Félmillió lett, maradhat?

Azon kedves olvasók, akik követték az eddigi Motoros sztorik sorozatomat, ezen írásom után joggal gondolhatják, hogy Ezzel a csókával állandóan csak szerencsétlenségek történnek? - de nem! A helyzet az, hogy megannyi jó dolog történik 1-1 epizód között, csak az ember (természetéből adódóan) a jó dolgokat nem feltétlen akarja kidühöngeni magából, ellenben a kevésbé kellemes eseményekkel.
A tavalyi balesetet követően szeptember végére elkészült a gépsárkány. Tekintettel arra, hogy a biztosító egy árva garast sem adott a bírósági csalás után, amit ellenem elkövettek, önerőből kellett talpra állítanom. Na szép az nem lett, egy PD06-oshoz új alkatrészeket csak tündérmesékben lehet szerezni, de a vázat gépműhelyben kihúzták, az idomokat egy ügyes Halásztelki műanyaghegesztő összepakolta, kapott a gép új kormányrudat, markolatokat, Vicma tükröket, bontott kézvédőket ésatöbbi. Az egész mutatvány megállt a végére valahol 600.000 forint környékén, bár fényezést még nem kapott. OT vizsga egy életre elfelejtődött, de legalább az első hosszabb utamon vele csak a hátsó fékmunkahenger ment szét, azt helyben a cégnél még orvosoltam is.

Bevezetés

Üdvözletem!

Videójáték bemutató sorozatom harmadik epizódjának a svéd DICE által fejlesztett és az Electronic Arts által 2008-ban kiadott, majd 2016-ban idézőjelesen Remake-elt produkcióját hoztam el nektek a Mirror's Edge, illetve a Mirror's Edge Catalyst képében.
Az első részt itt olvashatjátok: GTA V - Egy amerikai tragédia
A másodikat itt olvashatjátok: Watch Dogs - A digitális forradalom krónikája

Figyelem!
A bemutatóírás a videójáték történetvezetése és cselekménye szempontjából spoileres elemeket tartalmaz!

Még mielőtt belekezdenék a történetekbe, érdemes leszögezni 1-2 dolgot előre. A legfontosabb talán az, hogy miért említettem idézőjeles remake verziót. Nos a válasz egyszerű, ugyanis a két alkotás nem egymás folytatása. A Catalyst sokkal inkább egy újrafeldolgozása az eredeti történetnek, kibővített cselekményekkel, mélyrehatóbb háttértörténettel és relatív eltérő célokkal.
Azonban amiért mind a két történetet be szeretném mutatni annak oka az, hogy a fő történetszál nagyon sok helyen eltér egymástól, a megismert karakterek szempontjából is például.

Bevezetés

Felbuzdulva a GTA V bemutató írásom fogadtatásán, folytatom a sort kedvenc videójátékaim történetének elmesélésével. Ezúttal viszont egy komplett széria megosztására készülök. Fogadjátok szeretettel!

Figyelmeztetés: Spoileres írás következik! Akik szeretnének játszani a szériával, de még nem tették, azoknak a bemutató elolvasása nem ajánlott!

Aiden Pierce

Helyszín: Chichago, Illinois
Időszak: 2012

A játék első részének története 2012 októberében kezdődik, Chicagóban, egy Merlaut Hotel elleni hackertámadással. Aiden Pearce, egy tehetséges, de hírhedt hacker, és társa, Damien Brenks behatolnak a hotel biztonsági rendszerébe, hogy banki adatokat lopjanak. Azonban valami nincs rendben: egy másik, ismeretlen hacker is jelen van a rendszerben. Mielőtt Aiden és Damien bármit tehetnének, az illető észreveszi őket, és azonnal megszakít minden kapcsolatot.
Damien megpróbálja visszanyerni az irányítást, de Aiden érzi, hogy valami nincs rendben, és úgy dönt, hogy kilép az akcióból. Ez a döntés végzetes következményekkel jár. A betörést valaki észrevette, és Maurus Maurice Vega, egy bérgyilkos, megbízást kap, hogy végezzen Aiden-nel. A támadásra aznap este kerül sor, amikor Aiden unokahúgával, Lena Pearce-szel és családjával együtt autózik. Maurice és társai az autópályán támadnak rájuk: az egyikük kilövi a jármű egyik kerekét, az irányíthatatlanná váló autó egy oszlopnak csapódik. Aiden túléli a balesetet, de Lena, aki csak hatéves volt, belehal a sérüléseibe.

Gondolom sok ember van rajtam kívül, aki várja már a nagy R mégnagyobb játékát, így amíg az nincs, bátorkodtam összedobni egy posztot. Ahogyan a címben is említve van, ez az ötödik rész történetét meséli el röviden. Mindazoknak, akik nem játszottak vele, vagy akik nyelvi akadályok végett nem érthettek pár dolgot meg a játék történetéből, mondanivalójából. Fogadjátok el ezt a rövid szösszenetet tőlem.

Prológus: Egy bűntény vége

A tél szikrázó, jeges levegője átjárja Észak-Yankton kietlen tájait. Michael Townley, Trevor Philips és Brad Snider, egy hírhedt bankrablóbanda tagjai, egy utolsó nagy balhéra készülnek. Az aprólékosan megtervezett rablás jól indul: a bank pénzzel teli széfje feltörve, a zsákmány a kezükben. De valami rosszul sül el. A rendőrség gyorsabban reagál, mint várták, és tűzharc alakul ki. Trevor őrjöngő magabiztossággal lövi az őket üldöző rendőröket, miközben Michael és Brad próbálják megőrizni a hidegvérüket.
Az üldözés végén Brad halálos lövést kap, Michael pedig sebesülten zuhan a hóba. Trevor szembesül a lehetetlennel: barátai meghaltak, ő pedig egyedül maradt. Ám az igazság ennél bonyolultabb. Michael alkut kötött a hatóságokkal: életét és szabadságát a társai árulásáért cserébe. Trevor elmenekül, mit sem sejtve az igazságról, miközben Michael egy új életet kezd a tanúvédelmi programban.

Jelen cikkem a Május 15-ei motorbalesetem következményeinek hirtelen felindulásból elkövetett frusztráció-kiadása. Tanulságos lesz, érdemes elolvasni, főleg, ha voltál már részese közlekedési balesetnek!

Annyit elöljáróban, hogy aki olvasta az előzménycikket, az ott szereplő frissítések, új információk habár minden szava igaz, nem hivatalos forrásból származnak!

Röviden az előzményekről: Május 15-én reggel munkába mentem motorommal, amikor főúton haladva, a dugóban álló kocsisort szabályszerűen kikerülve egy jobbról nyíló alárendelt mellékutcából, elsőbbséget meg-nem adva kifordult egy személygépkocsi, amely jobb oldalról eltalált engem. Mentő és Rendőr jött a helyszínre, ellenfelem a felelősségét helyben elismerte, helyszínen megtörtént a két érintett fél vallomásfelvétele. Pont.
...és azóta senkitől nem kaptam semmilyen hivatalos iratot, hogy hol tart az ügy, mi van már vele, ésatöbbi. Egyedül az ellenfél biztosítójával tudtam érdemben kommunikálni, akik a kárszakértést elvégezték, kártérítási ajánlatukat megtették, ki nem fizettek.

Napjainkban: 2024 Szeptember 24-én kaptam egy E-mailt a helyi Járásbíróságtól. Ebben az E-mailben (ügyfélkapun keresztül) egy dokumentum volt, melynek címe: Bírósági végzés.
Én eddig a pontig arról sem kaptam értesítést, hogy egyáltalán bevonták a bíróságot az ügybe. Részletezni természetesen nem fogom, de a főbb pontokat megírom.
Történtek, melyek kiderültek ebből a dokumentumból:
- A Rendőrség az ellenfelemmel szemben büntetőeljárást indított közúti baleset okozásáért,
- Az ellenfelem nem fogadta ezt el, fellebbezést nyújtott be,
- A Rendőrség nem változtatott álláspontján, az ügy bíróságra került,
- Az ügy bíróságot sosem látott, csak egy Bírói titkárt,
- A Bírói titkár biztosítéknak vette az ellenfelem fellebbezését, megkérdőjelezte a Rendőrség minden állítását, majd kijelentette, hogy "Nem megállapítható a vétkes szerepe" és megszüntette az eljárást.

Üdvözlet!

Röviden és tömören, eladtam a nagy Mac gépemet (pontosabban még csak ilyen státuszban van, mert nem jelentkeznek érte), és Macbook-ra váltottam. Mivel nem használok hardverigényes dolgokat (Webfejlesztőként ugye ), megelégedtem a 2023-as Air modellel is, M2 chip és 16GB RAM társaságában, de ez valójában mindegy is...
A lényeg, hogy a Mac be volt építve az asztalba, amelyen 2+1 monitor foglalt helyet. A Macbook azonban csak 1 külső képernyőt kezel kábelesen, +1-et pedig AirPlay technológiával anélkül. Mivel ha itthon vagyok, tervezem a gépet a régi környezetben, a nagy perifériákkal használni, keresgélni kezdtem olyan eszközt, amely képes fogadni AirPlay-en jelet és HDMI-n továbbítani.

Találtam is egyet, melyre ilyeneket írtak, DLNA, meg AirPlay, meg MiraCast, meg Wi-Fi, stb. Szóval megérkezett a MiraScreen Black eszköz, és jött a pofáraesés. A promóciós képekkel ellentétben nincs itt semmiféle FHD+ kimenet, a laptop csak legfeljebb 720p-nek látja, valamint nincs natív AirPlay sem, csak miután csatlakoztam az eszköz saját Wi-Fi hálózatára... Ekkor meg ugye net nincs a gépemen, de ez most húszonhatod rangú dolog.

A baleset

Sosem gondoltam volna, hogy ezen sorozatom következő epizódja ilyen hamar kap témát, azt meg sejteni sem akartam, hogy ez is negatív hangvételű lesz, de az élet írja ezt a sorozatot, én csak lefordítom nektek...

Az idei szezonban legurultunk több, mint 3000 kilométert már, élveztem munkám gyümölcsét. De a sors közbe szól, terel az úton, vagy éppen le az útról az árokba... Persze, hogy van-e ennek üzenete, azt még egy SMS-ben sem közli az emberrel.
Tehát egy hétköznapi napra virradtunk, szokásos reggeli rutinomat elvégeztem, motort ellenőriztem, beállítások megfelelőek, minden felszerelés és protektor rajtam van, megöleltem a fiamat és indultam dolgozni. Hát mondanom sem kell, nem jutottam el a munkahelyemre, sőt, az 55 kilométerből körülbelül 4-et sikerült megtennem.

Mondhat bárki bármit, a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása című könyvet ismerem, ennek megfelelően cselekszem. Azonban vannak íratlan szabályok, melyekre egykori oktatóm tizen-évvel ezelőtt figyelmeztetett, de ezek persze csak utólag jutnak az ember eszébe.
Dugó volt. Szögön álltak az autók, mint minden reggel, én pedig motorral megfelő körültekintéssel kerültem az autósort. Előttem ment egy másik motoros is ~ 6-8 méterre, szintén lassan, körültekintően. Elérkezett egy pont, ahol kereszteztünk egy alárendelt utat, mely jobb oldalról csatlakozott be a főútra. Felnéztem, a jobbról balra bekanyarodni kívánt személygépjármű vezetője kezével intett is, hogy menjünk nyugodtan, legalábbis így tűnt elsőre.
Ami nem volt világos, hogy míg az előttem haladó motorost látta és valóban intett neki, addig engem nem vett észre. Így történt, hogy amint az előttem haladó elhajtott előtte, ő megindult.

Rosszabb is lehetett volna...

Nos eljött múlt év októberében a nem tervezett motoros szezon lezárása, már ami engem illet. Mint utóbb kiderült, fél év találgatás és munka után, a problémámat egy csavar okozta, amelyet kicseréltek a bal oldali utas-lábtartóban [Megjegyzés: ez már az XL600V-vel volt].
Szóval elmentem dolgozni, és a 0-áson való 55 km megtétele közben éreztem, hogy mintha olykor-olykor ugrana egyet a lánc. Melóhelyen megnéztem, láttam, elég laza, így korrigáltam a hátsó kerék beállítást és jónak is tűnt. Azt azonban nem vettem észre, hogy szekvenciáltan megnyúlt a kicsike. Így a hazavezető út legvégét már csak óvatos üzemmódban követtem el, mert addigra rettentően ugrált, de azért még ment.
Otthon kiderült, hogy a lánc totálkáros, mint ahogy a szinte nullára kopott hátsó-, és szintén szétverődött első fogaskerék. Ez 55 km-el előtte még csak sejtés szinten sem látszott rajta. Hirtelen azonban nem volt lehetőségem kicserélni ezeket, így várta a téli szezont, bent a garázsban. De ekkor elhatároztam, többet nem adom ki a kezemből a vasat, ha szerelni kell.

Tegnap történt, hogy munkából hazafele megálltam tankolni a Csömöri Auchan kúton. Többször tankoltam már itt, készpénzzel, sosem volt gond.
Tegnap azonban nagyon sokan voltak, én pedig siettem. Beálltam az automata kúthoz.
18.000 HUF értéket állítottam és lecsippant a kártya. Ennek megfelelő fejadagot a gép le is mért, majd távoztam a helyszínről.
Otthon azonban elővettem a telefonomat, és meghökkenve láttam, mintegy 43.724 HUF értéket elemet le a számlámról a tankolás. A céges kocsit több, mint 2x tankolnám meg ennyiből…
Azonnal ment a telefon az Auchan-nak, akik átirányítottak a kutakkal foglalkozó részlegre. Elmondtam a történetet és az első kérdése az volt az ügyintézőnek: “Curve kártyával történt a tranzakció?”

És igen. Azzal. Mint az elmúlt kb 8 évben minden vásárlásom…
Kiderült, hogy nem egyedi eset az enyém. De ők nem tudnak segíteni…

Jobb híján írtam egy e-mailt a Curve banknak. Ezidáig semmi reakció.