Régebben, fiatalkoromban, sokat bennragadtam a liftben. Egy tízemeletesben laktunk, a nyolcadikon, évekig. Szóval nagyon sokszor, megszámolni nem tudom. De ott és akkor soha nem ijedtem meg, illetve nem gondoltam a szituációval kapcsolatos ijesztő dolgokra. Ma viszont eszembe jutottak.
Peti barátommal mentünk épp valahova, mikor ezt az ominózus liftet kellett használjuk. A beszállásnál semmi gond nem volt, elindult szépen. Aztán elkezdte. Elment a kijelzőn a szám, össze vissza kezdett fel és lemenni, 3.-ról -1.-re, zakatolt, kattogott, éreztem, hogy nem is a szinteken áll meg, hanem valahol köztük. És a sebesség is mintha gyorsabb lett volt. Szerencsére működött mindenhol a vészfék vagy vészkampók, éreztem, hogy a lift "akaratán" kívül áll meg mindig. Peti barátomnál volt telefon (az enyém a kocsiban maradt), és így tudtuk hívni a kiírt segélyszámot. De sejtettük, hogy ez nem 10 perc lesz. Ekkor kezdtem el jobban megnézni belülről a helységet. Hát minden tiszteletem a mérnököknek, mert itt bizony nem fújt át a szél, sőt semmilyen nyoma nem volt annak, hogy ki és be engedné a levegőt a fal, az ajtó. Nem is engedte.