Azért, mert rohadt unalmas. Semmi bajom azzal, ha nehéz ellenfél van, azzal van a bajom, hogy agyatlan a játék és szélmalomharcot vívok. Amikor QG dekkel vagyok és első körben kinyiffantja Lethoval a felbuffolt QG-okat az nem érdekel. Szopacs, de nem érdekel. Attól a játék még érdekes, sőt! Onnan szép nyerni. (Pl. a legszebb ilyen az volt, amikor az ezüst Lethot visszazva az utolsó kőrben megettem a lapjait és egy Mardroeme-al elintéztem.) Ezeken a meccseken ketten játszunk. Egy átlagos Monster meccsen egyedül vagyok. Én játszom, ő meg kb. sz@rik a világra, csak tolja ki a lapokat. Nagyon riktka, hogy egy ilyen meccs feszes, vagy érdekes. Vagy sikerül pár lappal elintézni, vagy lényegében tök jól elvan ő egyedül a saját térfelén. Nem érdekel, hogy milyen erős egy dekk. Van annyi Scrap-em, hogy bármilyen dekket össze tudnék rakni, de én azért játszom, mert szeretek játszani, és nem azért mert "kötelező", vagy, hogy mindenáron bezsebeljem azt a +200 scrap-et. Még kikapni is jobb egy élvezetes meccsen, mint ezek ellen nyerni. Ezek ellen egyszerűen dög unalom. Ami megint nem lenne gáz, ha nem 3 ilyen dekkre jutna 1 bármi más. Pl. tegnap kivételesen az utolsó 3 meccsem mind Skellige volt. Mindhárom ellenfél King Bran volt, és teljesen más lapokkal, más stratégiával játszottak. Nem az van, hogy meglátod a Leadert és a 25 lapos dekkből 23-at felsorolsz vakon. Mindkettőnknek járt az agya, reagáltunk egymás lapjaira...stb.

Ezért.