Sziasztok!
Pár nappal ezelőtt egy Facebook csoportban, egész pontosan kettőben megjelent egy érdekes koncepció. Egy „mi történne, ha” kezdetű esemény. Annyira megérintett a dolog, hogy beindult tőle a fantáziám. És lett belőle egy pár perces novella. Ezt most megosztanám veletek. Így indult a történet, hogy te ebben az esetben mit tennél:
"Oké, tegyük fel, hogy nagyon hétköznap délután van, épp hazafelé robogsz, a szokásos napi rutin nagy részét magad mögött tudva. Kényelmes tempó, szerencsére dugó sincs, kicsit letekered az ablakot, hogy a menetszél kisimítsa a napközben felszedett, persze csak átmeneti ráncaidat. Semmi különös, csak még egy nap a Paradicsomban, ugye. Vezetés közben félig-meddig hallgatod a rádióban a két, műsorvezetőnek nevezett retardált altesti poénjait és gügye röhögését, néha bevágnak valami zenére emlékeztető zajt, de sebaj, úgysem arra figyelsz, mert a gondolataidat épp az köti le, hogy…
(család, munka, pénzügyek, csekkek, mi legyen a vacsora, vajon mindenki úgy érzi magát, mint én, ha igen, akkor miért, mégis inni kéne valamit, mi van Anyával/Apával, holnap ezt meg azt kellene elintézni, most épp megcsal, vagy tényleg túlórázik, jövőre le kellene cserélni ezt a hulladék verdát stb.)
És aztán meglátod. Ott van az égen, nem annyira magasan, és épp úgy bukkan elő, mint egy Spielberg-filmben, már-már nevetségesen teátrális módon tolja szét maga előtt a felhőket, hangtalan módon lebeg a maga teljes életnagyságában. Letagadhatatlan, egyértelmű. És világszerte ez megy most - bemondták a rádióban, minden bizonnyal félretolva a két retardáltat egy jó darabig. Most már nagyon, de nagyon nem vagyunk egyedül. Rendben, akkor most mit fogsz csinálni? Gondold végig. Hogyan változna meg a világ és Te, miként dolgoznád fel a történteket, milyen lenne az életed Azután?"
, max ugrálunk jobbra/balra.
