Sziasztok. Az előző részünkben megismerhettünk pár olyan helyet Párizsban, amely vagy kevésbé ismert, vagy ritkásabb turista megtekintéssel / tevékenységgel megáldott, mint a híresebb helyek / épületek / múzeumok. Most folytatjuk e helyek felkutatását. Ha tetszett, tarts velünk újra.
Diana hercegné utolsó útja – Párizs árnyai között - Videó - Térképlink
A legtöbb ismerősömet, ha megkérdezném, hogy hol halt meg Diana hercegnő, nagy valószínűséggel ezt a választ kapnám: "Öööö......Talán Londonban......vagy hol..... valami hídon, vagy aluljáróban ütköztek vagy nekimentek valaminek....." Hát nem. Párizsban halt meg. A fény városa, azon az éjszakán különös sötétségbe borult. 1997. augusztus 31-én, a Pont de l’Alma alagútban történt tragédia örökre beírta magát a város történetébe. Itt vesztette életét Diana hercegné, a „nép hercegnője”, akit milliók szerettek embersége és közvetlensége miatt. Ma is virágok és üzenetek díszítik a Flamme de la Liberté emlékművet, ami azóta a rajongók spontán zarándokhelyévé vált. Aki elhalad arra, szinte érzi, hogy Párizs e sarka több mint egy közlekedési csomópont – egy örök emlékhely a tragédia és a szeretet határán. Egy szomorú turista látványosság ez.
A fény temploma – A Sainte-Chapelle kápolna - Videó - Térkép link
A második helyszín mellett nemegyszer én magam is elsétáltam úgy, hogy nem is vettem észre. Megjegyzem, az első mellett is. Jó, mondjuk Párizsban ez könnyen megesik az emberrel, hiszen nagyon sok a látnivaló. Itt pedig még könnyebb a figyelmünket elterelni, hiszen a nagytestvér, a Notre-Dame-székesegyház mindössze kb. 400 méterre van, és "ellopja a show"-t. Ha van hely Párizsban, ahol az ember úgy érzi, maga a fény is imádkozik, az a Sainte-Chapelle. A 13. század közepén épült gótikus kápolna a középkor legszentebb ereklyéinek őrzésére készült, ám ma már a színek és fények katedrálisaként él tovább. Amint belépsz, a padlótól a mennyezetig érő, több mint ezeréves üvegablakok tündöklő mozaikjai átölelnek – mintha maga a napfény mesélné el a Biblia történeteit. Aki elcsendesedik odabent, hallani véli, ahogy a múlt suttog a színes sugarak között: ez nem csupán építészet, hanem egy imádság, kőbe és üvegbe írva.
Egy kávészünet a fények és sütemények városában – La Maison Odette - Videó - Térképlink
Hirdetés
Miközben Párizsban járunk, nem messze a Szajnától – egy kevésbé ismert kis sarkon, mégis a központban –, az aprócska „La Maison Odette” hívogat minket. A 17. századi épületben lépve a márványsíkkockás padló és art deco falak között azonnal érezni azt a meghitten elegáns atmoszférát, mintha a húszas évek pezsgése csendben tovább susogna az édes-krémes illatokban. Egy csésze forró csoki mellett választok egy vaníliás és egy pisztáciás cream puffot – s egyszerre érezzük: ez nem csupán sütemény, hanem apró, tökéletes pillanat a város forgatagában. És miközben kinézünk az ablakon, látjuk a Notre Dame tornyait* — a város zajai élnek, de itt, ebben a térben, megpihen az idő. Ha Párizsban járunk, és megengedünk magunknak egy kis fényt, egy kis nyugalmat és egy igazán különleges édességet — akkor ebben a kis teaházban** ezt megtalálhatjuk.
* - ** : a felső szint egy elegáns, retró hangulatú tea room, ahol csendesebb, meghittebb pihenésre is van lehetőség, kilátással a Notre-Dame felé.
Square du Vert-Galant – romantikus minisziget a Szajnán - Videó - Térképlink
A Île de la Cité nyugati csúcsán található kis sziget, a Square du Vert-Galant, igazi rejtett kis oázis a város szívében. Egy izgalmas lépcsőn juthatunk le rá. Árnyas fák, padok és a folyó csobogása adja a tökéletes romantikus hangulatot, a madárcsicsergést sem hagyva ki. A turisták ritkán sétálnak erre, így a hely nyugalma és csendje különösen vonzó, fotózni vagy egyszerűen csak elmerülni a párizsi pillanatokban egyaránt ideális. A szigetet a legendás IV. Henrik királyról nevezték el, aki "le Vert-Galant” néven volt ismert a hírhedten szenvedélyes természete miatt. Estefelé, amikor a napfény aranyszínben füröszti a Szajnát, ez a kis park a város egyik legvarázslatosabb helyévé válik. Ideális helyszín itt megpihenni, meginni egy pohár bort, majd egy közös képet készíteni a párunkkal.
Café La Maison Rose – A Montmartre rózsaszín álma - Videó - Térképlink
A következő helyszínünk már egy kicsit jobban ismert. A Montmartre dombjának kanyargó utcái között, a Rue de l’Abreuvoir sarkán, megbújik egy apró, rózsaszín kávézó, amely mintha egy festményből lépett volna elő: La Maison Rose. Ez a hely nem csupán egy kávézó, hanem a régi Párizs egyik legromantikusabb szimbóluma. A 20. század elején nyitotta meg kapuit, és hamar a környék művészeinek kedvelt találkozóhelyévé vált — Picasso, Utrillo és Modigliani is megfordult itt, miközben a Montmartre bohém utcáin keresték az ihletet. A rózsaszín homlokzat, a zöld spaletták és a macskaköves utca olyan harmóniát alkotnak, mintha az idő megállt volna. A teraszon ülve a vendég egyszerre hallja a kávéskanalak halk csilingelését és a távolból felszálló harmonikaszót – a Montmartre igazi szívverését. Innen csak néhány perc séta a Sacré-Cœur, mégis, mintha egy másik világba csöppenne az ember: csendesebb, intimebb, személyesebb. A La Maison Rose ma is működik, és őrzi eredeti báját – egy hely, ahol minden korty kávéban ott a múlt íze. Ha Párizsban jársz, ne csak lefotózd: ülj le, és hagyd, hogy a Montmartre csendje és a rózsaszín falak melege körülöleljen. Jó kávézást!
Párizsi stílus és retró fillérekért? Mutatom hol! - Térképlink
Párizsban sétálgatva, különösen ha velünk van a barátnőnk / feleségünk , érdemes ellátogatni azokra a helyekre is, ahol a gyengébbik nem élvezheti egyik kedvenc foglalatosságát is. És természetesen itt most nem a főzésre gondolok, hanem a vásárlásra. És abból is a ruhavásárlásra. Ugyanis a felmérések szerint a hölgyeknek ez a kedvenc formája a pénz elköltésének. A boltba belépve megáll az idő. Hegyekben áll a ruha, minden stílusban. Itt olyan darabokkal is találkozhatsz, ami biztos, hogy soha nem jön szembe veled az utcán! Nagyvonalakban, ami kapható: Vintage ruhák: kabátok, blúzok, nadrágok, ruhák. Kiegészítők: táskák, övek, kalapok, sálak. Cipők (korlátozott készlet). Stílus: 70-es, 80-as, 90-es évek darabjai. Ha itt nem találsz magadnak egy egyedi darabot, akkor sehol.
Chez Alain Miam Miam – a párizsi szendvics, amit nem felejtesz el - Videó - Térképlink
Vannak helyek Párizsban, amelyek nem a Michelin-csillagjaikról híresek, hanem arról, hogy egyszerűen őszinték. Nincs csillogás, nincs túldíszített tálalás – csak friss alapanyagok, egy lelkes szakács, és a pillanat öröme. Ilyen a Chez Alain Miam Miam, egy kis "szendvicsbirodalom” a Marais negyedben, a Rue Charlot sarkán, pár lépésre a Marché des Enfants Rouges piac zsibongásától. Ez a bolt egyvalamiben erős Párizsban, és abban nagyon. A szendvicsben. Ha az egyik kint töltött napodon nem egy "puccos" étterembe vágysz, akkor ezt mindenképp ki kell próbálnod. Már messziről sejteni lehet, hogy valami történik itt: az utca közepéig kígyózó sor, nevetés, friss sült kenyér illata és a levegőben egyfajta lelkes vibrálás. Ez itt nem egy átlagos szendvics. Ez egy élmény kenyérben. A rendelésnél minden friss: ropogós kenyér, karamellizált hagyma, olvadt sajt (legtöbbször Comté vagy Cantal), friss zöldség, avokádó, sonka vagy csirke – és minden egyensúlyban van. A hajdinából készült galette-k külön figyelmet érdemelnek: gluténmentes, mégis laktató, és az ízek tökéletesen összeérnek benne. Az adagok hatalmasak, és már az első falatnál tudod, hogy ez nem csak egy étel – ez egy kis szelete Párizsnak.
Párizs Katakombái – a halál birodalma a föld alatt - Videó - Térképlink
Léteznek helyek Párizsban, ahol a fény sosem halványul el — a napfényes bulvárok, a café-k teraszai, a Szajna fölé hajló hidak. És vannak helyek, ahol az idő is suttogva jár. Olyan helyek, ahol a város szíve a föld alatt dobog. Ilyen a Párizsi Katakombák birodalma. Képzeld el: a zajos Párizs alatt több mint 300 kilométernyi alagút kanyarog. Egykori mészkőbányák, amelyekből évszázadokon át épült a város — majd amikor a felszíni temetők túlzsúfolttá váltak, ezek az üregek új célt kaptak. A 18. század végén a hatóságok úgy döntöttek: a város holtjait ide költöztetik. 1786-ban kezdődött az áthelyezés. Éjjelente, gyertyafénynél, papok által kísérve, kocsikon szállították a csontokat a temetőkből a föld alá. Így született meg a L’Ossuaire Municipal de Paris — a Párizsi Csontkamra. Ahogy leereszkedsz a Denfert-Rochereau metrómegálló melletti lejáraton, a város zaja lassan elhal. A kőfalak nyirkosak, a levegő hűvös és mozdulatlan. Aztán egyszer csak felbukkannak a falak — nem kőből, hanem emberi csontokból építve. Koponyák és combcsontok szabályos mintákban, mintha valaki szimmetriába akarta volna rendezni a halált. Az érzés, ami itt érzel, leírhatatlan. Egyszerre magával ragadó, és borzalmasan rémisztő.
Érdekes blog: Kamu Párizs Kínában? - [link]
Érdekes blog: Hét perc alatt lezavarták a Louvre kirablását - [link]
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
