Mi a francért nem lehet olyan telefont piacra dobni, amely használhatóságában lekörözi a nagy elődöket?
1.,
Van egy Samsung X660-asom, teszi a dolgát tisztességgel. Amolyan másodtelefon, mióta... Elérhetőségét tudják a dolgozómban, ezért ritkán van bekapcsolva.
Adódott, hogy egy hét szabit kaptam. Hétfőn megcsörrent a telcsi, kedden be kell mennem, nélkülözhetetlen vagyok. Bementem. A hét további részében már nélkülözhető voltam, mégsem engedtek vissza szabira.
Hogyaza...
Ám legyen. Ezt a számot tudjátok, de toll a fületekbe.
2.,
Másik telcsi másik kártyával.
Samsung Z560, akkor hipiszupi volt. Megjegyzem, ma is az számomra.
Szóval megvétele óta nincs melóhelyi zaklatás, ennek az elérhetőségét nem tudják a főnökeim.
Toll a fülükbe!
Végszó.
Az X660 probléma mentes, megtartom, hiszen hamarosan nyugdíjas leszek, és akkor be is lesz kapcsolva, hiszen "nélkülözhetetlen" vagyok a dolgozómban. Ha kellek, szólnak, és ha nekem is megfelel, akkor megyek egy kis pénzt keresni.
A Z560-as mostanában rakoncátlankodik. Egy héten belül lemerül, holott új aksit kapott. Eldobja a vonalat, miközben fontos beszélgetést bonyolítok.
Béke poraira?
Elővettem azt a telcsit, amelyben még sosem csalódtam. Panasonic GD50. Ő az:
Több, mint egy hete szolgál, holott cirka öt évig szunnyadt a szekrény mélyén. Tisztelendő az aksija.
Igaz, monokróm a kijelzője, de az információt akkor is látom, ha szunnyad a háttárvilágítás.
"Megmondom neki", hogy mikor kapcsoljon be, mikor kapcsoljon ki, ő pedig megteszi, mert hűségesen szolgál.
Csörög, ha hívnak, nem pedig bumburnyák izékkel jelzi a hívást. Egy telefon csörögjön, legalábbis nálam.
Szeretem őt, és lehet, hogy nem veszek extrahipiszupi telcsit sok pénzért.
Habár a hosszú üzemidő fontos lenne...