Sziasztok. Ha a poszt címének elemzésekor azt várnád, hogy a következő sorokban szidni fogom a kórházakat, vagy az ellátást, hát képzeld el, tévedsz. Nem fogom szidni. Ugyanis, és én magam is nehezen hiszem el, de pozitív élményeket kaptam elsőkézből. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, tarts velünk.
Sajnos a legtöbb ember életében eljön az a pont, amikor közelebbről is meg kell tekintenünk például egy SBO-t (sürgősségi betegellátó), vagy műtőt, esetleg egy sebészeti osztályt, akár bent fekvésre is. Ez, bármilyen életkorban is ér minket utol, soha nem könnyű. És ráadásul soha nem jön jó pillanatban. Otthon vár a család, a feleséged, a gyerekek. A munkahelyedről ne is beszéljünk. Amit még fontos megérteni, hogy mennyi minden terheli meg az embert, amikor kórházba kerül, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. És ha tetszik, ha nem, bizony emberek vagyunk, érző emberek, és ezek a dolgok ránk is hatnak. Ha bevalljuk magunknak, ha nem.
→ Külső megjelenés miatti szorongás (nem hittem volna, de fontos nálam is).
→ Esetleges bizonytalanság a gyógyulással kapcsolatban.
→ Zaj, fény, éjszakai vizitek (tényleg fárasztó tud lenni).
→ Szorongás a kezelésektől (tűk például).
→ Függőben maradt otthoni ügyek.
→ Hiányzik az otthon és a család.
→ Más betegek látványa.
→ Munkahelyi nyomás.
→ Anyagi aggodalmak.
→ Tervek felborulása.
→ Magányérzet.
Hirdetés
Az ételek
A korházi menü nem favágóknak készült, és nem is nehéz fizikai munkát végző embereknek. A kórházi ételek elsőre sokszor egyszerűnek és leginkább kevésnek tűnhetnek, de ennek nagyon is tudatos és szakmai oka van. Ez orvosi és dietetikai tervezés. Legalábbis nagyon szeretnék hinni ebben! Nem véletlenül adagolják, mit és mennyit kap egy beteg, a cél nem a lakoma, hanem a gyógyulás támogatása. De mégis hogyan maradunk életben ennyire kevés evéssel, ennyire kevés bevitt kalóriával, szénhidráttal, és vitaminokkal? Úgy, hogy a testünk túlélő módba kapcsol. A kutatások alapján, és nem Brit tudósok mondják, hogy aki kicsit kevesebbet eszik, és vékonyabb, az tovább él. Egy elhízott ember is lehet alultáplált, és egy sovány is lehet teljesen egészséges. Sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy a kapott étel elégséges. Elegendő. A túléléshez legalábbis biztos. Nem mondom, hogy nem vagyok éhes, de amikor jön az éhség érzése, akkor érünk el pont ahhoz a ponthoz, amikor is hozzák a következő adagot. Tehát kibírható. Tény: ez nem a rendes élet, ez nem a munkásélet. Ez a túlélő mód, a gyógyulás mód.
Az ízek
A városban ahol lakom, a helyi kórházban kettő szakács van. Az egyik történetesen az ismerősöm, aki évekig ott dolgozott, és sokat beszélgettünk a benti munkájáról. Tudom, hogy ő jól főz és süt. Tudom, hogy ő nem spórolta ki a tudását a betegek ételeiből. Most nem ő főz rám, hogy itt bent vagyok. De nem vagyok csalódott. Érdekes módon eddig akárkivel is beszéltem erről a témáról, mindig csak a negatív véleményeket kaptam.
→ Soha nem ettem még ilyen rosszat.
→ Nagyon kevés.
→ Sótlan, ízetlen.
Vitatkoznék vele. Nem tartom magam igénytelen és ízeket nem szerető embernek, ezt szögezzük le. Jó vagyok a konyhában is. Szeretek sokat is enni, főleg este, de ezeknek most majd vége lesz, úgy látom. Sok szobatársam meg sem kóstolja az ételt, úgy adja vissza, ahogy kapta, érintetlenül. Az adag, ahogy fentebb kifejtettem is, a helyzethez elengedő. Megfogadtam, hogy csak a benti ételt fogom enni, amit adnak, hogy kintről maximum répát hozatok be (ezt lehet enni simán), és azt is csak módjával, napi 1-3 darabot elrágcsálva. És...bírom. Az ízek véleményem szerint pedig jók. Tény: ezt kórháza és szakácsa válogatja! Amiket én kaptam, csakhogy egy-kettőt felsoroljak:
→ Gyümölcsleves - bár nem volt benne barack, málna, sem szilva, csak meggy, de mégis finom volt, jóízű.
→ Finomfőzelék - na, a feketebárány. Ő az egyetlen kivétel. Ő nem finom, csak ehető. De meg kellett enni.
→ Bolognai Spagetti - isteni volt. Még gőzölgött, a sajt is nyúlott ahogy kell. Nyami nyami.
→ Zsemle, vaj, felvágott, lekvár - teljesen ehetőek, nem találtam kifogást rajtuk.
→ Rizs sült hússal - tökéletes volt, röviden.
Neked volt már pozitív élményed a kórházi ellátással kapcsolatban? Ha igen, oszd meg velünk a komment szekcióban. Pacsi.
