Sétál a manus az ócskapiacon, le is szólítja egy árus. Ezt vegye meg, tuti jól jár, na meg ezt a korai mittudoménki festményt, pár év múlva tudja, hogy mennyit fog érni?
Nem kell semmi a manusnak. Az árus váratlanul megkérdezi: ön kinél bankol?
Üzemi, vagy nagyüzemi konyha, sürgölködnek a szakácsok. Egyikük megkérdezi a másiktól, hogy nem fog-e hiányozni neki ez a bolondok háza. A válasz elfogadható. Párizsban tanulhatja a mesterséget a megkérdezett. A kérdés adott: te kinél bankolsz?
Utókép.
Keszköszé? Lecsó. Löcsó? Sze manyifik...
Na ja. Egy prózai lecsóval lenyűgözi a mesterszakácsot. Egy gyerek is képes rá, hogy elkészítse.
Már bocs, de két problémám is van.
Először is ki a franc találta ki ezt a magyartalan kifejezést, hogy bankolni?
Másodszor ennek az egész buta reklámhadjáratnak a kitalálója miből gondolja, hogy ezen reklámoktól indíttatva rohanunk az "X" bankba, hogy számlát nyissunk?
Adott ugye egy sóherkám, aki ócskapiacon igyekszik beszerezni valamit, amire szüksége van. Valamint adott egy görbe orrú szakács, aki nem virítani, hanem tanulni megy idegen honba.
Melyik a csábító? Melyiknek a kedvéért rohanunk az általuk favorizált bankba szerződést kötni?
Buta, buta, buta reklám. Bennem inkább taszítást vált ki, mint vonzást.
)
.
