Megértem, hogy türelmetlen vagy, de azért megvárhattad volna, hogy válaszoljak (a tegnap délutáni 2 hívásod után pár perccel már ide írtál annak ellenére, hogy másnapra beszéltünk meg bármit is). Az, hogy nem veszem fel, nem meglepő azután (a Vasárnapi időponttól és a magánélettől eltekintve), hogy letoltam 72+ óra utómunkát egyben, amitől mindkét szemem begyulladt (vagy a friss kontaktlencsétől, nem tudom), ezért kényszerűségből aludtam, hogy pihentessem (eközben hívtál), mert annyira égett, hogy nem tudtam nyitva tartani (mint ahogy azt hajnali 5-kor meg is írtam Viberen, amikor keltem). Hiába szeretnék 96 órás munkanapokat, hogy gyorsabban pótoljam a lemaradást, ha vannak fizikai határok, amiket nem lehet átlépni.
Mindig a dolgok aktuális állása szerinti vállaltam - az adott helyzetben - tarthatónak látszó időpontot: elvileg bármikor meg lehetett volna csinálni pár hét alatt, ha minden terv szerint megy. Nem adtam ki az utómunkát a kezemből, ugyanis a legtöbben azt mondták, hogy megvárják, mert a mi képeink tetszenek nekik és ha más dolgozná ki őket, akkor már nem lennének ugyanolyanok. Hálás vagyok minden párnak a türelméért, amivel hozzájárulnak a nyugodt munkamenethez, mert ezzel nem csak a saját képeik gyorsabb és szebb kidolgozását segítik, hanem mindenki másét is: mindenképpen kompenzálva lesznek valamilyen formában. Addig is azt vállalom amit mindenkinek, hogy legjobb tudásom szerint, a lehető leghamarabb dolgozom ki az anyagokat (természetesen nem több hónapos, hanem heteken belüli határidőkkel számolva).
Háttérinfó, hátha valakinek hasznos: 2019-ben össz arányában 60+% olyan szerződésünk volt, amit évekkel korábban kötöttünk, és így a korábbi, max. 60 napos átadási határidő volt bennük (közben változtattuk a jelenlegi minimum 60, maximum 120 napra: ez a + 60 nap volt biztonsági tartaléknak arra szánva, hogy pont ilyen eset ne fordulhasson elő, azonban azt én sem tudtam előre tervezni, hogy a szervezetem halmozottan önállósítja magát, meg aztán pl. Ildi bokatörése sem gyorsított a dolgokon, mert rám hárult minden). Ami nekünk is újdonság volt, hogy januárban kezdtük a szezont, nem március-áprilisban mint a többség. Amikor nálunk voltatok elmondtuk hangsúlyozottan aláhúzva, hogy minimum 2 hónap lesz az átadási határidő - de a legtöbb ember azt jegyzi meg, amit hallani akar, és az egészből csak a 2 hónap marad meg (nem Ti vagytok az elsők, akik rosszul jegyezték meg). Az esküvőkor nagyjából még tarthatónak is tűnt a 2 hónapos intervallum, ezért mondtam, hogy akörül lesz - aztán akkoriban kezdtek rendesen becsavarodni a dolgok, mert alapból kb. 2.5 hónap kompletten kiesett a cukrom miatti orvosi vizsgálatok és a másik inzulinra való átállás miatt, amiről halványlila gondolatom sem volt, hogy mennyi ideig fog tartani. Egyébként a kérdésedre válaszolva igen: a diabétesz ilyen, hogy nem maga a cukor (ha kicsit magas, akkor csak a szokásosnál jobban pörögsz, ha nagyon magas akkor viszont bealszol / bekómálsz), hanem a minden szervre kiterjedő szövődményei okozzák a gondokat (jellemzőbbek a látás romlása akár teljes vakságig, a végtagok elvesztése, stb.). Nemrég egy hét alatt híztam 10 kilót, aztán következő héten visszafogytam, stb.: úgy néz ki a MiFit mérlegem grafikonja, hogy akár az EKG-m is lehetne (irónia). Ezek teljesen más kaliberű dolgok, mint pl. amikor egy esküvőt fogfájás miatt cipóra dagadt arccal, egy másikat és az utána következő Hétfői kreatív fotózást pedig erős gyomorrontással, plusz az előtte frissen szerzett lábsérülésem okozta fájdalom miatt Lopedium + Cataflam "koktéllal" csináltam végig...Ildivel arról beszélgettünk a 2019-es szezonkezdő esküvőnk után, hogy vajon mi gátol jobban, mert a saját fizikai fájdalom akaraterővel és gyógyszerrel leküzdhető, viszont ha egy szerettünkkel történik valami, vagy más, ami érzelmileg stresszel, az jóval fájdalmasabb és zavaróbb, még ha nem is fizikailag. Ugyanis az esküvő előtt pár órával tudtuk meg, hogy Ildi Édesanyja leesett a lépcsőn és több más sérülése mellett a gerince is megrepedt (nem hoztuk szóba a párnak, mert nem akartuk vele stresszelni őket: az az ő napjuk, érezzék jól egymást).
Egyfelől meglepett, másfelől örülök neki, hogy így egyben futott át rajtam kb. minden lehető és lehetetlen mizéria (előtte 20+ évig semmi a cukrot leszámítva, még egy nátha sem), mert ezzel remélhetőleg túl vagyok rajta és megint jó darabig nem kell velük foglalkoznom. Most amúgy is jó a kedvem: szivárványt látok minden fényforrás körül (irónia, a szemem miatt).
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat - Roachy-t kiemelném, mert ő jól összefoglalta a lényeget: pl. nemrég egy vőlegény hajában kb. 400 db képen pótoltam az egyik oldalt hiányzó foltot, ami nem 5 percesre automatizálható rutinmeló. És nem azért mert kérték, hanem mert így érzem kereknek az anyagot, ahogy pl. a polgárin az asztal terítőjéről a gyertyák igénytelen viaszpecsét foltjait (főleg, hogy ők nem is gyújtottak gyertyát), stb. Korábban nem hordtunk magunkkal asztalterítőt...
Mindenesetre szerintem ez nem a topik témája, bár vállalom a tetteim következményeit, szerintem folytassuk privátban.
Weboldalam: http://karpatisandor.hu