A kép csak illusztráció. Forrás: [link]

Update: 2026.04.08 9:59 Jó napot skacok. Sikeresen kivettük a pénzt 492.700 Ft !!! (379 váltó) Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a megosztásokat és az adományokat. Ma délután megyünk hárman az MVM-hez intézkedni, stb, stb. Jaj de jó!!!!
Szóval, hú.... nagyon nagyon voltunk, segítettünk egy 3 tagú magyar családnak szó szerint szebbé tenni az életüket!!! A 4found oldalon nincs gyüjtés törlése vagy kikapcsolása gomb, áttettem a lejáratot a mai dátumra, így hamarosan lejárt lesz. A fentmaradó összeg olyan dolgokra fog elmenni, mint: diák osztálypénz, szobák kifestése, életmód javítás, élelmiszer.

Sziasztok! Párizsi körtúránkat most egyéb érdekességek és látnivalók jegyében folytatjuk. Ha tetszettek az előző írásam a francia fővárosról, tarts velünk újra!

A mostani témák:

➥ Párizs a magasból, ahol nem Eiffel a főszereplő
➥ Miért lesz sok ember "Párizsba szerelmes”?
➥ Párizs azoknak, akik nem szeretik a tömeget

Felhasznált képek: a cikkben szereplő képek jogtiszta forrásból származnak, és a felhasználásuk a
képszolgáltató oldal licencfeltételeinek megfelelően történik. Amelyik alatt nincs forrásmegjelölés,
az saját kép vagy fizetős Midjourney.

Photo by Jonathan Vinial on Unsplash

Sziasztok! Párizsi körtúránkat most a szállások és hotelek jegyében folytatjuk. Ha tetszettek az előző írásam a francia fővárosról, tarts velünk újra!

Európa egyik legszebb városában (a szerelem városa, a fény városa, a divat fővárosa - jó sok néven illetik még) is fontos eldöntendő dolog, hogy ha ott szállunk meg, vajon hol is hajtsuk álomra a fejünket. Párizsban szállást választani kicsit olyan, mint croissant-t venni: sok a csábítás, de nem mindegy, melyikbe harapsz bele. Általános szabály/tény, hogy a belső kerületek (1–8., illetve a Marais környéke) drágábbak, viszont minden közel van.

Tény: ebben a nyolc kerületben nagyon kényelmes és komfortos megszállni! Ezt nem tagadom. Minden a "fenekünk" alatt van. Nem kell órákat sétálni, fél órákat metrózni. Naponta többször is haza lehet menni például wc-zni, átöltözni, vagy csak megpihenni az esti séta előtt. De ennek a kényelemnek ára van. Valamit valamiért. Itt nem fogsz találni napi 20-30 ezerért /fő szállást. Én pedig nem vagyok hajlandó kifizetni napi 100-150 ezret ezért. Sokszor átgondoltam persze, de nálam átlépi az ingerküszöböt, hogy 1 heti kintlét miatt fizessek mondjuk 700 ezret, csak a szállásért.

Sziasztok! Párizsi körtúránkat most a biztonság jegyében folytatjuk. Ha tetszettek az előző írásam a francia fővárosról, tarts velünk újra!

Mindjárt az elején tegyük tisztába a dolgokat, ha félreérthető lenne esetleg a cím, vagy a blog. Ez nem Párizs "lehúzása", ez nem egy negatív írás. De nemcsak a kellemes dolgokról kell beszélgetni, vagy átgondolni, ha nyaralni megy az ember. Mindenre fell kell készülni, azt gondolom. Én szeretem a francia fővárost, biztonságosnak is ítélem meg, de ennek ellenére a statisztikai adatokat a helyükön kell kezelni. Párizs alapvetően biztonságos nagyváros, de mint minden turisták által sűrűn látogatott helyen, itt is fontos az éberség. A forgalmas csomópontokon, nevezetességeknél és pályaudvarokon nagyobb a kisebb lopások esélye. Érdemes kerülni az elhagyatott utcákat késő este, különösen kevésbé ismert városrészekben. De ez, és hangsúlyozom, szinte minden nagyvárosra igaz. Én például jobban félnék Berlinben, Madridban és Barcelonában este és éjjel. Mondjuk Barcelona nappal is necces, elég ha csak 1(!) utcával arrébb sétálsz, mint kellene, és megvan a baj (kés, stb, és kizsebelnek). A toplista szerint (Most dangerous cities in Europe): Párizs a 10. helyet birtokolja. És ez nem azt jelenti, hogy Párizs "veszélyes hely mindenki számára”, hanem inkább azt, hogy bizonyos típusú bűncselekmények (pl. zsebtolvajlás, kisebb lopások), és az emberek biztonságérzete alapján a város a közép-felső kategóriába esik Európában. Érdekességképpen, az első 10 helyezett közül négy francia város.

Ma szóba elegyedtem egy 40 év körüli hölggyel, aki a boltban vásárolt, és kerekes székben ült. Tisztába rakta „kicsit” a dolgokat a fejemben. De csak egy kicsit. Hiszen az érthető magyarázat mellett, attól még lehetne mindenkinek elektromos széke, aki ülni kényszerül. Hiszen milliárdok mennek el vadászrepülőkre, háborúra, fegyverekre, vagy éppen olyan helyekre, ahová nem szabadna, stb.

Tehát, ha jók a kezeid, épek, és tudod őket használni, akkor nem írnak fel elektromos kerekesszéket. Három végtag sérültnek kell ahhoz lenni, vagy nagyon rossz állapotú kezeknek, hogy megkaphassa valaki. „Vényre, közgyógyra”. Akivel beszéltem, neki nem volt közgyógyja, pedig szemmel láthatólag nehezebben tud megélni, mint mi. Sokkal nehezebben. Persze, meg lehet venni saját pénzből is, például az arúkeresőről, mondhatnánk. De sajnos a székbe kényszerített honfitársaink, nem arról híresek, hogy el lennének látva milliós rokkantsági ellátással. Egy ilyen szék pedig 400.000-től indul. Szomorú, hogy lényegében minden másra van pénz ebben az országban. De a saját embertársainkra, akik megsérültek és/vagy sérülten élnek, vagy az idősekre, akik felépítették nekünk az országot, rájuk nincs. Nagyon elkeserítő.

Sziasztok! Párizsi körtúránkat most kalandos történetekkel folytatjuk. Ha tetszettek az előző írásam a Francia fővárosról, tarts velünk újra!

A Palais Garnier és az Operaház fantomja - Videó - Térkép link

Ki ne halott volna az operaház fantomjáról? A Palais Garnier nemcsak Párizs egyik legszebb épülete, hanem a városi legendák egyik legtermékenyebb forrása is. A Fantom története ugyan irodalmi műként lett híres, de több valós esemény is inspirálta. A 19. században valóban történt egy tragikus baleset: leszakadt a csillár egyik darabja, halálos sérülést okozva egy nézőnek. Az épület alatt ma is vízzel teli járatok húzódnak, amelyeket eredetileg tűzoltási célra tartottak fenn. A sötét folyosók és az eldugott termek miatt a személyzet gyakran beszámolt különös zajokról és "jelenlétérzésről”. A Palais Garnier így nemcsak művészeti csoda, hanem egyfajta "kísértetház” is a maga elegáns módján. Az épület monumentális és csodálatos. Nekem mindig Alexandre Dumas a csodálatos francia írónak, a Monte Cristo grófja című kalandregénye jut róla az eszembe, ugyanis Edmond Dantes sokat járt az operába a műben.

Ötperces sci-fi novella. Frank és Jenna története: sequel. Ihlette: GoPs – Hamu Alatt

Fedélzeti napló – ismeretlen dátum, ismeretlen csillagközi térség.

Jegyzetelő: Frank, a Pathfinder (útkereső) kapitánya és egyben az egyetlen utasa is.

A hajó ma is ugyanazzal a hangtalan suhanással szeli a végtelen sötétséget. Hónapok óta csak sodródunk. Éveknek tűnnek. A külső kamerák képén csak a csillagok lassú, örök mozgása látszik, mintha én állnék, és a világ haladna mellettem. Néha úgy érzem, hogy ez a csend apránként bekúszik a mellkasomba, és ott marad, mint egy hideg és nehéz súly. Egyedül vagyok a fedélzeten. Rég nincsenek hangok, nincsenek lépések, csak a gépek halk, megnyugtató zúgása kísér. Ja, és persze Anya itt van velem, az űrhajó intelligens számítógépe. Ennek ellenére a magány sokszor ráül az ember vállára, de mégis elviselem, mert tudom: valamit keresek odakint. Valamit, ami talán választ ad mindenre, ami mögöttem maradt, és mindenre, ami még előttem vár. A hajó napról napra visz egyre távolabb az ismert világ peremétől, és bár a szívem néha elnehezül, nem állok meg. Nem állhatok meg. Valami hív az ismeretlenből, és én követem. Mert a csillagok között, ebben a végtelen ürességben...ott van valahol az, amit megtalálni jöttem...Felejteni szeretnék. Feledni, akit nem lehet. Feledni, akit nem akarok. Jennát....Megpróbálok továbblépni, próbálok aludni egy "keveset". A hibernáló fülke felé vettem az irányt. Utasításba adtam Anyának, hogy ugorhat...tegyen, amit jónak lát....

Sziasztok! Az előző két részünkben megismerhettünk pár olyan helyet Párizsban, amely vagy kevésbé ismert, vagy ritkásabb turista megtekintéssel / tevékenységgel megáldott, mint a híresebb helyek / épületek / múzeumok. Most folytatjuk e helyek felkutatását. Ha tetszett, tarts velünk újra!

Le Jules Verne – egy falatnyi csillagos elegancia - Videó

Mindjárt az első helyen egy olyan étterem áll, ami nem eldugott. Sőt. Központi helyen van, és turisták tömkelege sétál fel s alá mellette és körülötte. Viszont mivel drágának* mondható, és dresszkód** is szabályozza a belépést, ezért ritkásabb turista tevékenységgel megáldott, így bekerülhet a blogba. Otthon bármennyire is spóroltunk egy párizsi kirándulásra, jó eséllyel nem itt fogjuk elkölteni a félretett pénzt. Sok nagyvárosi étterem nem az átlagos látogatóknak tartogatja magát: a Le Jules Verne pontosan ilyen. Az Eiffel-torony második szintjén megbújó, Michelin-csillagos étterem nemcsak a francia konyha ünnepe, hanem egy olyan élmény, amit már a belépés pillanata is felejthetetlenné tesz. Ennél pompásabb helyen nem is lehetne egy étterem. Sajnos én technikai okokból nem tudok felmenni megtekinteni***, legnagyobb sajnálatomra. Pedig külön saját lift visz fel, mintha egy titkos klub tagja lennél, ahogy feltárul a panoráma a szemeid előtt. A konyhát a francia gasztronómia egyik nagy mestere vezeti, aki a klasszikus ízeket modern, elegáns formába csomagolja. Nem az adagok mérete, hanem az ízek tökéletessége, az aprólékos tálalás és a hely varázsa az, amiért ide jön az ember. A vacsora végére pedig rájössz: itt minden falat arról szól, hogy egyszer egy kicsit Párizs része legyél, és nincs más dolgod, mint csendben és lélegzetvisszafojtva ízlelgetni az eleganciát.

Figyelmeztetés: ezen írás nem a feszültségkeltés miatt készült el! Nem óhajtok hitvitát sem elindítani. Mindez gondolatkísérlet csupán, melyet kérünk a helyén kezelni.

Láttam egy short videót a youtube-on, és megmondom őszintén, megfogott. Többször is meg kellett néznem egymás után. Az interjút készítő hölgyet is meghatotta a pillanat. Ahogy engem is. "Átjött az üzenet", mondhatni. Pedig vallási témájú, és én tudtommal, nem is vagyok vallásos. Nem tartozom egy felekezethez sem, és nem hiszek istenben sem. Legalábbis abban az istenben, amiben és ahogy az emberek hisznek, abban biztos, hogy nem. Félre ne értsetek. Van hitem. Hiszek az emberekben, hiszek a jóban. Legalábbis nagyon igyekszem hinni. Vagy, ahogy az X akták egyik mozifilm címe is mondja: "Hinni akarok." De úgy gondolom, hogy ez nem egyenlő a vallással.

Sziasztok. Ha a poszt címének elemzésekor azt várnád, hogy a következő sorokban szidni fogom a kórházakat, vagy az ellátást, hát képzeld el, tévedsz. Nem fogom szidni. Ugyanis, és én magam is nehezen hiszem el, de pozitív élményeket kaptam elsőkézből. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, tarts velünk.

Sajnos a legtöbb ember életében eljön az a pont, amikor közelebbről is meg kell tekintenünk például egy SBO-t (sürgősségi betegellátó), vagy műtőt, esetleg egy sebészeti osztályt, akár bent fekvésre is. Ez, bármilyen életkorban is ér minket utol, soha nem könnyű. És ráadásul soha nem jön jó pillanatban. Otthon vár a család, a feleséged, a gyerekek. A munkahelyedről ne is beszéljünk. Amit még fontos megérteni, hogy mennyi minden terheli meg az embert, amikor kórházba kerül, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. És ha tetszik, ha nem, bizony emberek vagyunk, érző emberek, és ezek a dolgok ránk is hatnak. Ha bevalljuk magunknak, ha nem.