Nagyon okosakat írtál, egyetértek, csak pár kiegészítés:

> Használtpiacot most tegyük félre. ... A nagy DMD-s gépek pedig bitang összegekbe kerülnek és itt érkezünk a második problémához.

Ez teljesen igaz, újonnan ezek nagyon drága masinák ... de nem értem miért kell félretenni a használtpiacot?

Aki rendes képet akar nézni, annak sajnos jó gép kell. Így viszont csak két választása van: új vagy használt. Újonnan kevesen tudnak egy ilyet kifizetni, marad a használt ....

> Na most szerintem az emberek úgy 90%-nak a kontraszt határozza meg elsődlegesen a képminőséget.

Pont ez a baj! Az on/off kontraszt leginkább azt mondja meg, hogy mi van a vásznon akkor, amikor nincs rajta kép (azaz mennyire szürke a fekete). Ki a fene találta ki, hogy ez a legfontosabb??? A filmekben (tipikusan) EMBEREKET nézünk, tehát szerintem az a legfontosabb, hogy egy projektor a vászonra olyan minőségben vetítse az emberek képét, hogy el tudjam hinni, hogy az ott egy igazi, élő ember. Ehhez éles kép, pontos színek (különösen bőrszínek) és pontos gamma/RGB együttfutás kell ... meg persze jó ANSI kontraszt is.

Ha már az olcsó, bolti projektor is képes lenne rendes minőségben megjeleníteni egy film cselekményét, akkor a következő "fokozat" lehetne a kontraszt vizslatása. De hát hol vagyunk még ettől?

> És ennek egyszerű az oka, maga a tény hogy az emberi szem natív kontrasztja 1:100 körüli.

Ezzel nem értek egyet, szerintem ennél azért nagyobb a valóságban ez az érték.

Amikor a 2560 pixeles gépet tuningoltam kontrasztra, sok-sok lépcsőben jutottam el a végeredményig (mondjuk 6000:1-ig). Az ANSI kontraszt közben nem változott, csak az on/off kontraszt javult. Minden lépésnél (az utolsónál is) látszott a különbség és NEM csak a sötét jeleneteken.

A másik "ellenpélda" a Quantum esete a tökfekete a moziban v.s. nálunk. Az a gép 700:1 körüli ANSI kontrasztot tud, a tökfekete szobában SOKKAL dinamikusabb volt a képe, mint nálunk a sötétkék moziban. Szerintem nem láttuk volna a különbséget ha az emberi szem ilyen alacsony kontraszttal "beérné". Bár a szem gyakorlottsága is számíthat...

> Mi az ahol a DLP elvérzik? A sötét jelenetek. És nem is csupán a sötét jelenetek, hanem azok a sötét jelenetek amelyek kontrasztja alacsony.

Teljesen igaz. Az LCD viszont akkor vérzik el, ha emberi arc van a képen (és különösen ha az még mozog is). Melyik lesz a kevésbé zavaró? :-)

Halkan mondom, az on/off kontraszt lényegében azt mondja meg, hogy MENNYIRE kell sötétnek és kontraszttalannak lennie egy jelenetnek ahhoz, hogy egy gép elvérezzen rajta. Egy jó DLP-nek a legtöbb olyan jelenet, ahol a bolti gépek már rég elvéreztek, még mindig sima ügy (vér nélkül :-). A valóban sötét jeleneteken persze ezek is elvéreznek, de az ilyen jelenet olyan ritka, hogy százszor inkább vállalom ezt, mint a zsírkrétával sminkelt, "szétkent" fejű, homályos arcú embereket a vásznon ... :-)

> Megkockáztatom, hogy az erős fényerejű jelenetek miatt , hogy 80% fehérnél ne laposodjon el a kép, azaz 1:100 felett maradjon a kontraszt, ez a 200-300 ANSI kontraszt a mérvadó, magyarul ha megvan a 300-as ANSI kontrasztod, öröm és boldogság, 99%-ban innen nem veszed észre a jobb ANSI-t, még ha 1:2000 lenne is.

Az elvvel egyetértek, a számokkal nem ... de simán lehetséges, hogy én tévedek. Az ANSI kontraszttal eddig nem igazán foglalkoztam, nem is mértem. Lehet, hogy meg kellene mérni...

De ha a 700:1-es és az 500:1-es ANSI kontrasztú gép képe szemmel láthatóan különbözik, akkor szerintem ennél érzékenyebb a szem.

> Jóformán az összes jobb vetítő tudja a 200-300-as ANSI-t megfelelő szobában, tehát a csata az on-off kontrasztnál dől el.

Teljesen Igaz, de egy jó DLP (főleg egy kis kontraszt-reszelés után) csak akkor vérzik el, ha már tényleg nagyon sötét egy jelenet. Ekkor a legjobb DLP is elvérzik (megreszelve is). Viszont az ennyire sötét jelenet ritka. Egy "reszelt" kontrasztú 1080p-s F32 pl. elfogadhatóan levetíti a Passengers űrsétás jeleneteit, mivel ott mindig van pár fényes részlet (sisaklámpa, űrhajó oldalán lámpák) a képben, pont ahogy említetted. A kiváló ANSI kontraszt ekkor is fontos ahhoz, hogy a fekete szürkesége ne legyen zavaró. Ha az ANSI gyenge, akkor a sisaklámpa fényét szórná szét a gép a háttérben és ettől ugyanúgy szürke lenne a vászon.

A modern (oda-vissza játszós, azaz reflektív, pl. D-ILA, SXRD) LCD egyértelmű kontraszt előnyben van, az talán sosem vérzik el a sötét jelenetekben, de mégsem érzem, hogy akkorákat tudnának ezek "villantani" a vásznon, mint egy jó DLP ... bár a Sony 870 (9 millióért) már elég közel volt hozzá. A "villantáson" azokat a pillanatokat értem, amikor a kép olyan jól néz ki, hogy az ember szinte nem is hisz a szemének, elindul a bizsergés a gerinc mentén ... szerintem mindenki érti mire gondolok. Ezekhez persze jó film és jó projektor (és jó környezet) is kell, de talán pont ezekért a pillanatokért érdemes egyáltalán vetíteni (de ez nagyon szubjektív, tehát ez a magánvéleményem). Azt viszont látom, hogy egy komoly DLP rendszeresen "villant" a vásznon ... és az olcsó gépek ezt nem tudják utánozni.

Az is egyértelmű, hogy a "villantások" NEM az on/off kontraszttal vannak kapcsolatban: a Quantum ipari változatában nagyobb a lencse-írisze, így annak "csak" 2500-3000:1 körüli az on/off kontrasztja, mégis ugyanolyan gyakran és ugyanakkorákat "villant".

Ezek alapján azt gondolom, hogy a lényeg a vetített kép minősége, nem a kontraszt. Ha a kép életszerű, éles, pontos és dögös, akkor az on/off kontraszt jelentősége relatíve kicsi (persze egy minimumot, mondjuk a 2000-2500:1-et azért el kell érnie a NATÍV kontrasztnak, különben a kép lapos lesz már közepesen fényes jelenetekben is). Van otthon 600:1 kontrasztú gépem is, na, az egy igazi tragédia (Vivitek Qumi). Mondjuk elrettentő példának tökéletes ... :-)

Egyetértek tehát abban, hogy az ANSI kontraszt a lényeg a legtöbb esetben, de a konkrét számokat én valamivel nagyobbra tippelem ... de persze tévedhetek is.

> Viszont a filmek nagy része 10% ADL alatt van, ahol nagyon is számít az on-off kontraszt. Jóformán az összes jobb vetítő tudja a 200-300-as ANSI-t megfelelő szobában, tehát a csata az on-off kontrasztnál dől el.

Én úgy fogalmaznék, hogy a kettő szorosan összefügg. A dolog fizikája nagyon egyszerű, ide kívánkozik:

A háttér szürkeségét KÉT paraméter alakítja ki (pl. DLP esetén):

- a mikrotükrök peremén szórt fény (ez folyamatosan jelen van és a mennyisége ÁLLANDÓ (persze ha a megvilágítás intenzitása állandó). Ezt jellemzi az on/off kontraszt.

- a lencsék felületén, a polírozási hibákon, az üveganyagban és a lencse peremén szórt fény - ez viszont csak akkor van jelen, ha a képben tartalom van (nem csak fekete) tehát (elsősorban) "világosabb" jelenetek esetén. Ezt jellemzi az ANSI kontraszt.

Az on/off kontraszt tehát egy ÁLLANDÓ szürkeséget ad a háttérnek, az ANSI kontraszt pedig ezt DINAMIKUSAN tovább rontja (jobban rontja ha a kép világosabb).

Amint egy pici tartalom is van a képben, az ANSi kontraszt is szerepet kap. Ekkor a két kontraszt EGYÜTT határozza meg a szürkeség mértékét.

A baba-Barco ultra-magas ANSI kontrasztja tehát legalább annyira meghatározza a sötét (de nem teljesen fekete) jelenetek során a vásznon látottakat, mint az on/off kontraszt.

Egy JVC bődületesen jó feketét vetít akkor, ha a kép tökfekete. Amint azonban tartalom is van a képben, a relatíve gyenge ANSI kontraszt "dolgozni" kezd és (mondjuk) 3% ADL felett már annyi fényt szór szét az optika (a valóságban a polárszűrők) a vásznon, hogy a szürke már szürkébb lesz, mint pl. a baba-Barco esetén (ahol a fekete háttér szürkébb, de az optika azon már keveset ront).

Bármelyik LCD-t és DLP-t is hasonlítjuk össze, ha az LCD natív kontrasztja a jobb (és a DLP ANSI kontrasztban nyer) akkor mindig lesz egy olyan ADL ami felett a DLP vetít feketébb feketét, alatta pedig az LCD.

A lent linkelt cikkben látható statisztika azt mutatja, hogy a filmek sokkal sötétebbek, mint azt eddig gondoltuk volna, így ez a határérték hiába látszik relatíve kicsinek (mondjuk 5% ADL), ha a valóságban sok film sok képkockája lesz ilyen pici megvilágítás alatt.

Ha a DLP kontrasztja jobb, a fenti "határérték" lejjebb vándorol a szürkeskálán (adott LCD-hez képest). Ha az ANSI kontrasztot javítjuk, akkor is valamivel lejjebb vándorol a határérték. E két paraméter javításával a DLP hátránya csökken ... de adott ADL alatt a kontraszt-versenyt mindig a JVC fogja megnyerni. Ha tényleg a kontraszt lenne a lényeg, az összes DLP mehetne a kukába.

Szerintem azonban nagyon nem a kontraszt a lényeg. A kontrasztot azért favorizálja ennyire az ipar, mert könnyen kommunikálható a tudatlan vevők felé. Nagyobb szám, jobb vetítő, ezt mindenki érti. Az átlagos vevő még az ANSI kontrasztról sem hallott, nekik ez a hozzáállás "bejöhet", de a profik ezen csak nevetnek. Ha nem így lenne, nem egy (mérve) 2200:1 kontrasztú DLP-t tettek volna a "világ legjobb házimozi bemutatószobájába".

> Legtöbb felhasználónak a kontraszt az elsődleges meghatározó képminőségileg, természetesen ha más képi jellemző nem lóg ki nagyon lefelé.

Ez az igazi baj! Pedagógiai eszközökkel el kellene érni, hogy ehelyett:

a kép természetességét (színek, élesség, RGB tracking, gamma, dinamika) tekintsük a lényegnek és az ilyen kép vetítésére alkalmas projektorokat favorizáljuk (HA a kontraszt amúgy nem lóg ki nagyon lefelé).

Én olyan helyzetekben, amikor nagyon vakarom a fejem és nem értek valamit, megpróbálom megnézni a "profik" háza táját. Nehéz nem észrevenni, hogy a csúcsgépek esetén (nagyon) nem az on/off kontrasztra "gyúrnak" a legkomolyabb gyártók. Viszont az ANSI kontrasztja a nagymozis gépeknek is magas. A Sony (nagy)mozis gépei is "csak" 4000:1 körüli on/off kontraszttal vetítenek ... ez szerintem valamit mutat ....

> 1:10.000-es on-off kontraszt és 1:200 ANSI a bőven kiváló kategória, ha neked ezt az olvasottak alapján sikerült kihozni DLP-ből, és a felhasználó nem szivárványérzékeny akkor a seggét verheti a plafonba örömében

Én 6000:1 on/off és 500:1 ANSI kontrasztot mondanék, de alapvetően egyetértek. E felett a kontraszt jelentősége minimálissá válik egyéb képi paraméterekhez képest. Ezt elérni egy 0,95"-es 1080p DLP chip-pel sima ügy, kb. tökmindegy, hogy ki gyártotta a gépet.