Valamikor még gyerekkoromban egy szomszédgyerek kergetés közben (lazán keményebb voltam a kis sz@rosnál 
), hogy foganatosítsam a terület feletti igényemet (terület alatt a házunk mögötti utcarész értendő), hirtelen felpattantam egy évek óta ott álló moszkvicsroncs tetejére és kinyilatkoztam:
Én vagyok a vörösbagoly!
Természetesen ennek szemtanui is voltak, ezért másnap a haverjaim már egy laza ''Helló Bagoly''-al köszöntöttek. Azóta Bagoly, vagy anglikán környezetben Redowl néven próbálgatom az emberek tűrőképességét.
''A nagy nyíl útján, meg nem állva, hitesen és szerelmesen, förtelmeit egy rövid mának nézze túl szemem.''
