Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vukocska

    tag

    válasz rlazol #711 üzenetére

    Még gida korában elütöttem az anyját.
    Az anyján az orvos már nem tudott segíteni, a gidát meg nem vállalta fel hogy felneveli.
    Bevallom felment bennem a pumpa amikor a doki azt mondta hogy vigyem a gidát ahova akarom, mert ő nem foglalkozik vele.
    Jelentettem az esetet a Nemzeti park irodájában.
    Ott azt mondták vagy nevelgetem én a gidát amíg megerősödik és majd utána szabadon eresztjük, vagy állatkertbe kerül.
    Mi az előbbit váalsztottuk, de a tavaszi visszaszoktatás nem sikerült, nem tudott beilleszkedni a vadon élő társai közé.
    Így engedéllyel van nálam, amiben le van írva hogy az őz az állam tulajdona (mint a legtöbb vadon élő társai), tehát nem adhatom el, és nem csinálhatok belőle pörkőltet.
    Ha elpusztul akkor orvosi vélemény kell az okról. Valamint szúrás próbaként jönnek ellenőrizni a tartási körülményeket.

    Annyira megszokott nálunk hogy ma már a konyhába is bemerészkedik kaját lejmolni, amikor az asszony főz.

    [Szerkesztve]

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    válasz rlazol #711 üzenetére

    Hát, Babszem jó ha megkapja a veszettség ellenit, mert ha fél, akkor harap. Engem megmart a macska támadás során. Ma beugrott a nagynéném, akit még sosem látott. Hiába mondtam a nénémnek, hogy ne vegye fel a morgó, ugató Babszemet, ô dédelgetni akarta... Babszem belekapott a kezébe.

    Kis ideggörcs, nyavalyatörôs, ugatós vacak Babom van.

    Jobb kétszer átgondolni a törpe kutya megvételét. Ha félnek, 100%, hogy harapnak!

    Babszem lökött kutyi, egy kis hibával, de a hiba semmivé törpül, amikor megpillantva engem egybôl hozzám szalad és játékra hív, vagy ha elfáradt, könyörög, hogy vegyem fel és engedjem neki, hogy a közelemben aludhasson.

Új hozzászólás Aktív témák