15. fejezet

Közben elindult a malom felújítása is! Kiderült, hogy azért kellett a múzeumi ember, hogy olyan an... atu... szóval hogy olyan igazinak tűnjön az egész. Vissza lesz csinálva vízimalomnak, de lesz egy villanymotor is. Lala faragja a fát, Béla meg csinálja a vasalatokat, meg a szögeket. Bélának valami tengelyt is kellene csinálni, de azt mondta, hogy azt nem vállalja. Kérdeztem is, hogy:
- Akkor most tengelyt akasztasz Bandival?
De erre ő meg seggberúgott.

Lakatosék is pörögnek! Verik le a régi vakolatot, hordják a sittet, meg az új anyagot a malomhoz, de a majornál is hasonló. Van, amit elbontanak, van, ami fel lesz újítva.
Kezd érdekelni, hogy mi a bánatot tervez Bandi!

Mondjuk a majornál volt egy kis balhé, mert ott Kislajos volt a góré és jól belémkötött, mikor kérdeztem, hogy mi, merre hány méter.
- Mit jár a szád kisköcsög? Hogy mersz te engemet kérdőrevonni!
- Nem kérdőre vonlak, csak Bandi kérdezi, hogy hogy álltok!
- Ki a f...om az a Bandi!!??
Na, ekkor jött Lali gyerek és jól leállította az apját (Azt öröm volt hallgatni!), majd elnézést kért a nevében is és megkért, hogy lehetőleg ne pépesítsem a fatert, mert nem rossz ember, csak ha részeg.
- Tudod Lali, ha engem szidna, legfeljebb adnék neki néhány sallert és annyi, de Banditól kapja a munkát és ez így nagyon nincs rendben!
- Ne rúgjátok ki, nagyon kell ez a meló!
- Én nem rúgom ki (Nem is tehetném, de ezt ők nem tudják!), de hogy jól pofánverem, az biztos!
- Lehetne, hogy inkább én? Mármint, hogy beszéljek vele? (Pedig már reménykedtem, hogy elkalapálja az alkesz apját! Megnéztem volna!!)
- Tudod, hogy nem árulkodok, úgyhogy a Bandinak nem szólok, de már nagyon érik egy egyoldalú pofozkodás! Ha nem tud viselkedni, inkább maradjon otthon!

Ezután már nem volt baj.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!