Az áram sajnos elég gyors, közel (fizikusok csukják be a szemüket, laikusoknak szól a magyarázat) fénysebességgel halad. A vezetékek (főleg ha ilyen nyomorult vékonyak) századmásodpercek alatt felhevülnek az otromba nagy áramok hatására. Eleve az üzemszetű működés során is van egy melegedés. Ennek a maximuma környékén lavírozhat nagy terhelés hatására az eszköz, ha azt vesszük alapul hogy a manapság kihozott konzumer szabványok mind a fillérbaszó olcsósításra mennek rá, és nincs bennük biztonsági tartalék. Azaz kicsi a határ az üzemszetűen forró, és a hűbazdmeg-ez-most-ég-meg között. Ha beüt a baj, a villámgyors fizikai reakciók miatt nincs rá mód beavatkozni, mert olyan gyorsan elég a drót mint a picsa. Villanyóraszekrényben pl. mire leold a biztosíték, addigra is történhet a házban már baj, pedig azok is emberi mértékkel nézve millisec-környéki reakcióidővel rendelkeznek. De mint írtam, fénysebességhez közeli tempónál a millisec az már kb. a "tetűlassú" reakció kategória. Kb. olyan nagyságrendi a különbség, mintha lelőnnek valakit pisztollyal, aztán állnak fölötte fél órát(!) mielőtt nekikezdenek az újraélesztésének.
Egy módon lehetne ezt kivédeni: induláskor, illetve menet közben többször is több lépcsőben fokozatosan emelnék az áramerősséget, és mérnék a... fogalmam sincs mit. A teljes vezetékhosszon bárhol eléghet az anyag, a csatlakozónál főleg esélyes, szóval minden csatlakozóba lehetne építeni hőmérsékletszenzorokat is. Kivitelezhetetlen, vagy legalábbis megfizethetetlen + végtelen mennyiségű plusz meghibásodási esély.

[ Szerkesztve ]

-