Nyolcvankilencben lettem hardveres a csabai kórházban.
Akkoriban egy Proper 16 nevű XT klón volt csupán a "Számítástechnikai Osztályon", de még semmi komoly nem futott rajta, csak a főnök játszott vele. Státuszszimbólum volt.
Az adatfeldolgozás TPA1140-es "nagy gépen" futott ami egy PDP11 klón volt. A bootolás úgy történt, hogy az előlapon levő kulcsokon be kellett bitenként kulcsolni az indító szkriptet, aminek a feladata volt a lyukszalagolvasón keresztül behúzni a hozzá való UNIX oprendszert.
Videoton VT100-as terminálokon folyt az adatrögzítés, a háttértárak bolgár diszkek voltak. A nyomtató egy Videoton acélszalagos sornyomtató volt. Az acélszalagon volt a karakterkészlet, rohadt gyorsan járt körbe mint egy szalagfűrész és ha a megfelelő pozíción volt a betű, akkor ráb@szott egy kalapács. Egy sor nyomtatásához egy teljes kört tett meg a szalag, a kalapácsok sivítva tették a dolgukat, majd jött a soremelés. Iszonyatos hangja volt, amikor fosta ki a leporelló lapokat! Egy oldal néhány másodperc alatt ki volt nyomtatva.