(Az én mondataim is hangszerek, tudni kell játszani rajtuk, hehe. 
)
-.-.-.-
A készülék mint hangszer, az egy hasonlat. A tervező tervezési felfogásának hasonlata.
Ugyebár eredetileg abból indultunk ki, hogy a felvevő mikrofon óhatatlanul csak egy halvány vetületét képezi le az eredeti zenei történésnek, azaz a hangszerek hangjának és a művész művészi hangszerjátékának az adott zenélési térben. Azaz, a mikrofonba óhatatlanul csak valamiféle csökött maradék kerül bele.
A hifi készüléktervezőnek leegyszerűsítve két szélsősége van. Az egyik, a "mérnök" megnézi a tudomány aktuális fizikai, elektronikai ismereteit, és azt mondja, hogy ezt a kapcsolást és ezt az anyagot alkalmazom, és akkor a készüléknek ilyen frekvenciamenete, ilyen THD-je, ilyen kockadiagramja kell hogy legyen, ezáltal viszonylag HELYESEN fog szólni, viszonylag megtartja azt az elektromos jelet, amit a mikrofon hozott létre. A hifi "mérnök" elektronikát tervez. A másik szélsőség a "művész", általában ő is begyűjti a szükséges elektronikai ismereteket, de nem a mikrofon jelének a megőrzése az elsődleges célja, hanem hogy abból teremtsen valami önálló hifi minőséget, mert abból indul ki, hogy a mikrofon jele csak egy szánalmas maradéka az eredeti zenei jelenségnek, ezért hiba a megőrzésére törekedni. A "művész" készüléktervező az elektronikai elveket elsősorban csak arra használja, hogy a készülék ne rázzon meg, ne robbanjon fel, hanem többé-kevésbé tartósan stabilan működjön, de a hifi hangot elsősorban úgy készíti, hogy kipróbál eljárásokat, anyagokat, és meghallgatja, hogyan szól - egyúttal persze meg is méri, de az csak a háttér. Nem elektronikát készít, hanem hangszert.
Csak úgy mellékesen megemlítettem, hogy a hifi bizonyos közép és alsó szintjein a "hangszertervezői" attitűd sokszor szembemegy az "elektronikatervezői" attitűddel, és nem megy a kettő kiegyezése, azaz az "audiofil" "művészi" készüléktervező sokszor alkalmaz olyan eljárásokat, amitől a "mérnök" irányultságú "elektronikatervezőnek" égnek áll a haja, és lesarlatánozza a "művész" irányultságú "hangszertervezőt". A két irány kiegyezése, összeegyeztetése általában a high-end szintjein tud megvalósulni, mert igen, az alsóbb szinteken a "hangszertervező" jellemzően ügyesen megválasztott torzításokkal operál ahhoz, hogy az elektronikából zeneiséget vagy zeneiségnek látszót hozzon ki. Általában a high-end szintjén tud megvalósulni, hogy a torzítások minden lehetséges határon túli csökkentése mellett is zeneiséget hozzanak ki a hifi készülékből, azaz egyszerre tudjon viszonylag hűséges lenni a mikrofon jeléhez, és a zeneiséghez, azaz művészethez, azaz hangszerszerűséghez.
Bizonyos szempontból az eredeti hangszer is attól hangszer, hogy "torzít", azaz rezegtet, felerősít extrém rezgéseket, felhangokat hoz létre, és minden ilyesmit tesz. A mikrofon és a mögötte álló készülékek azonban ezekből a hengszerszerűségekből keveset tudnak megőrizni, tehát a hifi alapdilemmája, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel - itt már visszajutottunk az általad is értett kiindulóponthoz, amiben le is tetted a voksodat, miszerint te ma már inkább "hangszert" tervezel, mint "elektronikát", ha választani kell - márpedig a te készülékeid kategóriájában választani kell, azaz adott esetben például a hangszerszerűbb eredményt hozó torzítást is lehet választani a tisztább paraméterekkel szemben.
Az a baj, hogy túlbeszéltük (túlbeszéltem) egy "mellékszál" hasonlata mentén, pedig végig ugyanarról beszéltem, amit az elején értettél.
[ Szerkesztve ]
Ma is gazdagabb lettem avval a tudással, hogy amiben nincs nagyfesz DC az csak szobadísznek jó.
DIY-6P3P 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
