22. fejezet
Vasárnap leginkább csak regenerálódtunk, de hétfőn kifaggattam Bandit.
- Mit pusmogtatok annyit a Polgival szombaton?
- Neked mindenbe bele kell ütni az orrodat?
- Naná! Különben hogyan tudnék segíteni?
Erre megint bokán rúgott, de azért elmondta.
- Polgi már mondta, hogy fel akarja pörgetni a turizmust és akar pár vendégházat, én meg arra gondoltam, hogy ezt kihasználva veszek pár lovat. Lesz lovarda, meg kerítek valami kocsit, hogy azzal lehessen szállítani a népeket a falun belül. A gond csak az, hogy nincs eladó ház a faluban, hogy vendégházzá lehessen alakítani, pedig ezen áll, vagy bukik az egész.
- Ha vesz egy házat, azt át is kell alakítani nem?
- De. Pont most mondtam.
- Az drága?
- Attól függ. Amit igazából szeretne, az nem olcsó.
- Miért nem épít újat?
- Ez is eszébe jutott, mert nem lenne sokkal drágább, de nincs telek sem. Az új parcellák már elfogytak.
- Mi van a régi telepeddel? Azt mondtad, hogy mindent átviszel a majorba, mert ott jobb helyük van. Jó telek az, csak le kell tolni róla azt a néhány csűrt.
- Nem is vagy te olyan hülye Pityu!
Gyorsan fel is hívta a Polgit, aztán már robogtunk is az önkormányzathoz. Nem győztek dicsérni, hogy mennyi eszem van, aztán már ötleteltek is, hogy mit, hogyan kellene. Persze én a felét sem értettem az egésznek, hogy övezeti besorolás, meg átminősítés, de a vége valami olyasmi lett, hogy csinálnak egy közös céget az önkormányzattal és az mindenkinek jó lesz. Meg, ha kicsit összekapják magukat, 1-2 ház már nyárra kész lehet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
