Áttekintés, bevezetés
Laptop CPU-t még komolyabban nem igazán tuningoltam, így mikor úgy alakult, hogy kivitelezhető a dolog, nagyon nagy izgalommal vágtam bele, hogy mégis, mi fog ki sülni belőle, persze nem szó szerint.
Egy Intel Pentium M CPU lett a kiszemelt áldozat, amely a Centrino platformként képviselteti magát.
Ez a platform 2003-ban debütált még, és az akkor aktuális desktop gépek CPU-i, a Pentium 4-esek NetBurst architektúrájától homlok egyenest eltérő lett a Centrino.
A Centrino szakított a NetBurst architektúrával, és egy sokkal energia gazdaságosabb megoldást valósított meg. Ezek a CPU-k voltak az elsők, amelyek dinamikusan tudták szabályozni terheléstől függően a CPU órajelét és feszültségét. Ezzel elég komoly mennyiségű energiát spórolhattunk meg, amivel hosszú perceket nyerhettünk a laptopunk akkumulátorának.
De nem csak ez volt az újítás! Az új architektúrának köszönhetően alacsonyabb órajelen is elég komoly teljesítményt tudott felmutatni, vagy másképp fogalmazva, azonos órajelen az asztali Pentium 4-esekkel szemben átlagosan 1,5X voltak gyorsabbak.
Az első szériás Centrino-s CPU-k a Banias magot kapták, és 0,13mikronos csíkszélességgel készültek, L2 gyorstáruk 1MB volt utasításkészletből pedig az MMX, SSE és az SSE2-t támogatták. Belső FSB-jük pedig 100MHz-es volt.
![;]](/dl/s/v1.gif)
de hát megérdemlik, mert cikket írtak a procimról, és ammár munka 
