Komplexebbek igen, én csak annyit javaslok, hogy amíg nem alakulnak ki nagyjából az életkörülményeid, szokásaid, igényeid, addig nem érdemes drága autót venni.

Én egy '81-es 1.3-as Kadettel kezdtem és imádtam, annak ellenére, hogy négysebességes volt és az 1.6-os karburátor miatt lazán benyakalt 7-8 litert, mert iszonyatosan tágas és kényelmes autó volt, fiatalságom szerelmi kalandjainak remek helyet biztosított. Aztán jött egy '95-ös 1.6 16V Astra, amit szintén nagyon szerettem, mert ment mint a golyó és szép volt, meg nem volt vele sok baj, viszont hosszú távra kicsinek éreztem egyben is, meg a komfortját is keveselltem. Aztán jött életem legrosszabb döntése, vettem egy 2000-es évjáratú Vectra 2.0 DI-t, mert bele voltam szerelmesedve a motorháztetőből tükörre kihúzódó ívbe, meg nagyobb autót akartam és ilyen szempontból is pont megfelelt. Jó is volt, megjártam vele spanyolt 5.7-es átlaggal, csak amit megspóroltam az üzemanyagon a benzineshez képest, azt elköltöttem a javíttatására, pedig vigyáztam rá amennyire csak tudtam.

Ezután jött az Accord szerelem, mert sose voltam Honda rajongó, sőt, amikor az Astrát vettem akkor megnéztem egy 1.5-ös hasonló korú Civic-et is, de olyan fapados volt a belseje, hogy hiába ment nagyon jól, nem akartam kis túlzással párnázott padokon ülve száguldozni. De az Accord már a Totalcar bemutatóban is nagyon tetszett, aztán egy jó barátom vásárolt egyet és kipróbálhattam, hajajj...

(#6) Lauda: büszke nem vagyok rá, csak a körülmény extremitását akartam érzékeltetni a 12 literes fogyasztáshoz.

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."