Jelen cikkem a Május 15-ei motorbalesetem következményeinek hirtelen felindulásból elkövetett frusztráció-kiadása. Tanulságos lesz, érdemes elolvasni, főleg, ha voltál már részese közlekedési balesetnek!

Annyit elöljáróban, hogy aki olvasta az előzménycikket, az ott szereplő frissítések, új információk habár minden szava igaz, nem hivatalos forrásból származnak!

Röviden az előzményekről: Május 15-én reggel munkába mentem motorommal, amikor főúton haladva, a dugóban álló kocsisort szabályszerűen kikerülve egy jobbról nyíló alárendelt mellékutcából, elsőbbséget meg-nem adva kifordult egy személygépkocsi, amely jobb oldalról eltalált engem. Mentő és Rendőr jött a helyszínre, ellenfelem a felelősségét helyben elismerte, helyszínen megtörtént a két érintett fél vallomásfelvétele. Pont.
...és azóta senkitől nem kaptam semmilyen hivatalos iratot, hogy hol tart az ügy, mi van már vele, ésatöbbi. Egyedül az ellenfél biztosítójával tudtam érdemben kommunikálni, akik a kárszakértést elvégezték, kártérítási ajánlatukat megtették, ki nem fizettek.

Napjainkban: 2024 Szeptember 24-én kaptam egy E-mailt a helyi Járásbíróságtól. Ebben az E-mailben (ügyfélkapun keresztül) egy dokumentum volt, melynek címe: Bírósági végzés.
Én eddig a pontig arról sem kaptam értesítést, hogy egyáltalán bevonták a bíróságot az ügybe. Részletezni természetesen nem fogom, de a főbb pontokat megírom.
Történtek, melyek kiderültek ebből a dokumentumból:
- A Rendőrség az ellenfelemmel szemben büntetőeljárást indított közúti baleset okozásáért,
- Az ellenfelem nem fogadta ezt el, fellebbezést nyújtott be,
- A Rendőrség nem változtatott álláspontján, az ügy bíróságra került,
- Az ügy bíróságot sosem látott, csak egy Bírói titkárt,
- A Bírói titkár biztosítéknak vette az ellenfelem fellebbezését, megkérdőjelezte a Rendőrség minden állítását, majd kijelentette, hogy "Nem megállapítható a vétkes szerepe" és megszüntette az eljárást.

Üdvözlet!

Röviden és tömören, eladtam a nagy Mac gépemet (pontosabban még csak ilyen státuszban van, mert nem jelentkeznek érte), és Macbook-ra váltottam. Mivel nem használok hardverigényes dolgokat (Webfejlesztőként ugye ), megelégedtem a 2023-as Air modellel is, M2 chip és 16GB RAM társaságában, de ez valójában mindegy is...
A lényeg, hogy a Mac be volt építve az asztalba, amelyen 2+1 monitor foglalt helyet. A Macbook azonban csak 1 külső képernyőt kezel kábelesen, +1-et pedig AirPlay technológiával anélkül. Mivel ha itthon vagyok, tervezem a gépet a régi környezetben, a nagy perifériákkal használni, keresgélni kezdtem olyan eszközt, amely képes fogadni AirPlay-en jelet és HDMI-n továbbítani.

Találtam is egyet, melyre ilyeneket írtak, DLNA, meg AirPlay, meg MiraCast, meg Wi-Fi, stb. Szóval megérkezett a MiraScreen Black eszköz, és jött a pofáraesés. A promóciós képekkel ellentétben nincs itt semmiféle FHD+ kimenet, a laptop csak legfeljebb 720p-nek látja, valamint nincs natív AirPlay sem, csak miután csatlakoztam az eszköz saját Wi-Fi hálózatára... Ekkor meg ugye net nincs a gépemen, de ez most húszonhatod rangú dolog.

A baleset

Sosem gondoltam volna, hogy ezen sorozatom következő epizódja ilyen hamar kap témát, azt meg sejteni sem akartam, hogy ez is negatív hangvételű lesz, de az élet írja ezt a sorozatot, én csak lefordítom nektek...

Az idei szezonban legurultunk több, mint 3000 kilométert már, élveztem munkám gyümölcsét. De a sors közbe szól, terel az úton, vagy éppen le az útról az árokba... Persze, hogy van-e ennek üzenete, azt még egy SMS-ben sem közli az emberrel.
Tehát egy hétköznapi napra virradtunk, szokásos reggeli rutinomat elvégeztem, motort ellenőriztem, beállítások megfelelőek, minden felszerelés és protektor rajtam van, megöleltem a fiamat és indultam dolgozni. Hát mondanom sem kell, nem jutottam el a munkahelyemre, sőt, az 55 kilométerből körülbelül 4-et sikerült megtennem.

Mondhat bárki bármit, a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása című könyvet ismerem, ennek megfelelően cselekszem. Azonban vannak íratlan szabályok, melyekre egykori oktatóm tizen-évvel ezelőtt figyelmeztetett, de ezek persze csak utólag jutnak az ember eszébe.
Dugó volt. Szögön álltak az autók, mint minden reggel, én pedig motorral megfelő körültekintéssel kerültem az autósort. Előttem ment egy másik motoros is ~ 6-8 méterre, szintén lassan, körültekintően. Elérkezett egy pont, ahol kereszteztünk egy alárendelt utat, mely jobb oldalról csatlakozott be a főútra. Felnéztem, a jobbról balra bekanyarodni kívánt személygépjármű vezetője kezével intett is, hogy menjünk nyugodtan, legalábbis így tűnt elsőre.
Ami nem volt világos, hogy míg az előttem haladó motorost látta és valóban intett neki, addig engem nem vett észre. Így történt, hogy amint az előttem haladó elhajtott előtte, ő megindult.

Rosszabb is lehetett volna...

Nos eljött múlt év októberében a nem tervezett motoros szezon lezárása, már ami engem illet. Mint utóbb kiderült, fél év találgatás és munka után, a problémámat egy csavar okozta, amelyet kicseréltek a bal oldali utas-lábtartóban [Megjegyzés: ez már az XL600V-vel volt].
Szóval elmentem dolgozni, és a 0-áson való 55 km megtétele közben éreztem, hogy mintha olykor-olykor ugrana egyet a lánc. Melóhelyen megnéztem, láttam, elég laza, így korrigáltam a hátsó kerék beállítást és jónak is tűnt. Azt azonban nem vettem észre, hogy szekvenciáltan megnyúlt a kicsike. Így a hazavezető út legvégét már csak óvatos üzemmódban követtem el, mert addigra rettentően ugrált, de azért még ment.
Otthon kiderült, hogy a lánc totálkáros, mint ahogy a szinte nullára kopott hátsó-, és szintén szétverődött első fogaskerék. Ez 55 km-el előtte még csak sejtés szinten sem látszott rajta. Hirtelen azonban nem volt lehetőségem kicserélni ezeket, így várta a téli szezont, bent a garázsban. De ekkor elhatároztam, többet nem adom ki a kezemből a vasat, ha szerelni kell.

Sziasztok!

Lesz egy több országot érintő utam, Magyarország-Szlovénia-Olaszország-Franciaország vonalon.
Néztem térképeket, több helyen is fizetős utak vannak, ezzel nincs is probléma. Azt azonban sehol nem találom, hogy mely részen mennyi a matrica, illetve, hogy azokat (ahogyan a Mo-it) meg-e lehet venni a Simple appon belül?

Előre is köszönöm a segítséget a rutinos utazóktól.

Tegnap történt, hogy munkából hazafele megálltam tankolni a Csömöri Auchan kúton. Többször tankoltam már itt, készpénzzel, sosem volt gond.
Tegnap azonban nagyon sokan voltak, én pedig siettem. Beálltam az automata kúthoz.
18.000 HUF értéket állítottam és lecsippant a kártya. Ennek megfelelő fejadagot a gép le is mért, majd távoztam a helyszínről.
Otthon azonban elővettem a telefonomat, és meghökkenve láttam, mintegy 43.724 HUF értéket elemet le a számlámról a tankolás. A céges kocsit több, mint 2x tankolnám meg ennyiből…
Azonnal ment a telefon az Auchan-nak, akik átirányítottak a kutakkal foglalkozó részlegre. Elmondtam a történetet és az első kérdése az volt az ügyintézőnek: “Curve kártyával történt a tranzakció?”

És igen. Azzal. Mint az elmúlt kb 8 évben minden vásárlásom…
Kiderült, hogy nem egyedi eset az enyém. De ők nem tudnak segíteni…

Jobb híján írtam egy e-mailt a Curve banknak. Ezidáig semmi reakció.

Rengeteg cikket olvastam, többet itt, ezen a fórumon is korunk legújabb őrületéről: A Mesterséges Intelligenciáról.
Megvallom, én is kísérletezek vele, amióta csak elérhető példányok léteznek. Engem azonban a legjobban az érdekelt a témában, hogy mennyi igazságtartalma van annak a tömeghisztériának, miszerint az A.I. elveszi az emberek munkáját. Tudom, ez a gondolat mára már klisé lett, de amiért megszületett ezen szösszenet irományom nem más, minthogy egy ennél lényegesen drasztikusabb kérdés merült fel bennem a kísérletezések alatt, amiről úgy gomdolom, megérné egy kicsit vitatkozni, hogy több nézőpontból vezethessük le a konklúziót.

Egy pár mondatban beszámolnék arról, hogy milyen munkaköröket lenne jelen állapotában képtelen betölteni az A.I., saját tapasztalataim alapján:
- Programozó
- Rendszergazda
- Tanár / pedagógus
- Óvonő / dadus / nevelő
- Pszichológus
- Szalag-munkás
- Minden fizikai jelenlétet / erőt igénylő munkakör

Túlzott biztonság?

Legutóbbi történetben leírtam, hogy egy XF650-es gépre szálltam át. Ez azóta megváltozott, bátyámmal ugyanis megalapítottuk a Transalp Tesók formációnkat, így én is vettem egy PD06-os gépet.

Azonban mindketten tanultunk a múlt év eseményeiből. Így még télen, mikor vettem a gépet, első utunk a Shox motoros áruházba vezetett, a megfelelő felszerelés beszerzése érdekében. Ezután jöhettek a motorok. Darabokra szedtük őket, mindent cseréltünk, amit kellett, volt még újrafényezés is, de itt nem álltunk meg. Nem elég egy felújítás, avagy ahogyan szokták mondani: Felkészítés a szezonra.
Eltökéltük, hogy páncélba bújtatjuk a vasakat. Még az egyébként kellően masszív műanyag haspáncélokat is egy kedves karosszérialakatos barátom lemásolta lemezből (Hiszen ezek a gépek abból az érából származnak, amikor az Enduro nem csak egy szó volt, hanem egy jelölés a felhasználási helyet illetően [Spoiler: ki is használjuk]).
Kaptak bukócsöveket előre, hátulra, gombákkal, tehát minden jóval felvérteztük őket. Őket, nem ezeket!

Avagy: Elméletileg az elmélet és a gyakorlat ugyan az, gyakorlatilag viszont…

Történetünk nagyjából napra pontosan másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor hat hónapos állapotos feleségemmel beköltöztünk saját kis házunkba. Az épület elrendezése talán furcsa, de az én igényeimnek megfelelően készült: az emeleten egy konyha, mellékhelyiség, valamint a történet főszereplőiként a nappali és a dolgozószobám. Minden más az alsó szinten.

A dolgozószobában van egy ajtóra néző íróasztal, rajta 3 monitorral. Az egyik egy 13,3 hüvelykes EPD, a másik egy 27 hüvelykes Samsung, a harmadik pedig alkalom adtán tablet szerepet is betöltő iPad Mini 6.
Az asztalba jobb oldalon van beépítve egy Windows operációs rendszert igénylő alkalmazásokra használatos Lenovo számítógép, illetve egy minden más munkára és privát dolgokra használatos MAC számítógép.
Jobb oldalon egy PS5 kapott helyet, mint történetünk harmadik főszereplője.
A három gépet egy KVM Switch fogja össze, a hangsávokat leválasztja és RCA-n küldi tovább a beépített erősítőnek, a maradék képi adatokat pedig a 27 hüvelykes monitornak továbbítja. A Mac az egyetlen, ami hozzáfér minden monitorhoz.

Üdvözlet, fórumtársak!

Még a nyáron jelent meg egy címlapos bemutató írásom itt, eme lapcsalád falain belül, melyben egy BlueTooth billentyűzet állt a középpontban, iPad Mini 6-hoz tervezve.

Ebben az írásban volt jelen az alábbi szövegrész:

"...A Mini egészen más. Arra a gyártó sem gondol úgy, mint egy eszköz, ami több is lehetne. A nagy iPad-ek tekintetében pedig kifejezetten rosszul gondolja a dolgokat, de ez legyen egy későbbi történet..."

Úgy érzem, eljött az ideje, most van az a bizonyos később!
Vajon akkor és ott mire gondolhattam? Hát a meghajtásra, az erőműre, az ott lapuló, bivalyerős szilícium alkotásra. Na nem a Mini-ben lévőre gondolok itt, hanem a nagyokra.
A nagyokra, amikben M1 dolgozik, vagy ha tekintjük az idei kínálatot is, akkor már M2.