön ez az ablak:

  

  Kipróbáltam most, egyszerűen a Connect gombra nyomva elindul a Tor böngésző.

  

  Ha még proxyként is használnád a Tor-t, ez alapján csinálhatod azt is. De maga a Tor browser felrakása 2 parancs és 2 perc.

  Install Tor proxy on Ubuntu 20.04 Linux

  A Configure gomb akkor kéne, ha alapból nem jó portokat állítana be a telepítő. Szerintem próbáld felrakni így.

  A Tor felrakása Mint 20 Cinnamon alatt történt. Régebbi Mint kiadásokkal is pont ugyanígy raktam fel a Tor-t anno. Más tárolókból, de ugyanezt csinálja, viszont a sorrend a két parancsnál igen fontos.

  további módszerek Tor weboldaláról

  Az itteni 2. módszert csinálod gyakorlatilag a két fenti paranccsal, mert a kisablakban kb ez fut le:

  # curl https://deb.torproject.org/torproject.org/A3C4F0F979CAA22CDBA8F512EE8CBC9E886DDD89.asc | gpg --import
  # gpg --export A3C4F0F979CAA22CDBA8F512EE8CBC9E886DDD89 | apt-key add -

  https://logout.hu/tema/linux_abszolut_kezdoknek/hsz_73906-73906.html

• #22 ubyegon2 Topikgazda

  2018-09-25 12:53:28 #22

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ubyegon2

  Topikgazda

  Linux Mint Tara Cinnamon telepítés utáni 1. lépés

  Frissítsük a rendszerünket!

  A frissítést első alkalommal célszerű a Frissítéskezelő használatával végigcsinálni. Pár lépésben ezt írom le:

  A rendszer alapból elindítja a mintUpdate segédprogramot, amit a boot után a panelen megjelenő kis pajzs ikon jelez:

  
  (a képen látható a kék közepű pajzs jelzi, hogy van frissítendő csomag)

  A Frissítéskezelő a felső részen látható figyelemfelkeltéssel hozza tudomásunkra, hogy készítsük el a Rendszervisszaállítási pontot a TimeShift program segítségével. Ha nem akarjuk elkészíteni a visszaállítási pontot, nem kell vele foglalkozni, akár ki is kapcsolható a figyelmeztetés.

  

  Lehetőségünk van kiválasztani az Automatikus frissítés-t A Szerkesztés/Beállítások menüpontnál:

  

  Most azonban a manuális frissítést fogjuk alkalmazni. Első lépésként beállítjuk a Szerkesztés menüponton belül a Szoftverforrások-ban a hozzánk földrajzilag közelebb eső tárolókat, mint látható default-ban ez a két tároló van beállítva:

  

  Rákattintunk az első sorra, majd a rendszer szépen sorba rendezi sebesség szerint a tárolókat, válasszunk egyet belőlük, majd a következő sornál ugyanezt megcsináljuk. Ezt követően megjelenik egy értesítő sáv, hogy kattintson az OK gombra a Rendszerbeállítások frissítéséhez, tegyük ezt.

  *********************************************

  (A rendszer tárolóinak majd magának a frissítésnek a végrehajtásához szükséges a felugró ablakban megadni a jelszavunkat)

  *********************************************

  

  Amikor bejön a Frissítéskezelő ablak, célszerű először rányomni a Frissítés gomra, majd a pillanatok alatt lefutó frissítés után a Telepítés gombbal indítjuk el magát a frissítést, most már a beállított közeli tárolóhelyről fog megtörténni.

  Attól függően, hogy mennyi és milyen csomagok frissülnek, pár másodperctől néhány percig tart maga a folyamat és nem kell újraindítani a rendszert, ha vége a frissítésnek.* (ez általában igaz a frissítésekre, de ha fő rendszer komponenseket érintő frissítés van, kernel, mesa, akkor célszerű egy újraindítást csinálnunk)

  Ezt láthatjuk a Frissítéskezelő program ablakában:

  

  Röviden ennyi, a rendszerünk frissült, használhatjuk tovább!

  A panel is jelzi ezt:

  

• #21 ubyegon2 Topikgazda

  2018-01-04 10:06:52 #21

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ubyegon2

  Topikgazda

  Meghajtók, partíciók

  Mint a többi operációs rendszer telepítése esetén, itt sem történik semmi nagyon másképpen. Meghajtókra telepítjük a rendszerünket, ha nem virtuális gépből vagy live módban futtatjuk külön adathordozóról (DVD, pendrive).

  A meghajtók

  Alapvetően HDD-re vagy mostanában egyre többen SSD-re telepítjük a rendszerüket. A HDD-t mindenki ismeri, de az SSD-re telepítéskor felmerül sokakban a kérdés, hogy annál is ugyanúgy zajlik-e minden a telepítés, használat során.
  Röviden annyit kell tudnunk, hogy az SSD és a HDD is meghajtó.
  Pendrive-ra is lehet telepíteni a Linuxot, arról futtathatjuk, akár perzisztens módban is, de alapvetően pendrive-ról live módban érdemes futtatni, kipróbálás céljából például.

  Később részletesebben is szó esik ezen meghajtók fajtáiról, használatáról, beállításairól.

  Valójában nem minden meghajtó igazán operációs rendszer futtatására van kifejlesztve, de úgyis azt fogjuk használni a Linuxunk telepítésére is, amit eddig használtunk Windows vagy más operációs rendszer alatt, így jó lesz az.

  Legelterjedtebb meghajtó típus a HDD, a merevlemez. Ennek szinte minden fajtája megtalálható a gépekben. Amikor a telepítési leírásokban meghajtót írnak, akkor mindegy melyik típusú meghajtóról van szó, a speciális eseteket úgyis jelzik a leírások!

  Ha szükség van rá, a meghajtók ellenőrzésére Linux alatt is van lehetőség, több program is alkalmas erre, alapvetően a kezdők által preferált Linux disztribúciók tartalmaznak is ilyen programot. Az Ubuntu, annak változatai és az arra épült disztribúciók (Linux Mint, Elementary OS, etc.) tartalmazzák a Lemezek (Disks) nevű alkalmazást, mely GUI-s program, így elég könnyen boldogulnak vele a kezdők is. Általános használatra érdemes a Gparted particionáló programot használni, ez vagy benne van alapból az általunk telepített Linuxban vagy külön kell telepítenünk, de mindenképp megtalálható a disztribúció tárolóiban.
  Más Desktop Environment-et (DE= asztali környezet/kezelőfelület) tartalmazó Linux disztribúcióban más néven található meg lényegében ugyanez a program, például KDE esetén Kparted néven.

  A telepítés során nem kell egyébként a particionálás miatt külön particionálót használnunk, ezt maga a telepítő tartalmazza, gyakorlatilag emiatt is került említésre a Gparted, mert ahhoz nagyon hasonló a telepítő médiák partícionálást végző része.

  A telepítést külön fejezet részletezi.

  El is érkeztünk a meghajtók használatba veendő részeihez, a partíciókhoz!

  A partíciók

  A partícionálást kevesen ismerik, Windows alatt is valahogy túlesnek rajta, általában az operációs rendszer megoldja ezt helyettük. Így van ez a Linux telepítése során is, de csak akkor, ha ezt az opciót választjuk!

  Látni fogjuk, hogyan határozhatjuk meg, milyen módon és hová szeretnénk telepíteni a rendszerünket.

  Alapvetően több telepítési partícionálási módozat van, amit használhatunk, igen gyakran a már meglévő operációs rendszer mellé telepítenénk a kiválasztott Linuxunkat. Ezt a telepítősegéd automatikusan felajánlja és megoldja helyettünk a partícionálást. Létrehozza a szükséges mappákat/partíciókat, így a / gyökér, a /home és a swap partíciót.

  Az esetek jó részében azonban nem az automatikus partícionálást kell választanunk, hanem az ún. kézi partícionálást, ez a “Valami más” néven választható opció, általában a választóképernyő utolsó opciója.
  Ez akkor elkerülhetetlen, ha több meghajtónk van, vagy a meghajtó felosztását mi szeretnénk elvégezni, illetve már vannak különböző célokra létrehozott partícióink, például Tároló, Data, Letöltések, etc. néven.

  Ez elsőre nem túl könnyű eljárásnak tűnik egy kezdőnek, de a kézi és más particionálás fajták is részletezve lesznek a csatolt/linkelt írásokban.

  Ha már partíciókról van szó, essen szó a fájlrendszerekről is. Alapvetően a Linuxot EXT4 fájlrendszerre fogjuk telepíteni. Ez fontos, ha valaki kézi telepítést/partícionálást választ, mindenképp ezt kell választani. Ha a meglévő Windows által kialakított Letöltő vagy egyéb partíciónkat meg akarjuk tartani, akkor sincs gond, mert a Linux kezeli az NTFS fájlrendszert, így arra Linux alatt is tudunk letölteni ill. használatba tudjuk venni a bennük lévő fájlokat!

  A Linux telepítés után minden addigi meghajtót és partíciót kezelni fog, ettől függetlenül a szükségessé váló automatikus csatolásokat nekünk kell majd elvégezni, ha ezt a rendszer nem teszi meg, mert számára nem egyértelmű a szándékunk.

  Lemezeink partícióinak csatolására és speciális opciók megadására létezik a /etc/fstab útvonalon található segédfájl. Ezt szükséges szerkesztenünk például olyan esetekben, amikor azt szeretnénk, hogy egy meglévő letöltő meghajtónk vagy partíciónk csatolva legyen, amikor torrenteket (Linux disztribúciók) vagy más tartalmakat, adatokat töltünk le/fel. Az fstab-ban történő csatolási beállítások teszik lehetővé, hogy az adott program tudja használni a meghajtót/partíciót.
  Ha nem lesznek csatolva ezek a meghajtók/partíciók, attól mi még könnyedén elérhetjük a bennük lévő fájlokat és használni is tudjuk azokat, ha szeretnénk. Minden Linux disztribúcióban van saját fájlkezelő, de lehet telepíteni kétablakos TC klónt is akár. Ezen fájlkezelők használatával tudjuk manuálisan csatolni a rendszer alatt egyébként nem kezelt partíciókat, meghajtókat. A manuális csatolás annyi, hogy rákattintunk a meghajtó nevére, betűjelére és már csatolva is van, ne gondoljunk valami ördöngős dologra!

  Az fstab fájl használatával, szerkesztésével is külön írás foglalkozik majd, annál is inkább, mivel az fstab jóval sokrétűbb feladatkört lát el az előbb leírtaktól.

  Azért ejtsünk szót a partíciókat érintő néhány alapfogalomról is.

  A partíció a háttértároló egy önálló egysége, amely alkalmas egy fájlrendszer tárolására.

  Partíciós tábla

  A Master Boot Record MBR és a GUID particiós tábla GPT a két ismert particiós tábla tipus. Ezek közül mi az MBR partíciós táblával fogunk kicsit megismerkedni, mivel átlag felhasználónak ez a régi jól bevált tábla tökéletesen megfelel és a Linuxot használók jelentős része ezt használja. A GPT partíciós tábla előnyei bizonyos esetekben rákényszeríthetnek bennünket annak használatára, erről linkelt írásokból meggyőződhettek majd.
  Partíció típusok

  Az MBR fő partició tipusa az Elsődleges (primary) partició. Ezekből 4 darab lehet összesen, hogy ne húzzuk csőbe magunkat, azaz ne fogyjon el ez a 4 partíció, érdemes az egyik elsődleges partícióból Kiterjesztett partíciót (extended) létrehozni, mely ezután több Logikai partícióra (logical) osztható. Kiterjesztett partíció egy meghajtón csak egy lehet, az abban létrehozott logikai partíciókból elméletileg bármennyi.

  Partícionálási sémaként a kezdőknek a legegyszerűbb mód, ha egyetlen / (gyökér könyvtár) partíciót hozunk létre, ez a rendszerünk fő partíciója és tartalmazza minden, a rendszer indításához és működéséhez egyébként szükséges más partíciókat, ezek a / boot, / home, / var, / temp.
  Ez utóbbi partíciókat külön is létre lehetne hozni, de a kezdőknek ez indokolatlan.
  A / home partíciót szokták létrehozni külön, ennek a jelentősége az, hogy ha újra telepítjük a rendszerünket valami okból, a / home-ban lévő beállításainkat az új rendszerhez csatolva egy az egyben átültethetjük.

  Fentieken kívül a swap (cserehely) partíciót érdemes mindenképpen megemlíteni, ez amolyan virtuális memória. Ha kevés memória van a gépünkben, fontos, hogy hozzunk létre swap partíciót is! Ennek szükséges méretét úgy is meghatározhatjuk, hogy kevés fizikai memória (RAM) esetén legyen annak duplája, 4 GB RAM felett már nem szükséges a swap, mégis létre szoktak hozni 1 GB swap-ot a biztonság kedvéért.

Aktív témák