Félmillió lett, maradhat?
Azon kedves olvasók, akik követték az eddigi Motoros sztorik sorozatomat, ezen írásom után joggal gondolhatják, hogy Ezzel a csókával állandóan csak szerencsétlenségek történnek?
- de nem! A helyzet az, hogy megannyi jó dolog történik 1-1 epizód között, csak az ember (természetéből adódóan) a jó dolgokat nem feltétlen akarja kidühöngeni magából, ellenben a kevésbé kellemes eseményekkel.
A tavalyi balesetet követően szeptember végére elkészült a gépsárkány. Tekintettel arra, hogy a biztosító egy árva garast sem adott a bírósági csalás után, amit ellenem elkövettek, önerőből kellett talpra állítanom. Na szép az nem lett, egy PD06-oshoz új alkatrészeket csak tündérmesékben lehet szerezni, de a vázat gépműhelyben kihúzták, az idomokat egy ügyes Halásztelki műanyaghegesztő összepakolta, kapott a gép új kormányrudat, markolatokat, Vicma tükröket, bontott kézvédőket ésatöbbi. Az egész mutatvány megállt a végére valahol 600.000 forint környékén, bár fényezést még nem kapott. OT vizsga egy életre elfelejtődött, de legalább az első hosszabb utamon vele csak a hátsó fékmunkahenger ment szét, azt helyben a cégnél még orvosoltam is.
Azóta eltelt ~2 hónapnyi motoros időszak (beleértve az idei évet is), és 6.000+ kilométert tettünk meg a géppel közösen, problémamentesen. A baleset óta erősebben ette a motorolajat, így ennek szintjére állandó odafigyeléssel és rátöltéssel vigyáztam.
Végül elérkeztünk majdnem a jelenbe, 2025. 06. 04-ére, amikor sok minden megváltozott. Többek között az idegrendszerem is...
Hazafelé tartottam munkából, M0-áson Szigetszentmikós irányába. Éppen elhagytam a Dunaharaszti kihajtót, a belső sávba húzódtam kielőzni a külső sávot. Az előzéshez talán picit meg is haladtam a 110-es tempót, de nem veszélyesen, biztosan nem értem el a 125-öt sem. Ebben azért is vagyok olyan biztos, mert a gép drasztikus hirtelenséggel kezdett lassulni pár másodperccel azután, hogy megkezdtem az előzést. Lepillantva a műszerfalra az a kép fogadott, hogy a sebességhez és sebességi fokozathoz mérten ~6500-as PRM-el forogni illenék főtengelyt a fordulatszámmérő nullának jelezte...
Ehhez társult némi csúszkálás a motor részéről és a hang, mely árulkodott a hátsó gumi éles csikorgásáról a felforrósodott flaszteren - a hátsó kerék ugyanis szögre állt. Behúzva a tengelykapcsoló karját viszont kioldott, így jobb híján (bár tudom, nem ez a legmegfelelőbb hely erre), a belső leállósávba navigáltam ki a gépet. Egyetlen szerencse ebben a szituációban talán az, hogy pont azon a részén az M0-ásnak van egy rendkívül széles forgalomtól elzárt területe.
Tehát megállt. Önindítózási kísérletre az akkumulátor akkori 12,9 Voltos szintje szempillantás alatt ment le 5 Volt alá, ezt onnan veszem, hogy az egyedi visszajelző műszerem kikapcsolt - annak meg az az alsó határa. Nem volt más hátra, trélert kellett hívni...
Közel másfél órát rohadtam a tűző napon, amíg megérkezett a felmentés, aki engem és a gépet is biztonsággal hazavitt. Otthon felhívtam a főnökömet, hogy másnap jármű híján ne számítson rám (autóval én be nem megyek a belvárosba), másnap terveztem szétkapni a gépet megnézni, mi a fene volt ez.
Otthoni mérések megmutatták, nem akkumulátor gond van és a hátsó kerék is rendben van, hiszen a váltó üres állapotában forog a kerék. Továbbá minden fokozatot át tudtam léptetni a villával, így nem is váltó probléma.
Másnap meg is kezdtem a szétszedést. Elsőnek a generátor oldali deklit vettem le, de ott minden iskolapéldának mutatkozott, nem hogy 30 év és 320+ ezer kilométer, de egy perc üzem sem látszott meg rajta. Viszont itt lehetőségem nyílt egy dugókulccsal ráfogni a főtengelyre, megkíséreltem kézi erővel az átfordítást, de eredménytelenül. A motor kompresszió csökkentése érdekében kivettem mindkét hengerből 1-1 gyertyát, ekkor már kellően nagy erőfeszítéssel sikerült megforgatni, ami nem volt egy jó hír, ugyanis ebben az állapotában gyakorlatilag ráfújással is kéne forognia, némi költői túlzással.
Jött hát a másik oldal, kuplung dekli. Ráláttam a kuplungtárcsára, a lamellák, a szabadonfutó gyönyörűek voltak. Az első henger vezérműlánca sem mutatott problémát, de még a vízkör szivattyújának lánca sem lötyögött.
A kivett gyertyák helyén endoszkóppal benézve viszont szörnyű volt a látvány. Amiről az előző tulaj elfelejtett tájékoztatni az az volt, hogy ezt a motort már megbontották. A hengerek hónoláson estek keresztül és habár a dugattyútetők szépek voltak, egy kisebb bogár kényelmesen el tudott volna közlekedni a henger furata és a dugattyúk között...
Utolsó elkeseredett lépésként még bizakodva levettem a szelepfedeleket, de ott sem mutatkozott probléma. Így nem volt más hátra, mint kivenni a blokkot a gépből és lehúzni a hengereket.
Ami ezután fogadott, arra lélekben nem voltam felkészülve. A hátsó hajtókar meg sem mozdult a főtengelyen és maga a főtengely is berágott, az sem mozdult. Ráadásként azzal is tisztában voltam, hogy ha ilyen fordulatról áll meg egy szempillantás alatt egy ilyen tömeg, az ott valamit pusztítani is fog. A leengedett olaj ugyan csak fekete volt, de az olajszűrő tele volt fémszilánkokkal.
Elkezdődött a kalkuláció, miben állna meg a blokk felújítása, rendbetétele. A szám olyannyira lett elkeserítő, hogy június 11-én leutaztam Balassagyarmat mellé egy Transalp bontóba és vettem egy fűzött blokkot 420.000 forintért... '91-es évjárat, tehát némileg öregebb az enyémnél, még a szinkronváltó előtti időkből. Viszont benne volt egy motorba, tehát a helyszínen ki tudtam próbálni, majd szerszámot ragadtam és kivettem magamnak, ami kellett.
Rákövetkező hétvégén pedig ~20 óra ráfordításával ismét egyben volt a kicsikém. Persze a kiadások nem álltak itt meg, kellett motorolaj, iridium gyertyákból 4 darab, olajszűrő, stb stb. De elkészült. És ez a motor már nem az a motor. Hiszen amióta velem van, szinte minden 'deszka' kicserélésre / javításra került már...
De most eljutottam arra a pontra, hogy nincs a gépnek egyetlen olyan része sem, amin ne köszönne vissza az én kezem munkája - következtetésképpen ettől a ponttól kezdve megbízom a gépezetben.
Biztosan vannak köztetek olyanok, akik ezt nem csinálták volna meg. Mindezt a szarságot, ami az elmúlt 2 évben történt vele, ezután elengedtétek volna a kezét. De én nem. Mert ezalatt a két év alatt átéltünk együtt árkot, bokrot, napsütést, tomboló vihart, hóesést, hideget és meleget, nameg 50.000+ kilométert. És lehet, hogy mostmár az ország legdrágább PD06-osávla rendelkezem, mert csak anyagárban ezidő alatt 2 millió ment bele, ha pedig szervízre bírtam volna magam helyett az elmúlt 150+ óras munkát, az lenne a következő millió, de legalább van egy jó motorom.
És igen. A mostani esetnél elgondolkodtam azon, hogy tovább lépek, hogy veszek inkább egy másik motort. Ebben az esetben viszont a kukába dobtam volna 2 évnyi munkámat és rengeteg pénzemet... Volt már ilyen, amikor a fiam megszületett és el kellett adnom a projekt autómat... Azon a Subarun is több, mint másfél milliót buktam. Ezt viszont nem akarom ismét átélni. Inkább tupírozom apránként, mint egyben bukjam el az egészet...
Köszönöm a figyelmet!
)
M-el (nem SM!) kezdtem, aztán A1, és A B egyszerre.
