25. fejezet
Úgy tűnik, hogy mázlim van a kecskével, mert nem rág semmit a házban. Mondjuk Imi mondta, hogy ha nagyobb lesz, ne lepődjek meg, ha kikezdi a bútort, az ajtófélfát, vagy akár a cipőket.
A mindenre felmászás viszont jól megy neki. Múltkor a konyhaasztalon találtam. Rá is förmedtem, hogy:
- Mit keresel ott te kis majom!?
Mire elkezdett ugrálni és boldogan mekegett. Amikor meg le akartam venni az asztalról, megint elkezdte nyalogatni az orromat.
Próbáltam neki mindenféle nevet, de valahogy egyik sem az igazi, meg nem is hallgat rájuk, viszont amikor rászólok, hogy „Mit csinálsz te kis majom?” akkor mindig boldog és figyel is. Úgyhogy el is döntöttem, hogy Kismajom lesz a neve.
Tényleg olyan, mint egy kutya. Mindig jön utánam. Úgy tűnik, hogy kell neki a társaság. Persze nap közben nem vihetem magammal, meg a házban sem maradhat, úgyhogy olyankor a nyulakhoz zárom be, de mindig olyan szemrehányóan mekeg rám. Viszont amikor megjövök, nagyon örül!
Múltkor el is vittem sétálni. Persze pórázam nincs, de vittem egy darab kötelet, ha kellene, de végig ott pattogott mellettem. Időnként ugyan rá kellett szólnom, mert lemaradt a kutyákkal kötözködni. Néztek is a faluban nagyon!
Utána elvittem a következő traccspartira is (Már a lányokat is hívjuk.). Mindenki imádta, de főleg a lányok. Imi mondta is, hogy nem is gondolta volna, hogy ennyire hamar kutya lesz belőle. Meg azt is mondta, hogy megtalálta a zsák a foltját, de azt nem tudom, hogy ezt mire értette.
Imi azt is mondta, hogy jól halad a húsmarha-tartás is. Néztem is nagyot!
- Hogy mi?
- Nem is tudtad? Bandi javasolta, hogy próbáljam meg azt is, mert abban jobb pénz van és akkor Zsóka ideköltözhet végleg. Nemsokára vágjuk az első állatokat és akkor kiderül, melyik fajtának van jobb húsa. Bandi segít is, úgyhogy társultunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
